Lássuk hát, miből is élünk! A szocik kiütve! Talán még fetrengő testükbe bele lehetne rúgni egy jó nagyot, de elárulhatom, teljesen felesleges: később úgyis széttapossák saját magukat. Aztán felcsendülnek az ismerős rigmusok, boldog arcok körülöttünk, és a haza meg van mentve. Ilyen egyszerű! Nem értik, valami netán nem teljesen tiszta? Tán hiányérzet lapult meg a szívük alatt és most értetlenül olvassák vissza eme sorokat? Hiszen arra vártunk már nyolc éve, hogy rend és nyugalom legyen, hát most megkapjuk. Csak győzzük kipihenni magunkat. Sör bekészítve, lábunk az asztalon, mehet a móka:
Az egyik sarokban Vona és társulata készül a világmegváltó - megmutatom, hogy csak azért is megcsinálom - napjára, másik sarokban pedig az antifasiszta mozgalom tagjai igyekeznek megakadályozni, Gáborék előre megírt forgatókönyvét. Eközben a parlament épületében mindenki gőzerővel készül a startra. Még a padlót is fényesebbre nyalták csak azért, hogy Viktorunk is jól lássa benne magát, ahogyan végighalad alattvalói előtt. Az MSZP-s delegáció elég labilis képet mutat magáról. Néha így, néha úgy fogalmaznak, még szokniuk kell egy picit a háttér pozíciókat. Idővel majd ebbe is belerázódnak. A banda már a teremben hangol, a nézők is elfoglalják a helyüket. Kudlik Juli és Rákay Philip vidáman beszélget az egyik sarokban. Igen, ők is forradalmat csináltak.
Elkezdődik. Megszólal egy csengő, és a képviselők elfoglalják megszokottnak nem mondható helyüket. Láthatóan mindenki ráhangolódott a vidámságra.
A legfontosabbakat hagy említsem: OVB beszámoló - kútba vele. Csak nem gondolják az urak, hogy a rend fogalmába belefér egy apró baki lenyelése, ami annyi kellemetlenséget okozott a választások alatt, és még a győzelmi beszédet is átírta. Nem! Ezért valakinek felelnie kell. Közben Sólyom beszéd száll messze a teremben. Vannak képviselők, akik behúzzák fülüket farkukat - amijük van - és próbálják észrevétlenül átvészelni ezeket a pillanatokat. Nem mindenkinek sikerül! Miközben odabent az eskütétel zajlik, addig a BRFK munkatársai éppen az autóikhoz igyekeznek. Hagyó Miklóst "közelítenék" meg, hogy tisztázzák vele az üresen hagyott dobozokat. Egy új garnitúra esküjével megszűnik a mentelmi joga, és itt az ideje "megbeszélni" az elfeledni vélt dolgokat. Apropó felejtés! Ezentúl nem lesz divat a felejtés, ahogyan Szilvásy György lehallgatási ügye sem felejthetetlen. Intő példa legyen ez a többieknek. Többször utaltak már rá: rend lesz a lelke mindennek!
Az eskütételre külön is kitérnék, hiszen nem minden napi esemény, ahogyan Vona Gábor különleges akciója sem hétköznapi. A zakója alól "hirtelen" előkerült mellényen, régi zászlóképünk díszeleg. Ja, hogy ez be van tiltva? Bizonyára nem csak én nem tudtam róla. Mindenesetre a köztársasági elnökünk eléggé bepöccent tőle, még egy közleményt is kiadott, hogy mennyire elítéli az ilyen jogsértő megnyilvánulásokat. Hazugságról meg alkotmányról beszélt, mintha az utóbbinak bármi köze is lenne ehhez az egészhez. Mit lehet tenni: a protokoll az protokoll.
Az események keverednek bennem, csakúgy, ahogyan a korelnök nyelve a szocialista neveken, és közben azon gondolkodom: még bele sem kortyoltam a jéghideg sörömbe. Annyira lefoglaltak az előttem zajló események - nyugalommal átitatva a körülvevő mindenséget -, hogy a torkom szinte teljesen kiszáradt. Még szerencse, hogy relatíve közel van az asztal, nem kell messzire nyújtózkodnom. Ha már a közeli dolgokról beszélünk, ide tartozik még, hogy leköszönő miniszterelnökünk közös érdekekről beszélt a minap. Az én érdekem nem az, hogy egész nap ezt hallgassam.
