mert van ám ilyen!

mert van ám ilyen!

Szokratesz mondja:

„Mi jobb, meghalni úgy, hogy mások jogtalanságot követnek el veled szemben, vagy élni úgy, hogy te követtél el jogtalanságot másokkal szemben?”

Bontunk egy kis kordont, majdhogynem alsónadrágban igazoljuk magunkat képviselőként, kicsit  cigányozunk, fenyegetőzünk, ugyancsak képviselőként, mi az nekünk?

Nos, egyről megfeledkeznek Orbanisztánban a  felmentők: magával a Törvénnyel szemben követnek el jogtalanságot!

Megint csak Szokratesz mondja:

„Képzeld el, hogy a Törvények most itt ülnek közöttünk ( no, nem azok, amiket fideszék semmibe vesznek, hanem a TÖRVÉNYEK).  Nem valami ilyesmit mondanának: Szokratesz, mi egész életedben szolgáltunk téged. A mi védelmünk alatt értél férfivá, házasodtál meg, neveltél családot, kerested meg a megélhetést ( ez utóbbi fideszéknél elég érdekesen futott ki), tanulmányoztad a filozófiát ( ez említettek esetében barokkos túlzás).  Elfogadtad az előnyöket, a biztonságot, amit nyújtottunk. De most, amikor ítéletünk nem szolgálja a kényelmedet, a dicsőségedet, egyszerűen félredobsz bennünket? (tekintve, hogy akkor a törvényeket nem kívülállók hozták, biza, ez elég necces!) Hogyan válaszolnál a Törvénynek?”

Nos, ezt a kérdést fel lehet tenni Orbánnak is. Ő se áll a Törvény felett, csak azt hiszi.

Ide idézem Alkibiadesz védőjének  szavait:

„Athén fiai! Most türelmetlenül várjátok, hogy végre lezárhassátok ezt az ügyet!  Engedjétek meg nekem, hogy éljek egy javaslattal: mivel már úgyis eldöntöttétek, hogy ez az ember bűnös, hogy megtakarítsuk az államnak a tanácskozások, és a per költségeit, nevezzük őt az egyszerűség kedvéért annak. Állapodjunk meg abban, hogy megszegve az istenek és emberek törvényeit, nem teljesítette kötelességét, mikor vezetőjükként cserbenhagyta népét. Egyetértetek vele?  Akkor most essünk neki közösen, és puszta kezünkkel marcangoljuk szét!

Most persze, zajongtok, hogy a törvény szerint kell eljárni! Kérdem én, melyik törvény szerint?

A szerint, amit kényetekre-kedvetekre felrúgtok, vagy a szerint, amit magatok hoztok? Mert az biztos, mikor holnap felébredtek, ezen ártatlan ember vérétől mocskosan, nem lesz olyan rendelet, olyan törvény, ami eltakaríthatná gonoszságotokat!

Miféle őrület tart hatalmában benneteket, hazám fiai? Ti, akik minden más nemzetnél hangosabban hirdetitek, hogy ellenzitek a zsarnokságot, ti magatok váltatok zsarnokká! Hisz mi más a zsarnokság, mint a közigazgatásnak az a formája, amely elveti az igazságosság elvét, és egyedül hatalmánál fogva cselekszik?

Rettegek miattatok, a nemzetünk miatt! Ti nem vagytok demokraták! Igen, morogjatok csak, ugassatok rám, athéni férfiak, de lássátok magatok annak, amik vagytok! Ne legyetek képmutatók! Ha el akarjátok söpörni a törvényt, az ég szerelmére, férfiként tegyétek! Ti ott, szaggassátok szét az ajánlásokat! Ti pedig ragadjatok vésőt és kalapácsot, verjétek szét az alkotmány építőköveit! Talpra, mindenki! Rohanjunk, mint a csőcselék – mik valóban vagyunk -  Szolón sírjához, szórjuk szét szent csontjait! Hiszen ezt teszitek, mikor minden törvény és gyakorlat ellenére ítélkeztek ezen ember felett!”

Nos, ki-ki kedvére, behelyettesíthet ide személyeket. Nem lesz nehéz dolga, mert Szokratesz igazsága ma is az. Kertész, Esterházy szavai igazán hízelgőek, ehhez képest.

Ami pedig a népet illeti, ki manapság leginkább birkaként lógatja a fejét:

„Uralkodhat-e maga a nép? Talán megkönnyíti a válaszadást, ha eszetekbe idézitek, hogy azok az ideák, amelyek elérésére a bölcsességre áhítozók törekszenek, a közönséges tömegek számára nem csak érthetetlenek, de abszurdak  és visszataszítóak is. Az emberek többsége nem arra törekszik, hogy kordában tartsa éhségét, hanem, hogy kielégítse azt. Számukra az igazság nem más, mint kolonc, mi megnehezíti, hogy kielégítsék vágyaikat. Az istenek üres bábok, kiket tanúnak lehet szólítani, ha leplezni kell valami félelemből, haszonért, vagy önzésből elkövetett cselekedetet.  A démoszt nem lehet egységesen, mint démoszt felemelni, csak egyes embereket. Végül az ember csak saját magán uralkodhat. Ezért csak hagyjuk békén a csőcseléket!”

Nnnna. El lehet kezdeni értelmezni Szokrateszt. Ha manapság élne és lenne Kossuth-díja, biztos visszavonnák tőle. Attól tartok, ő meg magasról leszarná.

A cikk - és még sok más:

Gulyás A: Amikor Orbán Viktor..., és: Egyenlő pályák, egyenlő esélyek?

Gas Cabir: Utolsó vacsora

Szuverén: A bizalom természete

Eo Ypso: Ezért kár volt forradalmat csinálni

Diurnus naplója

Kovács L.: Ócsa helyett Újrakezdők háza

az Ellenszék véleménymagazinban jelent meg. Mi több, aki olthatatlan vágyat érez, hozzá is szólhat. Persze, csak kulturáltan, ha kérhetem. A vélemény - gyengébbek kedvéért - nem egyenlő a mocskolódással, személyeskedéssel.