Bástya elvtárs nemzetgyűl...

Az ember azt hihetné, hogy az választások idején virágzó egyetemes idiótizmus a választások elmúltával elvirágzik, elhervad, aláhullik és összesepertetik, egyszóval végérvényesen eltűnik a közéletünkből.

Bástya elvtárs nemzetgyűl...

Az ember azt hihetné, hogy az választások idején virágzó egyetemes idiótizmus a választások elmúltával elvirágzik, elhervad, aláhullik és összesepertetik, egyszóval végérvényesen eltűnik a közéletünkből.

De nem.

Olvasom, a tán még mindig legnagyobb példányszámú napilapunkban, hogy micsoda gazember Orbán Viktor, meg a fidesz, hogy becsapták a népet, a választókat, ezen belül, gondolom elsősorban azokat a választókat, akik soha nem szavaznának a fideszre...

A kétharmad okán, természetesen. Írástudó, állítólag tájékozott értelmiségiek, és itt az állítólag egyaránt vonatkozhat a tájékozottra is meg az értelmiségire is, úgy csinálnak, mintha az emeszpé szóvivői lennének, fizetett szószólói vagy a fene tudja, milyen bújtatott álláshalmozói.

Mert az odáig rendben van, hogy a választásokon KO-val győztes párt vezetője forradalomról beszél, meg halandzsázik mindenféle dolgot. Ez őneki szíve joga, mert politikus. És ezt vicc nélkül mondom, a politikus arról ismerszik meg, hogy sok marhaságot mond, elsősorban a híveinek szánva őket, kimondva- kimondatlanul hatásvadászat okán. És akik a jó Orbán Viktort személyében kárhoztatnák ezekért a bugyutaságokért - hogy ne mondjam "böszmeségekért", gyorsan nézzenek körül a saját portájukon, már ha van nekik ilyen, elemezzék csak saját kedvenceik aranyköpéseit, hát bizony azokból is össze lehetne állítani egy csokorra való semmivel se kevésbé bugyuta és böszme dolgot. Mert példának okáért a "szavazófülkékben végrehajtott forradalmi tett", a hülyebeszéd kategóriában kétségkívül éremesélyes, de azért az "aki a demokráciát választja, az az emeszpére szavaz" kezdetű csasztuska sem esélytelen a dobogóra.

Szóval, úgy gondolnám, az írástudó, gondolkodó értelmiségieknek az efféle kapitális marhaságokat álmukból felverve is első kézből kellene visszautasítani, illetve helyükön kellene kezelni. Még abban az esetben is, ha valami csak politikai kategória, és a marhaság terén nem versenyképes a fentebb említett korántsem kirívó példázatokkal.

Nos, ilyen politikai eszmefuttatás az "Alkotmányozó nemzetgyűlés" fogalma, ami az utóbbi időben gyakran jött elő a választásokon győztes párt szóhasználatában. Erre mit csinál a balliberális értelmiségi? Nekimegy, kérem, hogy ez alkotmánysértő, antidemokratikus meg mit tudom én, micsoda, és hogy "Alkotmányozó nemzetgyűlést" nem is így kell választani.

Hanem hogy? Nagyokos! "Alkotmányozó nemzetgyűlés", mint jogi kategória nem létezik a magyar jogban. Mint ahogy nincs reformországgyűlés se, meg hasonló dolgok se. Ez - politikai kategória, mondjuk. Akként is kell kezelni.

Az érvényes magyar jog a Magyar Köztársaság alkotmányát bármikor engedi módosítani, ehhez csupán a képviselők 2/3-ának egybehangzó szavazatát igényli. A módosítás fogalma igen tágan értelmezhető, az egyetlen szó cseréjétől a teljes alkotmány lecseréléséig. Ez a jogi helyzet. Mi több, a hatályos törvények egy új alkotmány esetében se írnak elő népszavazáson történő szentesítést, igaz, nem is akadályozzák meg az országgyűlést abban, hogy ilyet kiírjon.

Amennyiben tehát Orbán Viktor "alkotmányozó nemzetgyűlés" fogalmát akként értelmezzük, amiként értelmes módon egyedül értelmezhető, hogy kissé nagyzoló szavakkal - lásd politikai kategória - arra utal, hogy a jelen országgyűléssel szándékában áll az alkotmányon módosítani, akkor ebben jogi értelemben semmiféle kivetnivalót nem lehet találni.

1990. óta ugyanis minden országgyűlésnek lehetősége volt az alkotmány módosítására, más kérdés, hogy néhány jelentéktelen módosítástól eltekintve politikai megosztottsága miatt egyetlen parlament sem volt - lett volna - képes az alaptörvényt kétharmados támogatottság mellett módosítani. De jogilag megtehette volna.

Jogszerűtlenséget, alkotmánysértést kiáltani, csupán ezért - maradjunk annyiban, értelmiségihez méltatlan, mondhatni böszme dolog. Még akkor is, ha az ezt gondolók, ezt hangoztatók feltehetően nem sorolhatók a választásokon győztes politikai erő feltétlen és elkötelezett hívei közé...

Hogy antidemokratikus-e vagy sem, az már, ugye, nem határozható meg ilyen egyértelműen, hiszen a demokratikus-antidemokratikus nem egzakt fogalom (ld. ismét: politikai kategória), mi több, Magyarországon úgy magyarázható el ezen kifejezés jelentése, hogy amit a mi pártunk csinál, az demokratikus, amit a másik, az kommunista/fasiszta diktatúrákat jellemző önkény.

Mindenesetre a jelenlegi parlamenti többség esetleges alkotmányozási törekvései paradox módon éppen a vesztes szocialisták jóvoltából nem minősíthetők antidemokratikusnak, illegitimnek. Emlékeztetőül, a szocialista párt a két választási forduló között azzal kampányolt, hogy a második forduló arról szól, megkapja-e a fidesz az alkotmány módosításához is elegendő kétharmadot. Felszólították még a jobboldali szavazókat is, hogy lám, a fidesz nyert, kormányt alakíthat, és mennyire nagyon érdeke ezek után még az első fordulóban a fideszre szavazóknak is, hogy ha valamikor, hát most aztán az emeszpére szavazzanak, mert így nekik kellő ellensúlyuk lesz a parlamentben, az ő jóváhagyásuk nélkül nem lehet majd alkotmányozni, tehát szavazzon mindenki az emeszpére! Emlékezzünk, így volt!

Nos, ez ugye most fordítva sült el. Ha mindenáron, a demagógiát sem nélkülöző belemagyarázatokkal akarunk szolgálni az egyszerű és egyszeri választópolgár érett politikai gondolkodásmódjához kapcsolódóan, akkor ezt most csak akként tehetjük, hogy megállapítjuk, a választópolgárok hálásak az emeszpének az áldozatért, hogy magára vállalta volna az alkotmányozás embert próbáló feladatait, már ha a polgárok az emeszpé intelmei szerint szavaztak volna - de nem úgy szavaztak. Ebben a kontextusban csak akként értelmezhető a választások eredménye, hogy a magyar választópolgár az emeszpé felhomályosító kampányának köszönhetően tudatosan jutatott a parlamentbe az alkotmányozáshoz szükséges mértéket meghaladó számban fidesz-kdnp-s képviselőket.

Vagyis, kérem, az esetleges alkotmányozás legitimációját éppen az emeszpé negatív jellegű második fordulós kampánya biztosítja a fidesz-kdnp számára, noha, hangsúlyozottan, a jogi értelemben vett legitimáció egyetlen pillanatig sem kérdőjelezhető meg.

Hogy demokratikus lesz-e az alkotmány jövőben esedékes módosítása, az meg nem attól függ majd, hogy a parlamenti erők hány százaléka sorol be a módosítás mögé. Feltételezhetően - politikai okokból - az emeszpé akkor se fog igennel szavazni, ha az mindenben megegyezik majd az ő elképzeléseikkel. Ugyanakkor le kell szögezni, a demokrácia határai tágak és nem pontosan kijelölhetők. A demokráciát elvben éles határvonal választja el a diktatúrától, de ezt a meglehetősen markáns határvonalat a liberális szemléletűek képesek kissé előrébb helyezni. És fordítva is igaz, ami a liberalizmus - esetleg a szélsőséges liberalizmus - szerint a demokrácia szükséges feltétele, azt a konzervatív felfogás olykor nem teljesen alaptalanul képes anarchiának minősíteni.

Tehát egy eljövendő alkotmánymódosítással kapcsolatban igen óvatos megfogalmazásra és kritikára volna szükség a kritizáló értelmiség részéről. Lehet bizonyos elemeket kritizálni akkor is, ha azok demokratikus voltát nem vonjuk kétségbe. Hiszen egyaránt demokratikus az erős, a közepes vagy a gyenge elnöki rendszer, mint ahogy az egy vagy kétkamarás parlament sem a demokrácia fokmérője. A választási rendszer esetében pedig - minő paradoxon - éppen a lakosság által általában leginkább elutasított tisztán listás rendszer tekinthető - arányossága miatt - a legdemokratikusabbnak, noha, mint tudjuk, a rendre példaként felhozott brit rendszernek éppen ez a leggyengébb láncszeme.

Összesítve: jó volna, ha a kormány, a parlament eljövendő alkotmányozási lépéseit demagóg frázispuffogtatások helyett a politikai lózungoktól mentes szakszerű kritika, tényszerű megállapítások, ésszerű érvek vagy ellenérvek kísérnék.

Ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges, hogy a mértékadó értelmiség képes legyen ellenállni a politikai idiotizmus mégoly csábító szirénhangjainak is.

Bástya et.