akkor, és most...
akkor, és most...
Szeretnék egy kicsit nosztalgiázni, már, ami az 1965-ben érvényes Alkotmányt illeti. Helyesebben: az ALKOTMÁNYT. Mert ezt a népnemzeti, árvalányhajas, szenteskedő izét, ami most van, hadd ne tekintsük már annak!
Ide idézek belőle egy apró tételt:
Úgy vélem, elég világosan fogalmaz: A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka. Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék.
Namármost: van nekünk egy alaptörvényünk - szándékosan kis betűvel, mert annyit ér - amiben ilyesmiről szó sincs.
Cserébe Orbán és a többi népboldogító valami munkaalapú társadalomról hablatyol. Kényszermunka alapúról talán? A fene se tudja.
De gondosan elkerülték a munkához való jog befogalmazását, mert, ugye, amihez jogod van, azt, biza, kikövetelheted, akár ki is kényszerítheted. A képességek szerintit is felejtsd el, hiszen három diplomával is kutya kötelességed kubikolni, vagy stadionépítéshez culágerkedni.
Mert most már csak kötelességed van, joga csak Orbánéknak, méghozzá bármihez.
Igaz, Népköztársaság sincs, de még Köztársaság se.
Persze, még munkaverseny, az lehet. A munka frontjára visszavezetett, korkedvezményes nyugdíjas rendvédelmisek korbácsainak csattogásával a hátadon...
Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!
