a haza nem lehet ellenzékben!

a haza nem lehet ellenzékben!

Tudod kedves Viktor, mostanában nagyon sokat gondolok Rád, sokat gondolkodok Rólad és a tetteidről. Talán azért is, mert nem is olyan rég még az egyik nagy példaképem voltál, ráadásul pedig meglepően sok a közös vonás is az életünkben.

A példaképem volt az a fiatal demokrata, az a szabad és jó hírű férfi, az a bátor és értelmes jogász, aki a rendszerváltozásunk hajnalán elmondott egy történelmi jelentőségű beszédet a Hősök-terén, kockáztatva ezzel akár a szabadságát, a későbbi pályafutását és a karrierjét is. A példaképem volt ez a fiatal „forradalmár”, mert úgy láttam, hogy megalkuvást nem ismerve, bátran küzdött egy új és szebb világért, a szabadságunkért és a demokráciáért. 

Igyekszem hát méltóvá válni e példaképemhez...

Mostanában sokat tűnődöm, hogy vajon miket mondana az a fiatal forradalmár, ha találkozhatna a jelenlegi önmagával... Talán a „földbe akarná döngölni” a jelenlegi önmagát és milyen igaza volna.

Tudod Viktor, mi egy helyütt katonáskodtunk, hiszen az akkori „előfelvételis” rendszer és a szocialista óvatosság jegyében minden, kissé gyanús jogász-jelöltet a messzi, zalaegerszegi laktanyában képeztek ki a hazánk védelmére. Emlékszel még az illegális sörözésekre a kantin mögött ?

Aztán egy helyütt, az ELTE Állam és Jogtudományi Karán csodálkoztunk rá a római jog kristály-tiszta és koherens rendszerére, tanultunk a legalapvetőbb és elidegeníthetetlen emberi és polgári jogokról, no meg persze a büntetőjog zárt, szigorú és logikus rendjéről is. Emlékszel még az illegális sörözésekre a büfé mögött ?

Később pedig egy helyütt tanulgattuk a DEMOKRÁCIÁT és vitatkoztunk róla, sokszor éjszakába nyúlóan, a Bíbó István Szakkollégium épületében, a demokratikus gondolatok fellegvárában... Nomen est omen... Emlékszel még az éjszakába nyúló illegális sörözésekre ?

Azon is sokat tűnődöm mostanában, hogy vajon mit szóltunk volna akkoriban, ha valaki egyszer csak belépett volna a szobába, a vita közepén, úgy 2-3 sör után és ezeket mondta volna nekünk :

„Tudjátok lesz majd 20 év múlva Magyarországon egy új rendszer, a nemzeti együttműködés rendszere, melyet majd a parlamentáris demokrácia helyett kínál fel a nemzetnek az akkori miniszterelnök, egy elsöprő, 2/3-os választási győzelmet követően. Erről az új rendszerről korábban senki nem hallott és semmilyen jogi háttere sem került kidolgozásra. Ezzel az új rendszerrel kapcsolatosan soha, senki, egyetlen egyszer sem egyeztet majd, egyetlen ellenzéki párttal, civil-, szakmai- vagy érdek-képviseleti szervezettel sem. Ennek az új, furcsa és teljességgel kidolgozatlan rendszernek az lesz majd a hivatkozási alapja, hogy az akkori miniszterelnök – már a választások éjjelén – forradalomnak fogja nevezni a demokratikus választásokat, előkészítve így a terepet a különböző rendkívüli intézkedéseknek a kormány részéről. Aztán az új rendszer jegyében a kormányzat megszüntet majd minden egyeztetést az ellenzéki pártokkal, sőt még a törvényjavaslatokat is csak és kizárólag egyéni képviselői indítványként fogja majd benyújtani a Magyar Országgyűlésben, tudatosan megkerülve és negligálva ily módon még a parlamenti bizottságokat is. 

Az új rendszer jegyében a kormány megszüntet majd minden egyeztetést és konzultációt a társadalommal és a civil-szervezetekkel. Az új rendszer jegyében a kormány folyamatosan demagóg pótcselekvéseket fog végezni, a felelős kormányzati munka helyett. Az új rendszer jegyében visszamenőleges hatályú, törvénytelen-törvényeket fognak majd sorozatban hozni, melyek sértik a legalapvetőbb és nemzetközi egyezményekkel is védett jogelveket, a hazai jogállami normákat, sőt az elidegeníthetetlen emberi jogokat is. 

Az új rendszer jegyében eltörlik majd például az előzetes letartóztatások felső, garanciális időhatárát, lehetővé teszik házkutatások tartását házkutatási engedély nélkül és gyermekeket is elzárásra ítélhetnek, csekély tárgyi súlyú ügyekben. Az elzárásokról pedig akár bírósági titkárok is dönthetnek majd, hogy így később, az esetleg oda is kinevezett pártkatonák – lásd Stumpf István alkotmánybíró úr törvénytelen kinevezését – segítségével esetleg meg tudják majd félemlíteni a demokratikus ellenzék vezetőit vagy elnyomást tudjanak gyakorolni a büntetőjog eszközeivel, tetszésük szerint, bárki ellen. Az új rendszer jegyében egyébként majd indoklás nélkül lehet kirúgni a közszféra területén dolgozó terhes édesanyákat vagy az éppen betegállományban lévőket is. Az új rendszer jegyében, visszamenőleges hatállyal emelnek meg majd adókat, természetesen ezt is úgy, hogy senkivel, így az érintettekkel sem egyeztetnek.”

Azon tűnődöm, hogy mit válaszoltál, mit válaszoltunk volna ennek az embernek, miközben előadja ezeket az antidemokratikus képtelenségeket... Lehet, hogy végigkergettük volna a Ménesi úton?

Tudod Viktor, nekem a jogi karon Fodor Gábor tanította a filozófiát és az etikát. Tudod, az a Fodor Gábor, aki számos társával együtt már évekkel ezelőtt elhagyott Téged és a FIDESZ-t, valahol félúton a Simicska-féle cégbirodalom kiépítése és a párt teljes, bolsevik típusú és vezérelvű centralizációja között... Ők már akkor látták, amit mára már az egész nemzetközi közvélemény és persze a hazai, józan és értelmes demokraták is látnak. Tudom, hogy kb. 2,5 millió szavazód még nem látja ezt, de hidd el, az ősz végére már ők is látni fogják. Keserves lesz az ébredésük...

Nagyon sok honfitársammal együtt figyeltük döbbenten az 1998-2002 közötti hatalomgyakorlásotokat, az önkényeskedő túlkapásokat és törvénytelenségeket. Döbbenten figyeltük a pökhendi, demokratához és felelős politikushoz is méltatlan, „döglött dakota lovas” válaszaidat a jogos és súlyos vádakra, kérdésekre. Aztán 2002-ben már nemcsak döbbenten, hanem egyre növekvő rémülettel is figyeltem, figyeltünk, egyre többen.

Rémülten vettem észre, hogy a beteges hatalomvágyad immár teljesen elvakított, hogy a parlamentáris demokráciát megtagadva, felelőtlen utcai politizálásba kezdtél. Rémülten figyeltem a megváltozott retorikájú beszédeidet, melyekből egyre inkább sugárzott a türelmetlen és erőszakos, demokratához méltatlan gyűlölet. Rémülten figyeltem, hogy a 2006-ban, a Gyurcsány Ferenctől elszenvedett választási vereséged aztán végleg átszakította a gátat Benned és már nemcsak a demokráciának, de a jognak, sőt a józan észnek is hátat fordítottál. Rémülten néztem, ahogy vérig sértett önérzeted, vélt megaláztatásod miatt már be sem jártál a magyar Országgyűlés épületébe és ahogy az üres széksorok vádlón kiáltottak minden értelmes demokrata felé... 

Tudod Viktor egy demokratikus választáson mindig van ám vesztes, de ettől „a haza még nincs ellenzékben...”.

folyt köv.

(idézet: dr. Dániel Péter
ember, jó hírű, szabad férfi, demokrata, magyar állampolgár és ügyvéd)