Alig valami. Vagy mégis?

Alig valami. Vagy mégis?

25 éve fiatalok voltunk. Ma öregek vagyunk.

25 éve szocializmus volt. Ma kapitalizmus van.

25 éve a Szovjetunió volt a szövetségesünk. Ma a Kínát szeretnénk szövetségesnek.

25 éve Szűrös és Pozsgai elvtársak az emelvényen Kádár mögött ülnek. Ma Szűrös és Pozsgai urak az emelvényen Orbán mögött ülnek.

25 éve Martonyi és Járai elvtárs jó MSZMP káder (miniszterhelyettes, stb.) volt. Ma Martonyi és Járai urak a Fidesznél jó káderek (miniszter, jegybank elnök, stb.).

25 éve Kövér Laci az MSZMP KB Politikai Tudományok Intézetének politikai munkatársa volt. Ma komcsigyűlölő házelnök.

25 éve a politikusok kommunista naplopók voltak. Ma a politikusok jól fizetett naplopók. (Orbán első tétele: csak az én komcsim a jó komcsi).

25 éve hangulatjelentést készített az MSZMP. Ma Kubatov listát a FIDESZ.

25 éve volt május elsejei felvonulás. Ma van márciusi, októberi tömeggyűlés az Astoriánál, a Kossuth téren.

25 éve Kádár a sakkot támogatta. Ma Orbán a focit.

25 éve reform kommunisták voltak. Ma fülkeforradalmárok vannak.

25 éve senki sem lehetett milliárdos, de mindenkinek szerény elfogadható élete, biztos jelene és kiszámítható jövője volt. Ma bizonytalan a jelened, kiszámíthatatlan a jövőd.

25 éve az ország pénzét úgy osztották el a parlamentben, hogy jusson oktatásra, egészségügyre, a Te és a mi jólétünkre. Ma a gazdagok, a milliárdosok kapják az ország kenyerének javát.

25 éve megbecsülték a tisztességes munkát. Ma az ügyeskedőknek, a csalóknak áll a világ.

25 éve a munkásembernek becsülete volt. Ma az a kevés, aki még meg maradt, másodosztályú polgár saját hazájában.

25 éve mindenki dolgozhatott, aki akart. Gyáron belüli volt a munkanélküliség. Nem volt szabadidő tüntetgetni. Ma az országon belül van munkanélküliség, hivatalosan 400 ezer embernek nincs munkája, nem hivatalosan egy milliónak.

25 év alatt másfél millió munkahelyet tettek tönkre, de egyet se pótoltak. Van szabadidő, hogy a forradalmárok elfoglalják a TV székházát.

25 éve a gyárak, az üzemek, a bankok, minden-minden magyar volt. Ma az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatások nagy része külföldiek kezében van. A magyar gyárakat bezárták, vagy privatizálták, jellemzően a külföldi tőke számára. A legtöbb gyárat azért vették meg, hogy a konkurenciát felszámolják, így a hazai gyárak többségét szétzúzták, bezárták, dolgozóit az utcára tették.

25 évvel ezelőtt volt nemzeti ipar. Ma multik vannak. Volt Ganz Hajó gyár, Láng Gépgyár, Tungsram, Rico, Pannónia Szőrme. Ma bankok és bevásárlóközpontok vannak a Váci uton.

25 éve volt önálló nemzeti termelés, önálló tudományos háttérrel. Ma a külföldi cégek összeszerelő üzemei jelentik az ipart.

25 éve volt magyar műszeripar, olyan nagyüzemekkel, mint a MOM, a Gamma. Volt önálló hadiparunk, olyan üzemekkel, mint a Diósgyőri Gépgyár, a Rába, a FÉG, a Danuvia. Ma van fegyver a feketepiacon.

25 éve a magyar ruházati iparnak olyan gyárai voltak, mint a Goldberger, a Panyova, a Május 1, a Vörös Október, a Zalaegerszeg, a Keltex. Ma ruházati ipar nincs, de van kínai termék.

25 éve volt magyar cipőipar. Martfűi termék nemzetközileg elismert volt. Ma nem gyártunk magyar cipőt.

25 éve a magyar Ikarus évente 13 ezer autóbuszt gyártott, és a világ élvonalában volt. Szovjetuniótól, USA-ig. Ma nincs, felszámol­ták, hogy helyébe a német, svéd és más használt buszok jöjjenek.

25 éve a Ganz-MÁVAG vonatokat gyártott a világ számos országának. Ma kínai piac van a helyén.

25 éve Csepel Művek 60 ezer embernek adott munkát. Ma kis kft-k vannak a helyén.

25 éve az ország vezetése a magyar gazdaságot támogatta. Ma a multikat, a külföldi tőkét szolgálja ki. Magyarországon – bármivel is foglalkozik - a multi támogatást és adókedvezményt kap. Mára ez utóbbi összege eléri a százmilliárd forintot. A kis- és középvállalkozó, az őstermelő nem kap semmit, sőt: olyan adókkal sújtják, hogy ne érje meg Magyarországon termelnie, dolgoznia. A multik környezetében a magyar kis- és középvállalkozások teljesen ellehetetlenednek, hiszen őket adók sújtják, a multit pedig adókedvezménnyel támogatják. 2007-ben 100 ezer magyar vállalkozás ment tönkre.

25 éve az energiaszektor az állam kezében volt, nem kellett félni attól, hogy lekapcsolják a villanyt vagy nem tudunk fűteni, mert nem tudjuk kifizetni. Ma a privatizált energiaszektor egekig emelt árai miatt az emberek nem tudják kifizetni a rezsit: csak idén 700 000 embertől vonnak 30%-ot a fizetésükből köztartozás miatt.

25 éve a mezőgazdaság egymillió embernek adott munkát. Ma alig százezren dolgoznak itt. 25 évvel ezelőtti mezőgazdasági termelésnek most csak egyharmadát termeljük.

25 éve olyan világhírű üzemek jelentették a magyar mezőgazdaságot, mint Bábolna, Mezőhegyes, Nádud­var. Ma ez már a múlt.

25 éve hazánkban 8,7 millió sertést tenyésztettek. Ma ebből csak 4,1 millió maradt.

25 éve szövetkezetek, állami gazdaságok művelték meg a földet az ott élők érdekében. Ma magánvállalatok dolgoztatnak külföldi bérmunkásokkal.

25 évvel ezelőtt nem tudtuk, hogy mi az a parlagfű. Ma annyi a parlagon heverő, megműveletlen föld, hogy parlagfűből és allergiás betegekből nagyhatalom vagyunk.

25 éve mi láttuk el gabonával, almával, borral, csirkével a külföldi országokat. Ma a külföldnek nem kell a magyar mezőgazdaság terméke, de tele vannak az áruházak nyugat-európai lejárt határidejű termékekkel.

25 évvel ezelőtt majdnem kétszer annyi húst ettünk, mint ma. Nem csak azért, mert háromszor annyi tehén és disznó volt, mint ma. Ettünk, mert volt, mert jó volt, s főleg, mert tellett rá, bár ma azzal riogatnak, hogy ez egészségtelen. Ma drága a hús, egyre kevesebb és egyre rosszabb minőségű külföldi húst eszünk. Fogyókúrázunk, mert nincs pénz kajára.

25 éve napi 8 óra munkából elfogadhatóan meg lehetett élni. Ma sokszor 13-15 óra is kevés.

25 éve miénk volt Magyarország. Ma a  külföldiek szolgái vagyunk saját hazánkban. (Vásárhelyiek figyelmébe: Hódgép, Metripond, Hódiköt, Alföldi Porcelángyár. A termékekre az volt ráírva, hogy: Made in Hungary - pedig el voltunk nyomva...! Ma a kevés magyar termékre, ami még van rá van írva Made in CE – pedig szabadok vagyunk.)

25 éve 20 milliárd dollárral tartoztunk a világnak. Ma 130 milliárddal tartozunk.

25 éve, gazdálkodtak a hitelekből. Ma ellopják.

25 éve tudtad, hogy hol a pénz! Százezer számra épültek lakótelepi lakások. Itt volt a pénz, tudtuk, hogy hol van. Ma hol ez a pénz? Hol vannak a magyar üzemek? Hol építenek szociális bérlakást? Hol adják olcsón a kenyeret?

25 éve még kórházakat, iskolákat építettek, hogy az egészségügy és az oktatás mindenki számára elérhető legyen. Ma már bezártak több mint 300 iskolát, bezártak több száz rendelőt és több kórházat. Elmebetegek gyógyítása megszűnt. Sokaknak negyven kilométert kell utazni a "központi" kórházig. Nem csoda, hogy a halálozási arányban és várható élettartamban is az EU-20-ak közül a legrosszabb ötben vagyunk.

25 éve a kórházban az számított, hogy mi a bajod, mid fáj? Ma az számít, hogy mennyi pénzed van.

25 éve a beteg minden körülmények között kapott ellátást. Ma már ingatlanspekuláció miatt bezárták a "Lipótmezőt", azt az országos pszichiátriai intézményt, amely Mária Terézia óta jól működött, ahol olyan betegek is éltek, akik nem tudtak gondoskodni magukról, s esetleg ön- vagy közveszélyessé válhattak volna gyógyszeres kezelés nélkül. Ma több százan bukkannak fel hajléktalan szállókon, s legalább ennyien nem igénylik gyógyszereiket - védelem és kezelés nélkül mi lesz velük?

25 éve nem voltunk gazdagok, de sok mindent megengedhettünk magunknak: üdülést, éttermet, szórakozást. Ma sem vagyunk gazdagok, és egyre ritkábban engedhetjük meg magunknak az üdülést, az éttermet, a szórakozást, vagy az egyik, vagy a másik, de gyakrabban egyik se.

25 éve nem kellett adót fizetnünk. Ma - ha csak egy kicsit is jobban keresünk az átlagnál - a fizetés egy részét elviszi az állam. Mit kaptunk cserébe? Bezárt kórházakat, lezüllesztett oktatási rendszert, bezárt vasútvonalakat, megfizethetetlen közlekedési díjakat.

25 éve senki nem éhezett Magyarországon. Ma az ENSZ óvatos becslései szerint is legalább 200 ezer ember, ebből mintegy 20 ezer gyerek éhezik hazánkban. További 100 ezer gyerek pedig jó esetben krumplihoz és zsíros kenyérhez jut a polgármesteri hivatalok segítségével (ebben élenjár Rogán Tóni).

25 éve az emberek többsége nyaralni ment. Gyári üdülőkbe. Ma a családok 59 százaléka nem megy nyaralni. A gyári üdülőket privatizálták.

25 éve háromévente nyugatra utazhattál, volt miből. Ma állandóan utazhatnál, de nincs miből.

25 éve a nyugalomba vonulás tisztes nyugdíjat és megbecsülést jelentett. Ma éhezést, társadalmi kitaszítottságot. Mit lehet megvenni az öregségi nyugdíj minimális összegéből, 28500 Ft-ból? Ételt keveset, rezsit fizetni lehetetlen, gyógyszert meg szedjenek a gazdagok. Nyugdíjasokból nyuggerek lettek.

25 éve gyakorlatilag minden magyar állampolgár részesült a társadalombiztosításban. Ma ezrek esnek ki a társadalombiztosításból, így megfosztják őket az egészségügyi ellátástól.

25 éve nem voltak hajléktalanok, s a biztos megélhetés miatt senkit nem fenyegetett az a veszély, hogy az utcára kerül. Ma Magyarországon 85-90 ezer hajléktalan él, s évente több mint 2000 lakást árvereznek el. A felmérések szerint magánemberek esetében gyakorta árvereznek a kifizetetlen villany-, gáz- és más rezsiszámlák következtében, de magas az illetéktartozások miatt elindított végrehajtások száma is.

25 éve a cigány is dolgozhatott, sőt dolgoznia kellett! Ma szociális segélyért áll sorba, dolgozni meg már elfelejtett. Igaz, nem is volna neki hol. De ez nem rajta múlik.

25 éve a bölcsődei és óvodai elhelyezés mindenkinek járt. Ma a gyerek születése előtt kérelmezni kell a felvételt. Ha nem, marad a magánóvoda, gyermekenként 70 ezer Ft-tól havonta.

25 éve a fiatalok mertek családot alapítani, mert tudták, hogy lesz munkájuk, lakásuk.  Ma gyakran azt sem tudják, hogy holnap miből vesznek kenyeret, és lesz-e tető a fejük felett. Ezért összeállnak, mint lovak az esőben. A tendenciát jól mutatja: az átlagos életkor az első házasságkor 1990-ben még 22 év volt, 2007-re már 27 évre emelkedett és lassan 30 fölé emelkedik.

25 éve több mint tíz millióan voltunk. Ma 10 millió alá süllyedt Magyarország lélekszáma.

25 éve a gyerekedre biztos jövő várt. Tanulhatott, munkát kapott, családot alapíthatott. Ma nagyon sokak számára egy lehetőség marad: külföldre menni.

25 éve sem volt könnyű lakáshoz jutni, de a fiatalok többsége sokszor hosszú idő után, az állam segítségével megoldotta. Az új lakások jelentős része panellakás volt, amit "kiutaltak". Ma nem épülnek állami lakások, a fiatalok fizetésük felét albérletre költik, saját lakás vásárlásakor évtizedekre eladósodnak, gyakran devizában. Épülnek üresen álló, a fiatalok számára megfizethetetlen lakóparkok.

25 éve a társadalmi és gazdasági igények szerint korlátozott volt a felsőoktatásban tanulók száma, de aki tanulni akart és tehetséges volt az tanulhatott. Tandíj nem volt, a kollégium költségei megfizethetőek voltak. Ma mindenki tanulhat, akinek pénze van, még akkor is, ha hat ökör, akkor is, ha a leendő tudására a társadalomnak nincs is szüksége. Sok helyütt tandíj van, egyre drágább a tankönyv, a diákok albérlete és utazása.

25 éve volt társadalmi ösztöndíj, és a diplomásokra munkahely várt. Ma van diákhitel, amivel a jövő eladósodik. És várja a diplomásokat a munkanélküliség.

25 éve a pályakezdőket tárt karokkal várták a munkáltatók. Ma körülbelül 80 ezer pályakezdő fiatal indítja életét munkanélküliként.

25 éve a gyerekek nagy része sportolt. A sportklubok ingyen biztosították a felszerelést, a pályát, az edzőt és a tagdíj jelképes volt. Ma csak az sportol, akinek a szülei megengedhetik a drága tagsági díjat és felszerelést.

25 éve volt iskolai sport, olcsó tömegsport, és ennek következtében jó eredményeket értünk el a világversenyeken. Ma nincs iskolai sport, alig van megfizethető tömegsport. 1988-ban, a szöuli olimpián hazánk 11 aranyérmet szerzett, 2008-ban Pekingben már csak hármat. Lesz viszont minden napos testnevelés óra.

25 éve csak vízummal utazhattunk a legtöbb EU-országba. Ma nem kell vízum, de csak az tud utazni, akinek pénze van. Neked van pénzed utazni?

25 évvel ezelőtt rend volt. Éjjel bátran sétálhattál. Tudtad, hogy mi a jó és mi a rossz. A rendőr melletted állt, a rendőr mögött meg ott állt az állam. Ma félsz éjjel kimenni az utcára, félted vagyonkádat. A rendőr nem áll melletted, és a rendőrt se védi meg saját állama!!!

25 éve mindenki beszart a rendőrtől. Ma rendőr szarik be a „zemberektől”.

25 éve voltak korrupt politikusok, a hatalmukkal visszaélő állami emberek. Ma Magyarország Európa legkorruptabb országai közé tartozik.

25 éve a munka törvénykönyve a munkást, a dolgozót védte. Ma a munkaadót védi.

25 éve a szakszervezeteknek csak véleményezési jogaik voltak az érdekvédelemben, szociális kérdések eldöntésében. Ma a szakszervezetek jogai korlátozottak, de egyetértési joguk talán megmarad.

25 éve kádári diktatúra volt és népi demokráciát ígértek mindenkinek. Ma demokrácia van és orbáni diktatúra.

25 éve nem volt szólásszabadság, ha dumáltál, megbüntettek. Politikai elnyomás alatt állt, aki másként gondolkodott. Nem lehetett értelmiségi, de kötelező volt a  kenyerét megkeresnie. Ma a szólásszabadság jegyében, ha nem úgy gondolkodsz, ahogy elvárják tőled, holnaptól, ha dumálsz, nem lesz kenyered, kirúgnak a munkahelyedről és felkerülsz a Kubatov-listára, mi több, elhárításügyileg elemeznek, mint potenciális másképpen gondolkodót.

25 éve több mint százezres hadseregünk volt tüzérséggel, páncélosokkal, műszaki csapatokkal, honi légvédelemmel. Ma kevesebb, mint húszezer katonánk van, az önálló működés feltételei nélkül. A magyar hadsereg ma kisebb, mint amit a trianoni rablóbéke után engedélyezett a nyugat (antant). Cserébe van körkörös védelmi koncepciónk.

25 éve nem tudtuk, hogy mi a háború. Ma Jugoszlávia és Irak után Afganisztánban már a harmadik háború részesei vagyunk.

25 éve a magyar katonának nem kellett külföldre mennie, de egyszer, 1968-ban Csehszlovákiában szovjet utasításra mégis ott voltunk. Ma önként vállalva a magyar katonák mindenütt ott vannak (jó pénzért, persze), ahol a NATO-nak emberanyag kell, Koszovótól Afganisztánig.

25 éve Aczél elvtárs osztotta a pénzt, a státuszt és az észt a kultúrában. Ma Kerényi és Tarlós urak.

25 éve a  proli Hofi volt a humorista. Ma a kispolgári, közönséges Fábry a humorista (?).

25 éve már lehetett politikai viccet mesélni. Ma még lehet politikai viccet mesélni.

25 éve a demokrácia várt ránk. Ma a diktatúra vár ránk.

25 éve ezt nem mertem volna ezt megírni.  Ma? Ez az egyetlen pozitív különbség: MEG KELL ÍRNI!