...mert, ha forradalom volt, akkor forradalmárok is.

...mert, ha forradalom volt, akkor forradalmárok is.

Az egész úgy kezdődött, hogy akkor még nem tudtam, hogy az az. Most, hogy Orbán megmondta, kezdek visszaemlékezni, hogy mitől is volt az.

Számomra pl. teljesen forradalmi volt, hogy mindjárt nyitásra nem a Makkosba köszöntem be, hanem a szavazóhelyiségbe. Ott más forradalmi gondolattal is találkoztam, pl. Örzse nenőt, aki a község legöregebb asszonya lévén, az a megtiszteltetés érte, hogy lezárás előtt ellenőrizhette az urnákat, hogy azok üresek-e?

Ez olyannyira forradalmi cselekedet volt, hogy maga Örzse nenő is teljesen meglepődött tőle, oly annyira, hogy majdnem elfelejtette betenni az ünneplő fogsorát. Cserébe viszont a szavazás megindítása kicsit késett, mivel Örzse nenő – forradalom ide, forradalom oda – a Trabantnak becézett járókeretével kissé körülményesen közlekedett, ráadásul a világítás is elég gyér volt. Ezért, amikor a nenő felszólíttatott, hogy legyen olyan kedves, és ellenőrizze az urnákat – Örzse nenő, teccik látni, üres! Örzse nenő, én akkor most lezárom, teccik látni, itt a fedele, ezt most ráteszem, így ni! Namost, itt ez a szalag, meg a pöcsét, teccik látni, most ezzel lepecsételjük, szignáljuk, és kész is vagyunk! Örzse nenő, itt tessék aláírni a jegyzőkönyvet! – úgy három négyzetméteren iszonyú forgalom kezdődött.

Örzse nenő odatipegett, akkurátusan megszemlélte a nagy semmit – ehhez elő kellett vennie a nyolc dioptriás olvasószemüvegét, ami leginkább egy szódásüveg aljára hajazott – majd visszatipegett, és aláírt. Négy példányban. Utána, csekély fél órás késéssel, megkezdődött a szavazás.

Amikor rám került a sor – mondjuk, előtte még a Sakovácék Danikáját ki kellett állítani a sorból, mert forradalmi szavazás ide, forradalmi szavazás oda, még nem volt elég érett, bár szeplős és dagadt volt az istenadta – gondosan szétnéztem a fülkében. Most már tudom, hogy ez ösztönös volt, mert mi van akkor, ha ez a fülke nem forradalmi, hanem ellenforradalmi?

Orbán tudhatott valamit.

„…a forradalmár másmilyen ember, nincs saját érdeklődése, érzése, szokása, tulajdona. Minden alkotórésze egyetlen, kizárólagos érdeklődésben oldódik fel, egyetlen gondolatban, egyetlen szenvedélyben: a forradalomban. Minden szálat elvágott, ami a polgári rendhez, a művelt világhoz, törvényekhez, konvenciókhoz, és e világ erkölcseihez fűzte.

El kell fojtania magában minden gyöngédséget, barátságot, szerelmet, hálát, sőt tiszteletet is. Éjjel nappal csak egyetlen gondolata, egyetlen célja lehet: az irgalmatlan pusztítás.

Az igazi forradalmár jellemében nincs hely a romantikára, érzelmességre, fellángolásra, csábításra. Mindig és mindenütt arra kell törekednie, hogy ne azzá váljék, amire saját hajlamai vinnék, hanem azzá, amit a forradalom érdeke kíván…” (Bakunyin/Nyecsajev: Forradalmi katekizmus).

Ugyan nem hiszem, hogy Orbán olvasott volna bármit is Bakunyintól – mi több, demóiban egyetlen könyvet se láttam a közelében, se a háttérben, még dekorációnak sem – minden esetre pár milliónyi hívét igen eredményesen átképezte forradalmárrá.

A szavazófülkék forradalmárává.