Semmi baj sincsen azzal, ha az elkövetkező napokban ömleni kezdenek a Bibóról szóló írások ! Nem kell elkeseredni, ha felfedezi magának a mai magyarság Bibó Istvánt, még akkor is, ha meglévő szétszakítottságunk okán valójában nem is tudunk vele mit kezdeni.
Kinek lenne kedve a baloldaliak és liberálisok közül ahhoz, hogy például jó alaposan átbeszéljük, miszerint itt a XIX. század második felében tényleg olyan zsidó térfoglalás történt a társadalom döntő pozícióiban, amelyre máshol sem előtte,sem utána példa nem akad ? S hogy ez milyen közösségi következményekkel járt ?
És ki venné jó szívvel tudomásul a jelenkori politika jobb oldalán, hogy ez a zsidó térfoglalás olyan társadalmi terekben zajlott, ahol nekünk, magyaroknak se hírünk,se hamvunk nem volt ? S hogy ennek okán mi nem lettünk a zsidók által sehonnan se kiszorítva.
Bibó leírta mindkét fenti tényt, amely bátor dolog, és amely bátorság nem az elegáns íróasztal melletti, elegánsan okoskodó értelmiségi bátorsága : aki abban a vészkorban, amelyben a magyar állam nem csak a szuverenitását vesztette el, de az állam igazgatásában dolgozók nagy többsége az ép erkölcsi ítélőképességét és a minimálisan elvárható emberséget is, nos, ha abban a vészkorban valaki, mint Bibó, hivatali tisztét zsidómentésre használja, az nem az elefántcsonttornyos álmodó értelmiségi, hanem az a bátor magyar. A szónak talán abban az értelmében, amely értelmet reméljük, senki magyar nem kell megéljen soha többé.
Kinek lenne kedve a mai baloldalon és a liberálisok közül arról beszélgetni, hogy a tény, mely szerint Pozsony nem a magyar állam fennhatósága alatt áll, szó szerint képtelenség ?
És mit gondol egy lelkes mai magyar jobboldali arról, hogy valamiképpen mégis meg kellene próbálnia különbséget tenni a trianoni határok képtelensége és a történelmi Magyarország határainak képtelensége között - amelyre Bibó okosan hívta fel a figyelmet, Horthy Magyarországáról értekezve. Ez arról is szól ám, hogy kizárt ma hitelesen szólni és érvelni pl. a palesztin nép önrendelkezése mellett, ha a mi főfalunkon olyan térkép feszül, amelyen Szlovákia nem is létezik.
Mit kezdhetünk azzal a Bibóval, aki a jogállam hatalmi konstrukciójáról azt mondta, hogy annak akár csak egyetlen elemét sem lehet tragikusan súlyos következmények nélkül elvenni, kiiktatni. Mennyien gondolhatják őszintén ma, hogy a 89-es jogállami alkotmány bizony felelős az állam eladósodásáért, és, hogy lehet ok brutálisan csökkenteni az alkotmány bíráskodás hazai intézményének jogköreit ?
Lehet bármelyikünknek valódi lelkiismeret furdalása, ha Bibót ügyesnek tűnő érveléseinkhez tűvé kalapáljuk, csak hogy szúrni tudjunk vele. Még büszkék is vagyunk magunkra, hogy lám, milyen praktikus kis szerszámunk lett ! Pedig nem lenne szabad : az egész, amit Bibó élete jelent, pont annak mond ellent, amire olykor felhasználjuk őt. Szomorú vagy sem, de megeshet, hogy kell itt még egy-két generáció, hogy erről leszokjunk.
De később talán könnyebben állhatnának elénk ezeknek a hozzánk képest különbül politizálni tudó generációknak az okos, olyan emberei, akikre egyszer nyugodtabban bízzuk majd rá az államunkat, ha például Bibó Istvánból tananyag lenne, mégpedig hamar. Az írásai nem emészthetetlen tudományosságok, akár a középiskola felső évfolyamaiban is simán helyet kaphatnának.
Hogyan lesz egy közösség nemzet ? Mi állt a szörnyű magyar antiszemitizmus történelmi és társadalmi hátterében ? Miért tartotta Bibó a szocializmus végzetes hibájának, hogy lemondott az európai szabadság eszményekről ? ( Amely eszmények miatt nem is tűnődött 1956-ban,hogy hová kell állnia, és amely döntése miatt egészen a haláláig tiltott ember lett belőle ebben az országban.) Mi az az európai jogállam ? - és lehetne sorolni az első látásra nehezebbnél nehezebb jelen ügyeinket, amelyekről Bibó úgy írt, ahogyan rajta kívül szó szerint senki.
Tényleg itt egy nagy magyar keze a túlvilágról, amelyet még meg lehetne fognunk, mert írásai és gondolatai arról a két nagy politikai korszakról szólnak, amelyekből mintha nem tudnánk kikeveredni : a háború előtti Horthy - világról és közeli múltban véget ért szocializmusról.
Ez a kéz politikai, eszmei és erkölcsi értelemben még mindig megnyugtatóan meleg, és makulátlanul tiszta.
(Kéry Ádám)
