Plafon
„Leghamarabb május elején kerülhet a Parlament elé az a törvényjavaslat, amely szabályozná, hogy Szijjártó Péter kormányszóvivő és Papcsák Ferenc volt elszámoltatási kormánybiztos fizetése valóban ne haladhassa meg a 2 millió forintos bérplafont.
Plafon
„Leghamarabb május elején kerülhet a Parlament elé az a törvényjavaslat, amely szabályozná, hogy Szijjártó Péter kormányszóvivő és Papcsák Ferenc volt elszámoltatási kormánybiztos fizetése valóban ne haladhassa meg a 2 millió forintos bérplafont.
Szijjártó Péter az ATV Egyenes beszéd című műsorában elmondta, a törvényjavaslatot az Országgyűlés Alkotmányügyi Bizottsága vizsgálta és nagy többséggel általános vitára alkalmasnak találta.
Azt, hogy az parlament leghamarabb csak május elején tárgyalhatja és dönthet erről az magyarázza, hogy az alaptörvény tárgyalása alatt másról nem dönt a Parlament, ez a folyamat április 18-án lezárul, utána azonban a Húsvéti ünnep miatt április 25-én nincs ülés.”
Sokkoló a hír, gondolom nem csak nekem. Készül a lex „Papjártó” vagy a lex „Szíjcsák”. Nyilván szükség van egy külön törvényre, kérem, hogy az említett urak ne keressenek kettő milla felett. Ezek szerint a korábbi jogszabályok, amelyek ugye kétmillióban állapították meg a plafont - egyesek lex „Simor”-nak is nevezték, tényleg csak a bankelnökre vonatkoztak. És - ne feledjük, ez történetünk szempontjából nagyon fontos – Szíjjártó és Papcsák urak nem bankelnökök. Hogy is vonatkozhatna hát rájuk a törvény.
Az a törvény, amelynek tárgyalása idején a nyugdíjas klubokban önsegélyező egyletek alakultak, hogy tanácsaikkal segítsék Simor bankelnököt, hogyan lehet majd kijönni havonta egy kisnyugdíjas kétéves nyugdíjából. Nyögdíjából... A viszonosság persze azt kívánta volna, hogy a bankelnökök is próbáljanak segíteni a kisnyugdíjasokon, hogy hogyan lehet egy életen át megélni egy bankelnök rutinszerű végönkielégítéséből... Persze matuzsálemi kort feltételezve, tudják, a pátriárkák kora...
Szóval, akkor azt hittem, én a balga, hogy ez a kérdés egyszer és mindenkorra rendezve vagyon. Megvan a plafon, kettő milla havonta a bankelnöknek, kettő milla évente a nejemnek. Végül is a nejem nem bankelnök.
És erre lám, most kiderül, hogy a törvény hatálya alól valahogy kicsúszott ez a két, derék ember. A szómester meg a polgárvivő. A hatálybalépéskor talán a tér-idő kontinuum egy sajátos szegletében tartózkodtak - ezek szerint nem voltak az ülésteremben, és ott valami fekete lyuk alakulhatott, egy térgörbület, vagy mi, ami csak nyeli, csak nyeli a milliókat, és még a plafonra sincs tekintettel. Ez a két jámbor jószág pedig ellenáll, hogy be ne szippantsa őket pofátlanul görbülő tér, mert tudják, odabent akkora a sötétség, hogy már a fény se gyön ki. És ez az örök sötétség fenyegeti a két derék jámbort, ha csak idejében nem alkot valaki törvényt, róluk, a milliókról, a fekete lyukról, meg a plafonról. Ami, reméljük, kitart...
Úgy képzelem ezt az egészet, olyan lehet, mint egy meleg helyzet a vasúti átjáróban. Mondjuk Fonyódon, ahol még nem félsorompó van, hanem egész. Jön a bakter, leereszti a sorompót, mert távírtak, hogy érkezik a kaposvári gyors, és erre egy szerencsétlen autós bent ragad a két sorompó között.
És akkor ahhoz, hogy onnan kigyöjjenek, ahhoz szólni kell a bakternek, hogy „bakker, bakter, ezek ketten bent ragadtak”. És akkor a bakter is mondja, hogy „bakker”, előcammog, és feltekeri a sorompót, a 461 lóerős Chrysler pedig éppen el tud osonni a dübörögve közelgő szergej elől. Huh, még így is kivert a víz...
Na de ott a bakter gyorsan tud intézkedni. Itt viszont törvényt kell alkotni, kérem, ami nagy tudást és felkészültséget igényel. És kétséges, elég-e a törvény. Ne feledjük, alkotmányozás folyik éppen, és ez megint komoly kérdéseket vet fel. Vajon az új alkotmány hatálya kiterjed-e Papcsák és Szíjjártó urakra is, avagy kiderül, hogy ők off shore hontalanok? Netán az Római szerződést vagy az Egyesült Nemzetek alapszabályát is módosítani kell még, ki tudja... Mindenesetre az első kis lépést megtettük, és Niel Armstrongtól tudjuk, hogy ami kis lépés Papcsáknak és Szíjjártónak, az egy hosszúlépés a sarki talponállóban.
De a dolog még akkor se olyan eccerű. Nyilván kell egy preambulum, elé, a tervezetben, persze, egy afféle hitvallás, amiben megindokolják, hogy miért is foglalkoznak a honatyák és a honanyák a két jeles képviselő, a szófosó és a polgárvivő javadalmával. Ebben nyilván utalni kell Vereckére, a vérszerződésre, a magyarok bejövetelére és persze a Szent Koronára, no meg Mária országára.
Aztán kell két paragrafus, legalább. Az első nyilván kimondja, hogy a Papcsák és a Szíjjártó elvtársakra is vonatkoznak ettendtől kezdve a magyar törvények, így hát az is, hogy két millánál nem kereshetnek többet, havonta, persze. Ehhez köll a jogi diploma.
A másik paragrafus meg, gondolom én, a hatályba lépésre fog vonatkozni. Ez mondjuk aggályos, mert visszamenőlegesen mégse lehetne elvonni a szójártó és a polgárcsákó zsetonjait, és már így is gondban vagyunk az idővel. Ugye kiderül, hogy éppen alkotmányozunk, meg nyakunkon a nyuszi, ilyenkor nem lehet nyugodtan törvényt alkotni. Talán egy felkotmányozás alá még be-be férne egy ilyen kis törvénykezés, esetleg túlórában elszámolva, javadalmazva és bérszámfejtve, de az alkotmányozás az már annyira lent van, olyan mélyen, hogy az alá már egy bányászbéka sem szuszakolható be, nem hogy egy ilyen komoly törvény. Így hát nincs mit tenni, várni kell. Közben meg, képzeljék, nyakunkon az április harmadika, és ösmét kénytelen ez a két szegínyember hazacipeködni azt a kettőnél több millát. Nem akarnák őt, de hát a törvény az törvény, tisztelik ők aztat, és amíg nincs bepikkelyezve, hogy eztán ezek rájuk is vonatkoznak, addig nincs mit tenni, el köll viselni valahogy a milliókat. Már csupán a jogkövetés miatt is, kérem…
De azután is nehéz akadályok állanak még a jognak és hőseink útjában, mert, tegyük fel, a vitára alkalmasnak talált tervezetet a hihetetlenül mélyen tisztelt Ház mint képviselő a költségtérítést, felveszi. A napirendjére, persze... Kérdés az, hogy rendkívüli sürgősséggel teszi ezt, vagy csak szokásos buzgalmas ügymenetben. Jó-e ilyenkor a kapkodás? Nem szül-e rossz vért? Nem jobb-e, ha még a honvédelmi bizottság is megtárgyalja? Ki tudja, ugye, esetleg a nemzetbiztonságra is hatással lehet a pikkelyezés, akkor ezt a bizottságot se lehet kihagyni. Gondolom a költségvetési bizottság sem kerülhető meg, aztán az önkormányzati, világos, hisz polgármesterről döntenek, meg a médiaügyi, ugyi, mert szóvivő a másik. Ez is még, lássuk be, hetekbe telhet. Közben eljön a május, felköszöntik a képviselő urak a jó édes anyukájukat, és megint fel kell venniük a túljavadalmat. Jó esetben aztán május elejére napirendre kerülhet a tervezet. Összeül a tisztelt Ház, elnököl a házelnök, lesznek felszólalók, mondjuk, vezérszónokok, ilyesmi! Szili elvtársnő például a SzU. nevében fog megnyilatkozni, kifejti az Unió álláspontját, amit, gondolom, előtte alaposan kitárgyal magával a szociális unióval. Mondom, magával a... magával.
Aztán végre jöhet a végszavazás. Ez nem olyan végszavazás, mint a színházban szokásos, próba idején, ez kérem nem komédia, ez élesben megy, egyenes adásban. Bele a pofánkba... Talán lesznek, akik név szerinti szavazást kérnek, ki tudja, nem búvik-e valamelyik frakció mélyén egy vakond vagy ilyesmi, ami csak túr és túr, a vakond meg védett állat, hiába túr, hiába okoz kárt, bántani nem lehet. Olyan mint a képviselő. Mentelmi joga van.
Ha aztán végre végszavazzák, ha tehát idáig eljutunk, és tegyük fel, jóváhagyják, kétharmaddal, sarkalatos törvény, gondolom én, alapjogokat érint, ilyesmi,Akkor még át kell jutnia a pikkelyezésen. Ehhez az köll, hogy valaki hóna alá fogja a szövegezést, felüljön a tizenhatos buszra, illő módon jegyet lyukasszon, aztán szálljon le a magas lóról, ott fenn, a várban. Irány a Sándor Palota - hogy mitől Sándor Palota, ha Pál lakja, nem tudom, mindegy, a lényeg az, hogy aláírja. A Pál. De ha netán ezt is az alkotmánybírósághoz utalja, előzetes normakontrollra, mondjuk, akkor esély nincs az ősz előtti pikkelyezésre, akkor szegény Papcsák polgármester egyebet nem tehetvén, Bugattira cseréli a Chryslert, legyen miben hazafuvarolni a tévedésből ám kényszerűségből kiutalt, plafon feletti milliókat.
Közben persze mi, itt a plafon alatt, a mélyben, csak egytől rettegünk.
Hogy ránk ne szakadjon az egész...
Bástya et.
