avagy fejétől bűzlik a hal.

avagy fejétől bűzlik a hal.

Van egy kerület, ahol példa van, és annak statuálása. No, nem csak úgy, leginkább polgármesterileg katalizálva. Kocsis Máté, a kerület polgármestere, valamilyen zavaros kormányzati indíttatásból, hajléktalanügyi halljakend lett. Gondolom, olyan fene nagy szociális érzékenységgel rendelkezik, hogy mit volt mit tenni, a sok fidesznyik között őt kellett kinevezni, mert hát megérdemli. Persze, az is lehet, hogy van annyi pénz, amitől neki is korpásodhat a haja. Ki tudja, eddigi életpályáját megismerve, nem dúskálhatott a földi javakban.

Most, persze, más a helyzet. Na, nem ami a földi javakat illeti, az vesse rá az első követ - mármint, elvtársai közül - akiknek nincs egy bizottsági, vagy álnoksági - izé, elnökségi - vagy más, mi kutyánk kölyke típusú mellékese, mert az annyit is ér - mint tudjuk a nemzet lézere, szépreményű János véleményéből.

Hanem, a mi végtelen szociális érzékenységgel megáldott Máté fiunkról. Oly annyira szociálisan érzékeny, hogy azt találta mondani: "...majd még idejönnek a kerületembe meghalni, aztán még én temettethetem el őket!"  Ne értékeld túl magad, kicsi fiú! Akad itt két apró bibi. Első: bár a Nagy Nemzetegyesítő előszeretettel használ egyes szám első személyt helyettünk is, azért, kicsi Máté, jobb, ha tőlem tudod: a kerület nem a tiéd! Lassan hozzá kell szoknod a gondolathoz, hogy bizony, vannak ott mások is, akik jogot formálnak rá. Tudod, úgy hívják őket: lakosok, polgárok, vagy a kedvedért, egy számodra ismeretlen szót használva: emberek. Második bibi: Máté fiam, se pénzed, se hatásköröd az ilyesmire. Azt meg, hogy te magad állnál be sírásónak, már megbocsáss, de képtelen vagyok feltételezni. Ahogy elnézlek, túl nyápic vagy a földmunkához.

Ez a Máté gyerek viszont egyet jól megtanult a Fidesz napközijében:  túltengeni. Akadt egy gondolat - most tekintsünk el attól, hogy kormányzati szinten született-e meg, vagy csak Tapló Pista álmodta meg egy vasárnap délután, mikoron is töltött káposztával eltelve, két rizlingfröccs között kiötlötte a fedél nélküliek elleni eljárás módszertanát - basszus, ha bevett volna egy bilagitot, most nem tartanánk itt - amit buzgó mócsingként azonnal magáévá tett, sőt, tovább is gombolyított.

Az elmúlt két hétben, amióta ez a Máté gyerek a kerületében bevezette a hajléktalanok elleni statáriumot, kommandósai kb. 500 olyan magyar állampolgárt állítottak elő (egyeseket naponta többször, másokat nap, nap után ismételten) a szabálysértési irodájára - miért ne, az is az övé, ha már a kerület - , akik életvitel szerűen a kövön ücsörögtek, vagy a padon feküdtek, vagy a sarkon támasztották a falat.  75%-uk csak figyelmeztetésben részesült - pedig lehet, egy meleg tea jobban esett volna nekik - de a többire, biza, szabálysértési bírságot róttak ki, 10-től 30 ezer jó magyar forintokig. Ami, ugyebár, meglehetősen nevetséges, mert hát, hogyan is hajtják be? Vagy netán szelektáltak, hogy a megbüntetettnek van valami minimálbéres munkája, és abból majd jól le lehet vonni?

Mind1 is. Rendnek kell lennie, és kész! Azért még ez a derék, talpig szociálisan érzékeny Máté gyerek ennél tovább is ment. Törvényjavaslatot készül benyújtani, mi szerint, ha valaki, kétszer egymás után, bizonyítottan, ráadásul életvitel szerűen megpróbál az utcán túlélni, azt 150 ezer huf bírsággal, vagy elzárással lehessen büntetni! Nos, azt kell, hogy mondjam, itt végre kiütközik Kocsis Máté elvtárs végtelen szociális érzékenysége!

Ha bele gondolunk, az ilyes fajta pénzbírságok átválthatók elzárásra, tehát egy részről kitalálta a Máté gyerek a csőben a lukat, másrészt, igen humánusan, egy megoldást kínál a hajléktalanoknak. Nem kell mást csinálniuk - különösen, hogy szigorodik az idő - csak jól bizonyítható módon, kétszer egymás után, mondjuk, kövön kell ücsörögniük. Jön a kommandó, begyűjti, kiróják rájuk a 150 ezret, ők meg beváltják: 150 ezer per 2500 (asszem, ennyi most a kurzus, naponta) az annyi mint: 60 nap, melegben, naponta 3x kaja, hetente meleg vizes tusolás, mindez az államnak alig kerül napi 8000 forintjába, ihajj, csuhajj, így mulat egy magyar úr! Főúr, fizetek!

Szerencse, hogy nem vagyok nyóckerületi pógár. A fene megenne, hogy ilyen végtelenül szociálisan érzékeny pógármesterem van!