Bástya elvtárs két kormány közt

A balliberális médiumok a megsemmisítő választási vereség után látványosan nekimennek a győzteseknek, nincs kegyelem, fegyverszünet, önvizsgálat vagy hasonló. Csak az egészpályás letámadás.

Bástya elvtárs két kormány közt

A balliberális médiumok a megsemmisítő választási vereség után látványosan nekimennek a győzteseknek, nincs kegyelem, fegyverszünet, önvizsgálat vagy hasonló. Csak az egészpályás letámadás.

A választások előtt és a két forduló között a kétharmaddal riogatták az ország népét a hivatásos rettegők, mintha az demokrácia pusztulása volna, ha egy párt - mint esetünkben - túlnyeri magát. Pedig dehogy, itt nem a fidesz "túlnyeréséről" van szó, hanem az emeszpé "túlvesztéséről". Mindegy, nyomtatott és elektronikus médiumokból az folyt, hömpölygött itten, hogy a demokrácia, mint olyan, 2010. április 25-én kimúlik, elpatkol, feldobja a pacskert, ha az ország legalább 10 választókerületében nem győzedelmeskednek a szocialisták. Így hát mostanság két hete kimúlt a demokrácia, kérem, jobb, ha mindenki tudja, hogy posztdemokratikus állapotban leledzik az ország, talán a prediktatúra, mint olyan is feltételezhető. Vagy egyeseknél a poszttraumás stressz...

Aztán érdekes volt ez az edelényi izé. Tudják, a gumikalapácsos ember. Akinek visszalépett a jobbik, madarat tolláról, Molnárt gumikalapácsáról. És akkor, valami "idióta" feltette a kérdést a labdába cseppet sem rúgó szocialista jelöltnek, hogy nem-e kellen-e neki mostan a demokrácia védelmében visszalépnie? Hogy, ugye, egy kórosan antidemokratikus és pszichopata személyiség úgy dafke ne jusson már parlamenti mandátumhoz, ha már a nem létező cigánybűnözés a körzetben oly mértékű létező cigányellenességet indukált, hogy egy ilyen Molnár féle hominida is belovagolhat a népképviseletbe, csak mert cigányozik, mint állat. No, ilyenkor bújik ki a demokrata szög a zsákból. Már ha van benne, mert ebben a zsákban csak emeszpés maszlagok vannak, sajátságos szocialista demokrácia felfogással, amibe, mint tapasztalhattuk, az nem fér bele, hogy egy esélytelen jelölt visszalépjen a neonáci elleni szövetség jegyében. Rohagggyon inkább a fidesz, gondolták, egy körzet elment nekik, már csak kilencet köll megnyerni, oszt coki lesz nekik, nem kétharmad... Nos, azóta tudom, illetve TUDOM, amit eleddig csak sejtettem, hogy itt szó sincs demokráciáról, ez csupán egy késő kádárkori üledékben ránk maradott késő kádárkori ürülék. Csak egy gesztus lett volna, bizonyítéka annak, ami, mint megtapasztalhattuk, nem létezik: a baloldaliságot, a szocializmust kisajátító és bitorló állampárti utódpárt tisztességének bizonyítéka.

Persze a máskor mindenkitől elhatárolódást követelő balliberális sajtó ezen nem ütközött meg, inkább az elempét csócsálták, hogy lám, összebútoroztak a fidesszel, merthogy nem voltak hajlandó belépni az emeszpé uszályába, azaz nem léptek vissza, mi több, nem lelkendeztek az esélytelen jelöltjeik javára visszalépő esélytelen szocialista (im)potentátok láttán. Hiába blöffölt a zemeszpé, hiába dobta el lapjait, dobta el a pókert, a négy lap nem ász volt, csak négy értéktelen figura, tudta ezt mindenki, a ballib publicisták kibichada is, csak hát ki nem mondatott a verdikt, hiába, szolidaritás van, vagy mi, él a véd- és dacszövetség, a sajátos szimbiózis, az élősködők és az élősködőkön élősködők között...

Nade. Az istenadta, a nép, az mégse úgy gondolta, már ha a nép gondolkodik, mint olyan, egyáltalában. Mindenesetre hiába hordták körbe a véres kardot, megannyi önkéntes tollnok, a látványos népfölkelés elmaradott, lett helyette - mint vizionálták egy helyütt - "forradalom", a szavazófülkében. Ha csak az nem... Tény, a kétharmad bőviben, még úgy is, hogy Szanyi blogger, az igazmondó, a túraszervező végül is bejutott, így Kádár lelke a poklok mélyén örvendhet, ha a haza el is veszett, a neki oly kedves Angyalföld csak a kommunistáké maradott, egészében, töretlenül, nem kis részben Szanyi bloggernek, meg az Új-Lipótvárosban korteskedő Fahkasházy-Gálvölgyi shownak köszönhetően. De hát a haza elveszett, a demokráciával egyetemben, ezt már láthatjuk.

Közben, persze, sok egyebet is megtudhattunk a demokráciáról, ballibék intepretációjában, persze. Hogy, ha a fidesznek kétharmada lesz - és hát lett, akkor, ugye, a parlamentbe kár is bejárni, mert hogy, kérem, az ellenzéknek nincsen ráhatása a dolgokra. Nos, valaki elmondhatná ennek az ex-kommunista demokratának, hogy a parlamentben azokat hívják ellenzéknek, akik kisebbségben vannak, és akiknek ezért - közjogi értelemben - általában semmiféle beleszólása nincs a hatalom dolgaiba. Nem is azért tartják őket, itt figyelhetnének egy kicsit Kovács Lacka, meg az ő elvtársai, hanem azért, hogy BÍRÁLJÁK a kormány hibás intézkedéseit, ALTERNATÍVÁT mutassanak fel, a választóknak, hogy még miként lehetne, ha... Na de ezek az elvtársak hatalomcentrikusak, csak a hatalmi pozícióból képesek gondolkodni, így a demokrácia ilyen irányú ismereteit igazságtalanság volna számon kérni rajtok, különös tekintettel a sajátságos szocializációs környezetet biztosító emeszempé-kábé meg hasonló szervezetek sajátos ideológiai hátterére.

Hogy nem csupán Bástya elvtárs gonoszkodása minduntalan rámutatni demokráciánk e sajátságos képződményének bűnben fogant eredetére, arra jó példa, hogy az elmúlt hetekben több, balliberális kötődésű sajtómunkás is elszólotta magát, mintegy igazolandó, hogy a víz nem válik vérré, meg szocialista szalonnából ritkán lészen demokratikus kutya... Példának okáért Bánó András volt oly aranyos a minap, hogy bekonferálta reggeli tévéműsorában az emeszEMpé aktuális képviselőjét, amiben persze nem volt semmi hiba, lévén az illető anno, húsz esztendeje és pár hónapja még valóban az volt, de hát a derék Bánó részéről nyilván csak egy Freudi elszólás volt ez, de nem alaptalan.

Most, hogy alakulóban volna az ország "forradalmi" parlamentje, mert a hülyeség az - lássuk be - nem a baloldal - vagy a magukat annak vallók - privilégiuma, szóval ilyentájt megcsalatkozik ám az emlékezet is, mert hát az emlékezet, főleg a régmúlt dolgok iránt, már csak olyan, hogy megcsalja az emlékezőt...

(Ide vág az ösmert vicc, ugye, az öreg szenilis nagypapa ifjúkori vadászkalandajait meséli a kisunokáknak.
- Az erdőt járva elém kerül egy vad, gyorsan célzok, leterítem, kikanyarítom, a combját feldobom a vállamra. Alig néhány lépés után újabb vad tűnik fel, arra is gyorsan célzok, leterítem, kikanyarítom, a combját feldobom a másik vállamra....
Közben csenget a postás, hozza a nyögdíjat, nagypapi kimegy, átveszi a küldeményt és visszaül az unokákhoz. A gyerekek unszolják, hogy meséljen tovább.
- Hol is tartottam, gyerekek?
- Ott, hogy mindkét válladon volt egy comb.
- Ja, igen! Azok a combok... Én meg ott voltam közibük, és csak nyaltam, csak nyaltam....)

Szóval, valami hasonló történik mostanság, amikor a derék szocialisták 1994-ről emlékeznek, a kisunokáknak, hogy ők, ugye, dehogy akartak változtatni, kétharmaddal, bármit, erőszakkal, fel is ajánlották, hogy 80 % legyen a küszöb, ugye... Csak elfelejti, a Kovács Lacka, miközben magyaráz, a Bolgár Gyuri bá' meg nem olyan, aki visszakérdez, hogy hát az önkormányzatok átszervezése illetve az önkormányzati választási rendszer akkorra datálódó megváltoztatása bizony minden volt, csak konszenzuson alapuló közmegegyezés nem...

Így vagyunk mi itten, mostanság, két kormány közt, mint az egyszeri nagypapa a combok között; azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy mi bizony, itten, nem nyalakodunk, inkább csak - népiesen szólva - szopatnak minket, mi meg hát mi egyebet tehetnénk: engedelmesen szopunk és szopunk...

Bástya et.