Kommentelsz? Ne fűzz a sorok végéhez véleményt, mostantól magadba kell fojtanod mindazt, amely miatt magyar emberek tucatjai választották hírforrásul a blogvilág kesze-kusza forgatagát. És hogy miért mindez? Még mindig nem érted?

Ma éppen olyan fantasztikus dolog blogoldalt nyitni, mintha az első bankszámládat nyitnád  valamely kereskedelmi hitelintézet kijelölt fiókjában. Csak ülsz csendben monitorod árnyékában, és ha időd engedi a baszkurálást, még saját sablont is eszkábálhatsz oldaladnak, csak hogy kedvenc színvilágod fogadja a nagyra becsült látogatóidat.

Ha készen állsz életed írására, nincs más dolgod, csupán elindítani pár szaftos politikai maszlagot, amely expressz vonat gyorsaságával fogja neked behálózni az internet magyar ajkú használóit. Facebook, Twitter, és még sorolhatnám azokat a közösségi élményeket, amelyeken keresztül ma több információhoz juthatunk Orbán Viktor korszakalkotó tevékenységeiről, mint annak idején Brezsnyev személyi titkára tudhatott főnöke minden napos dolgairól.

Abban sem vagyok egészen biztos, hogy valaha is olyan tág lett volna személyi jogok megítélése, mint napjainkban. A kommentek politikai ereje borzalmasra duzzadt, sokan már nem is az írásra, hanem annak kommentáradatára tapadnak, kiszűrve belőle az internetező köznép, adott témájú felfogását. Ki a felelős az ott elhangzottakért? A törvény szerint a bloggazda, hiszen véleményük szerint mi másért nyitotta volna meg az oldalát, szentelne napi több órát a téma választás rejtelmeivel, ha nem az lenne legfőbb érdeke, hogy a kommenttenger majd meghozza azt vár sikert, amit írása amúgy képtelen lenne produkálni.

Egy frászkarikát!

Nem a kommentek hozzák a várt népszerűséget, ellenkezőleg: a népszerűség szívja magába a kommentelőket, hiszen ha jó az írás, olyan témákat feszeget, amelyek nap mint nap foglalkoztatják, de egyben meg is osztják az olvasni vágyó embereket, akkor arányos nőni fog a kommentelők száma, akik bízva az anyag adta népszerűségek, szívesen terjesztik esetenként szélsőséges nézeteiket. De ennek lassan vége lesz.

Nem marad más hátra, csak a közértben a kasszák előtti sorban állás, meg az a felejthetetlen élmény, amikor végighallgathatjuk Rózsika néni politikai állásfoglalását, az államadósságtól egészen a nyugdíjügyek alakulásáig. Ki ne találkozott már póstás  Józsival, aki egy pár feles társaságában szívesen kifejtené politikai értékrendjét, vagy netán varrónő Évikével, aki  bár elítéli Vona Gábor politikai lépéseit, de sohasem fog megbékélni, unokája kisebbségi családból származó menyasszonyával.

Fogyasszuk hát bátran, a kommentelés utolsó katonáit. Ma egy, holnap több olyan bloggazda jut arra az álláspontra, hogy elzárja a kommentcsapot, megfosztva a netezőket a szabad véleményformálás lehetőségétől, egyben olyan helyzet elé állítva bennünket, hogy éhesen kell elhagynunk a blogasztal agyonkoptatott székeit.

Remélem, nem fogunk Annamáriánktól éhen halni.....