éldöglődve!

éldöglődve!

Nos, miért ne? Csak oda kell figyelni! No, nem a fidesznyikekre, mert azoknak fingjuk sincs a magyar valóságról!

Vegyük az alaptételt, az élelmiszert. Adva van a vietnámi/kínai instant levescsomag. Van benne minden, mi szem s száj ingere: tészta, fűszerolaj, száraz ízesítő, maga a gurmeé csodája! A multinál nem is kerül sokba,úgy 85 huf, és már  forralhatsz is hozzá fél liternyi vizet. Azért ennyit, mert ez a norma (a csumpiban még ennél is kevesebbet adnak, ott 3 dl). Már, ha van mivel felforralnod, mert még nem fogyott ki a gázpalack. Áztathatod hideg vízben is, de az valahogy nem lesz annyira gusztusos. A fene a gusztusodat. Dúsíthatod még vékony metélt levestésztával -  már, ha van - így legalább megáll benne a kanál, és meg lesz az illúziód, hogy ettél valami vastagot.

Figyelmébe ajánlom mindenkinek, hogy az alapvetően szénhidráton élő ázsiai tömegek közt elenyésző számban lehet találni kövéret. Nem mellesleg, két kínai találkozásakor van egy köszönés, ami úgy szól: ettél ma már rizst?

Na, akkor  mégis együnk valami vastagat. A gyerek már jól lakott tésztával és levessel, esetleg még beleaprított tegnap előttről maradt száraz kenyeret is - micsoda találékonyság az újra hasznosításra - hát nézzünk egy kis kalória után. Mondjuk, szalonna.

Csekély 1.800 huf kilója, de, ha hártyavékonyra szeleteljük, milyen sokáig eltart! Be lehet szorítani a nyelv alá - az orosz muzsikok ezt csinálták egy kockányi cukorral, és ittak rá némi fehér teát, magyarul forró vizet, mert a teafű a hatodik forrázás után már csak ezt volt képes kiadni magából - és nyeldekelni hozzá némi száraz kenyeret, mert hát, csak ne menjen pocsékba, ha már megvettük!

De ott van még a száraztészta, meg a liszt. Minek ide a szalonna luxusa? Elég egy kis avas olaj tavalyról, azon szépen át lehet forgatni, még egy jó kis görhöny is kitelik belőle a következő segélyig/nyugdíjig/fizetésig ( szabadon választható).

Közmű díjak? Francos urizálás. Víz kannában az utcavégi csapról, gáz úgysincs bevezetve, villany? Akad még kocsisgyertya, az jól világít, még a gyerek is meg tudja írni fényénél a leckéjét, majd, úgy 10 év múlva, ha gyenge lesz a látása, hát, pech.

Hol is tartunk? Naponta 1.000 huf, mi az, smafuság egy három személyes családnak, cakk und pakk, az ugyebár, 30 ezer forint. Marad még 17 ezer forint dőzsölésre, úgymint, a gyerek orrcseppjére, a csirke tápjára - mert néha nem ártana némi fehérjét is bevinni, disznóról, meg kormányzatilag ajánlott kecskéről meg ne is álmodjunk - meg a buszjegyre, mert az ember kicsit arrébb kapott munkát, a mázlista, alkalmilag, persze, vagy mert a bolt is arrébb van, különösen az, ahol még van hiteled, meg tűzifára, hacsak nem akarod, hogy rabsicolás közben a mezőőr megfogjon, (ha panellakó vagy, ezt megúszod, behelyettesítheted a távhő díjával, ami annyival jobb, ha nem fizeted, az egész strangon zárják el a fűtést), meg házadóra, füstadóra, úgy egyáltalán, mindenre, meg lehet, hogy az asszony se bírja már annyira magát...

Szóval, kétségtelen, hogy meg lehet élni 47ezer forintból. Éldöglődve.

"Két szegénylegény szántani menne, de nincsen kenyere.
Van vereshagyma a tarisznyába', keserű magába',
Szolgalegénynek, hej, a szegénynek de kevés vacsora."

Persze, ha a hagyma nemzeti, mindjárt más a helyzet. Bár itt a veressel némi gondok lehetnek.