Mutánsok kora
Máig fülemben cseng nagyapám egyik mondása, amit, lévén megszokhatta, hogy a falnak is füle van, csak igen halkan, és megfontoltan, kellő óvatossággal mert kimondani. Az öreg bölcs ember volt, ahhoz a generációhoz tartozott, amelyik túlélt két világháborút és Isten a megmondhatója, hány forradalmat és rendszerváltást. Az intelem, amit talán szellemi hagyatékul szánt az őt követő generációknak, egy a történelem talán legviharosabb századában szó szerint átvészelt élet bölcsességét fogalmazta meg egyetlen tömör mondatban, ami valahogy így hangzott: „a politikusok mind gazemberek, gerinctelen gazemberek”.
Mutánsok kora
Máig fülemben cseng nagyapám egyik mondása, amit, lévén megszokhatta, hogy a falnak is füle van, csak igen halkan, és megfontoltan, kellő óvatossággal mert kimondani. Az öreg bölcs ember volt, ahhoz a generációhoz tartozott, amelyik túlélt két világháborút és Isten a megmondhatója, hány forradalmat és rendszerváltást. Az intelem, amit talán szellemi hagyatékul szánt az őt követő generációknak, egy a történelem talán legviharosabb századában szó szerint átvészelt élet bölcsességét fogalmazta meg egyetlen tömör mondatban, ami valahogy így hangzott: „a politikusok mind gazemberek, gerinctelen gazemberek”.
Napjainkban, úgy érzem, a derék öreg csak még jobban igazolva látná hajdanvolt tézisét. Ma persze már világgá kürtölhetné csengőfrász nélkül is, legfeljebb attól kellene tartania, hogy valaki egy jól meghatározott kisebbség ellen irányuló hátrányos megkülönböztetésnek tekintené. De a homo politucus esetében talán még a legelvakultabb jogvédők se tiltakoznának, élőláncot biztos nem vonnának a Parlament köré. Esetleg rabláncot...
Visszatérve a homo politicusra, elmondhatjuk, furcsa egy produktuma az evolúciónak. Afféle evolúciós vargabetű. Darwin óta tudhatjuk, hogy az élővilág a kezdetleges fajoktól a legfejlettebbekig - ezek volnánk állítólag mi - évmilliókon keresztül tartó lassú változásokon keresztül jutott el, ezt szokás ugye evolúciónak nevezni. Kezdetben voltak az egysejtű őseink, ük-ük nagyszüleink ük-ük nagyszülei ők, majd létrejöttek belőlük a mindenféle csúszómászók és visszataszító nyüvek, majd egyszer csak jött az előgerinchúr, amiből később gerincesek, emlősök majd főemlősök lettek, hogy közülük is kiemelkedjen a homo sapiens, és uralma alá hajtsa a világot. Ez a Darwinizmus lényege.
Persze arra Darwin se számíthatott, hogy a főemlősök egy jól körülírható hányada - a legújabb kutatások ezek DNS-ében azonosították az ősi csúszómászók és nyüvek génlenyomatát is, szóval e lények az evolúció vargabetűjét meglovagolva egy apró mutáció következtében testük szilárd vázától mintegy megszabadultak, és gerinctelen emlősként, mi több, gerinctelen főemlősként próbálnak afféle kakukkfiókaként a homo sapiensek közé vegyülve élősködni.
A homo politicus tehát tulajdonképpen a törzsfejlődés egy furcsa, torz változata, puszta létezése is mintegy eleven cáfolata a darwinizmusnak. A homo politicus nem is létezhetne a világmindenség általunk ismert törvényei szerint - és mégis van.
A homo sapiens egyedei egymástól igen eltérő módon reagáltak a homo politicusok megjelenésére. Egyes csoportjaik afféle szimbiózisba kerültek ezekkel a mutáns gerinctelen főemlősökkel, gyaníthatóan szervezetükben egy eddig még nem azonosított fehérje aktivizálhatott egy évmilliókon keresztül inaktív DNS láncot, aminek hatására az életben maradáshoz oly nélkülözhetetlen ősi evolúciós ösztön szabályosan kialszik, mint a gyertya lángja, tudják, ha csonkig ég...
Pedig e normális ösztön volt az, ami fajunkat végigsegítette azon az úton, amely néhány millió évvel ezelőtt Kelet, újabb kutatások szerint inkább Dél-Afrikában kezdődött, egy kis hordányi ember elővel, és odáig vezetett, hogy ma néhány milliárd egyed hordákba verődve hódol a homo politicusok, e génhibás mutánsok előtt.
A homo sapiens e megváltozott egyedei a dél-dakotai egyetem kutatói szerint egy új, önálló alfajt képeznek, és így ők lennének a homo sapiens servilis-ek, akik saját érdekeiket figyelmen kívül hagyva minden idejüket és energiájukat az őket leigázó homo politicusok táplálásának és gyarapításának szentelik, érdekeiket tévesen a domináns homo politicus érdekeivel azonosítják és e téveszmék fogságában élik hátralévő életüket.
A homo politicus populációnk azon kisebbségéhez tartozik, akiknek a mindenkori érdekei a többségével alkalmanként ellentétesek. És itt nem csupán a homo sapiens servilis-re kell gondolni, hanem a normális többségre is, azaz – reményeim szerint – ránk is. Ránk, akiket a mutáció még elkerült.
És hát ebben a vonatkozásban az alkalmanként meghatározása is nézőpont kérdése csupán. Pont úgy, mint az egyszeri viccben. „Milyen gyakran él szexuális életet?” – kérdi betegétől az urológus. „Alkalmanként” – mondja a korosodó hím. „Kifejtené ezt részletesebben is?” – kérdez vissza az orvos. Mire a páciens: „Tudja, minden alkalmat megragadok...”
Bástya et.
************************************************************************
FIGYELEM! A BLOG NEM MODERÁLT!
BELÉPÉS DÍJTALAN, KILÉPÉS BIZONYTALAN!
