ki csókolja fel?

ki csókolja fel?

Egy több nemzetiségű állam – de nevezhetjük etnikumoknak is – külön akar válni a 21. században? Miért is? Nemzetállammá nem lehet, mert mit csinál a szlovákjaival, svábjaival, szerbjeivel és a többiekkel? Az állampolgárság nem egyenlő a nemzettudattal. Magyar a szerb is, de a Nas Ekran-ban nemzetének nyelvét, hagyományait ápolja! A nemzetiségek betagozása az állam részéről önkény, másik részről veszteség, az identitás vesztése. Van erre megoldás? Eddig sem volt, de most Orbánéknál még csak kísérlet sincs erre. Ellenben van zsidózás, cigányozás, de jöhet majd a tótozás, oláhozás, rácozás is, semmi nem gátolja. Se eszme, se erkölcs.

Önállósodni akarunk Európa közepén, ahol a kisállamok saját belső integrációjukat se képesek megteremteni, ahol az európai közösségben akad azért példa a hogyanra és mikéntre! Vannak a katalánok és a spanyolok, vannak a korzikaiak és a franciák, vannak a vallonok és a flamandok, és?  Néha csattannak a konyhában a lábosok, de azután az ebédhez mégis összeül a család.
Megáll-e saját lábán ez az ország, mely századokon keresztül másoktól függött – területi megszállásáról nem is beszélve. Óh, igen, Lengyelország is végigjárta ezt az utat, csakhogy, van egy apró különbség: területi, népességi és gazdasági.

A két nép történelmi múltja valóban közös, de másképpen, mint a dve bratanki. Mindkettő lankadatlan hősiességgel harcolt végig évszázadokat, áldozott életeket a hazájának, vallásának és főleg EURÓPÁNAK! Mi, magyarok és lengyelek, soha nem adtuk be a derekunkat, se Bizáncnak, se töröknek, se orosznak, se németnek. Csak éppen mi, a született harcosok, belerokkantunk, a lengyelek meg felálltak. Forradalmakkal és harcokkal van tele a történelmünk, most is harcolunk – bár az kérdés, ki és mi ellen, szerintem leginkább önmagunk ellen – minek eredményéül több háborús évünk számláltatik, mint békés. Pedig Európában ez éppen fordítva volt.
Lassan ott tartunk, hogy mindenki rosszul érzi magát a bőrében. A példa, amit uraink mutatnak, ragadós: hátba támadni, de szembe mosolyogni! Lapulni kell, túlélni, csalni és lopni, ez lassan már nemzeti tudattá válik, és ezt csak önmagunknak köszönhetjük, ezt senki nem erőltette ránk, mit az IMF a pénzét!

Az igazság nem tetszik nekünk, hát kormányzati szinten gyártunk szebbet, de amikor kiderül, hogy az is csak egy rosszul sminkelt kurtizán, még csak el se szégyellik magukat…
Itthon Orbánék minden magyar gyámolának kiáltják ki magukat, ugyanakkor Erdélyben, vagy a Felvidéken se csinálnak mást, mint megosztják ottani nemzettársainkat, azután fel vannak háborodva, ha az ottani kormányzat rárepül erre!
A román történetszemlélet szerint a székelyek is románok, akiket mi, magyarok, elmagyarosítottunk. Azok a székelyek, akik a honfoglaló törzsek közül a legkorábbiak voltak, akik a 800-as években megérkeztek a mai Erdélybe, ahol az akkor még nem is létező románság még úgy 4-500 évig elő sem fordult! Azután ott vannak a moldvai csángók, akiket a román nacionalizmus nem is akar ismerni! 500 évvel ezelőtti MAGYAR nyelvet beszélnek! Teszünk értük valamit? De a NAT-ba belevesszük a szobanövények ápolását…

A folytatás itt olvasható