süketek párbeszéde
süketek párbeszéde
Kérem, én fel vagyok háborodva! Engem, kérem, semmibe vesznek! Szólni kellene ennek a Gábor gyereknek, ennek a Kubatov pártizgatónak, hogy az én vonalkódom, az már smafu? Hát Illepityut már meg sem kérdezik? Affrancba...
Mutatja a szomszédasszony, hogy hát ő kapott ám egy ilyet, és én, kaptam-e? Mondtam neki, hogy Bástya elvtárs már le sincs szarva. Nem nagyon értette, de hát ritkán néz mást a tv-ben, mint a győzikét, meg a maonikasót.
Mondom neki, hogy add már kölcsön, nehogy lemaradjak valamiről, azt mondja erre, hogy adja nekem örökbe is, mert begyújtani mostanában nem fog, másra meg ott van neki az illatosított, négyrétegű, margaréta mintás a cevától. Hát most olvasom. Már e bevezető is: hallgassuk meg egymást! J
Írja ezt egy olyan ember, aki, amióta eldöntötte magában, hogy ha bele döglünk is, de megjobbítja az életünket, ha attól koldulunk is, megváltja Magyarországot, megtanítja az Uniót, hogy hol lakik a magyarok istene, nem nagyon hallgat meg senkit. Jó, rendben, az orvosát talán. Bár, ahogy elnézem…Persze, értelmezhetem úgy is, hogy hallgassuk meg egymást: te is egy mást, én is egy mást.
Aztán meg, ez a konzultáció, ez is milyen? Egyoldalú kommunikációs csatorna, csak nem hiszi el bárki is, hogy kíváncsiak a válaszokra? Alibinek jó: megkérdeztük a zembereket. De a válasz egyáltalán nem érdekel minket. Mi nem azért vagyunk, mi azért vagyunk, hogy vezessünk benneteket, még ha nem is akarjátok. Szóval, ez az egész pont annyira lesz hatásos, mint az az alkotmányozó izé. Beépítettek akár csak egyetlen gondolatot is? Pedig volt valami 800 ezer válasz, abból már csak akadt volna valami hasznos! Ha nem, hát nem.
Szóval, lesz megint látványos diákmunka, szorgalmasan bontogatják majd a borítékokat, de ácsi, most már jobb, ha nem írtok oda mindenfélét, mert ott figyel ám a vonalkód! Nem ám csak úgy, névtelenül válaszolni, hogyisne, azt mindenki tud! Konfekció méreteddel, ingnyakad bőségével, a cipőd nagyságával és a fogtöméseid számával állj ki most bátran, és úgy vállald be, hogy hova tetted az ikszet, bátor polgártársam! Jön persze a nagy kamuzás, hogy az a vonalkód, az semmi, az csak egy adminisztrációs azonosító, hát elmondom, kicsi birkanép: nem az! Olyan információt rakok egy vonalkód mögé, amilyet akarok, wazze! Szóval, nincs mese, polgártársam, nem is kellene annyira hiányolnom azt a kurva kérdőívet, mert így még nincs rendszám a hónom alá tetoválva…
A közepe táján az a kérdés is oly bájos: ki érthetne meg jobban egy magyar embert, mint egy másik magyar ember? Hála a Kárpát-medence géniusza nemzetboldogító stratégiájának, épphogy a másik magyar nem érti meg az egyiket. Vagy fordítva.
Aztán a befejezés: az emberek mellett állunk! Hát, én körülnéztem, mellettem speciel nem állt senki, ahogy elnéztem a szomszédasszonyt, mellette se. De gondoltam, biztosan bennünk lehet a hiba, hát átmentem a hatodik szomszédhoz – amúgy is el akartam kérni a betonkeverőt – és megkérdeztem, hogy te János, áll melletted valaki? Azt mondta, hogy az előbb még ott állt mellette a Lőrinc, de már nem áll mellette, mert hazament, megetetni a csirkéket.
Ezek után a kérdéseket már csak átfutottam. Igazam volt, tiszta alibi duma az egész. Semmire se jó, értelmetlen kérdések idióta típusválaszokkal. Ha ezt nevezik szociális konzultációnak, akkor köszönöm szépen, jó, hogy nem kíváncsiak a véleményemre. Kérdezem én: mire jó ez a parasztvakítás? Valamelyik csinovnyik sógora nyomdát vezet?
Vannak, akik azt javasolják…hát, biztosan vannak, akik még egészen sok másmindet is, szexuális tevékenységre való felszólítással és testtáj megnevezéssel.
