A mai témánk vallás, a hitbéli dolgok legsötétebb titkaival fogok foglalkozni. A sátán lesz itt előtérben - igen, jól olvassák, pedig szívesebben foglalkoznék az Annamáriának nemrég kézbesített levelével, de mit lehet tenni, ha a sátán felbukkan a politika bugyraiban, kénytelen vagyok megkeresni a búvóhelyét.

De mielőtt Cruise, és Travolta furcsa tézisei kerülnének terítékre, megelőzve a Presley lány lelki nyomorúságát szeretném leszögezni, hogy a vallást sohasem tekintettem politikai eszköztárnak, amelyet bárki felhasználhatna a jó, netán egy rossz ügy érdekében. Ami az én nézetem, hitbéli felelősségem, az miért is képviselné a többi honfitársaim irányelvét, és ezzel itt rendben is volnánk, ha nem újfent a gonoszt bátorkodnánk odafentről megidézni, e vallási témák tekintetében. Nem szép dolog ez. Ahogyan az sem illendő elintézési forma, legyen szó kormánypárti, vagy ellenzéki publicistáról, hogy "egyházbizniszként" emlegetik mindazt a büntetőügyi halmazt, amely nyomokban sem tartalmaz valódi egyetemes egyházközösséget. A lényeg(és még véletlenül sem a sátán) a közösségben lakozik, és sohasem szabad egyháznak tekinteni azokat a csupasz papírlapokat, melyeket bár térítési szándékból készítenek, azok sohasem fedtek valóságos hitbéli felekezetet.

Ha vallás, akkor nem szabad kihagyni a politikát sem. Ezt tanítják, tanítja a világsajtó, és most már idehaza is tömérdek követővel büszkélkedhet. De teszem fel a kérdést: miért kell, ha úgy tetszik az én identitásomat, egyfajta társadalmi felfogást összemosni többségében bizonyítatlan vallási bűncselekményekkel, és miért kell végletesen, és gyökerestül kiforgatni a liberális szó értelmezését, ha a mocskolódók hűen követik a liberalizáció XXI. századi eszközeit?

A Facebook nem a konzervatív gondolkodás "torzszülötte", és a megosztási hajlandóság sem éppen ebbe a csoportkörbe sorolható. És még is, amikor az ember végigolvassa a liberális társadalmunk lejáratását, megtoldva némi rongyosra hajtott emeszpézéssel, akkor már nem is annak tartalma válik botrányszagúvá(bár szoktam mosolyogni, hogy a szocik keze milyen messzire is nyúlik), hanem az az előterjesztési forma, ahogy azt a világ, a magyar értelmiség felé közvetítik.

Az emberek fel sem fogják, hogy odafenn egy új, egyistenhitű vallást teremtettek. Követőit a közösségi oldalakon toborozzák, némi lejárató kampány kíséretében, és attól sem riadnak vissza, hogy sátáni szavakkal illessék azokat az embereket, akik nem kívánják e csoportosulás részeként feláldozni magukat az istenségért.

Pechükre!

Az emeszpézés lassan világvallássá növi ki magát, ahogyan a liberális emberek végtelen szapulása is már régen annak tulajdonítható, egy újfajta jobboldali felekezet. Legyünk rá büszkék, hogy ennyi követője van ennek a rongyosra hallgatott magnószalagnak, amely csak egyetlen prédikációt ismer: a liberális ember mindörökké egy tróger.

Derecskei Zoltán/Ellenszék