osztályfőnöki óra volt
osztályfőnöki óra volt
Volt egy meghallgatás egy európai bizottság előtt, amit történetesen Neelie Kroes vezetett. Sajnálatos módon a magyarországi média szabadság és egyéb fideszes huncutságok voltak a meghallgatás tárgyai. Hazai részről Navracsics szállt be a ringbe. Hát, mit mondjak, nem voltak egy súlycsoportban.
Navracsicsot eddig tiszteltem, a Fidesznek egyetlen, józan és visszafogott politikusának tartottam, de sajnos, ezen a meghallgatáson leszállt az orbáni mélységbe. Azt már megszoktuk, hogy Orbánhoz szótár kell, egy Orbán-Brüsszel és egy Orbán-Budapest, de, hogy Navracsics is beáll a kettősbeszélbe, azért az nekem csalódás.
Kroes asszony hozzászólása során két dolgot emelt ki – a mellet, hogy egy hangyányit megkérdőjelezte a Klubrádió frekvenciája körülötti pályázati eljárás korrektségét.
Egy: ha a magyar kormány nem ért valamit az Unió elvárásai, ill. szabályai közül – amit nem mellesleg belépésekor elfogadott – kérdezzen bátran, nem szégyen az, hadd tanuljon a gyerek! Ennél fogva elvárja, hogy a magyar kormány kérjen tájékoztatást az általa kerek szemmel, értetlenül bámult uniós szabályzatok mikéntjéről, annak tagországokra vonatkozó alkalmazásáról. A báncsák a magyart már kevés.
Kettő: beszéljen világosan. Lehetőleg ugyanazt, otthon is, amit Brüsszelben.
Jövel ezek után Navracsics, és teljesen rezzenéstelen arccal – el sem röhögte magát – bizonygatja, hogy nálunk minden az uniós elvárások szerint van, az alaptörvény és a sarkalatos törvények mind a demokráciát szolgálják, mi több, ők az egyetlen párt az unióban, akik ennek szellemében mind a hazai, mind az európai parlamentbe roma, mozgáskorlátozott, sőt, siketnéma képviselőt delegáltak!
Te jó ég! Ez érv? Mondjuk, a hazai roma parlamenti képviselő – mi több, szervezeti vezető – nevét hadd ne említsem meg, jelleméről hadd ne beszéljek, mert nem ér annyit. A hazai siketnéma képviselőt még csak értem, de a siketnémák jelbeszéde, sajnálatos módon, nem nemzetközi, így minden tiszteletem ellenére, igencsak sajnálom a Brüsszelbe delegáltat. Az Országház akadálymentesítéséről meg mintha olyan nagyon nem lehetne hallani. De hát, ha Navracsics ezeket érvnek szánta, biztosan úgy van. Gondolom, a meghallgatáson résztvevők el is morzsoltak egy könnyet a szemük sarkában.
Azután előjött Navracsics a fékek és ellensúlyok rendszerével, hogy ők aztán igencsak kialakították – igaz, hogy az egész meghallgatás azért jöhetett létre, mert az Unió megkísérli átvenni ezek hiányzó szerepét, de ez apróság a Fidesz szemléletében. Amikor ezt mondta, harsány derültség futott végig a hallgatóság sorain: magyarán mondva, kiröhögték a magyar miniszterelnök helyettest. Fura egy humoruk van.
Dicsekvőn hozza fel Navracsics, hogy íme, milyen jól alkalmazkodnak ők, hiszen az Alkotmánybíróság elmeszelte a médiatörvényt első verzióját, és most ők homlokuk verítékével dolgoznak az új kiadáson, íme, mily fényesen is működik nálunk a demokrácia, csak éppen azt felejtette el mondani, hogy ez, biza, Baka Andrásnak fejébe került.
Kroes asszony a navracsiáda után csöndesen felhívta a miniszterelnök helyettes figyelmét, hogy bocsika, két órával ezelőtt, az irodámban nem ezt mondtad, pubi! Na, erről szól a kettes pont.
Persze, Navracsics is beszélt szabadságharcról, meg szűk negyedév forradalmi törekvéseiről, meg arról is, hogy egyelőre (?!) világosak az Unió elvárásai!
Mi van? Kérdezz, pubi, ha nem tudsz valamit, és ne szabadságharcolj!
Lehet, hogy Budapesten már nem lesznek világosak? Egyenlőre...
Komám, ez nem Deutsch Tompi -féle ugróiskola: egyenlőre, két kettőre, három hatra, hat kilencre, üsd ki tízre, tizenegyre, gyertya tartó, vas koppantó, fuss!
Ő pedig Magyarország miniszterelnök helyetteseként adta elő mindezt Brüsszelben. Szegény Magyarország!
Navracsics fiam, menj a helyedre, Európai Unióból elégtelen. A következő órára jobban készülj fel.
