Azt hiszem, hogy a választópolgárt igyekeznek minden, vagy majdnem minden irányból jól megtéveszteni mindvégig a politikai pártok, akár kormányon vannak, akár ellenzékben, de a leginkább akkor válik ez a tény láthatóvá, amikor egy-egy választáshoz közeledünk.
A megtévesztések mesterfokozatát jelenti az, amikor a valós okokról terelődik a figyelem a tünetekre, mintha elegendő lenne a fájdalmat csillapítani, miközben a beteg szervet kezeletlenül hagyjuk. A fájdalmat okozó problémát már évtizedek óta kezeletlenül hagyjuk, mert örülünk, ha ideig-óráig fellélegezhetünk egy kis periodikus fájdalomcsillapítótól, hogy azután új erővel viseljük el a még nagyobb fájdalmainkat társadalmunk kezeletlen rákfenéitől.
A valódi betegségünk az, hogy megengedtük annyira anyagi- , pénzközpontúvá válni a csábító reklámok által telehazudott világunkat, életünket, hogy apránként lemondtunk valódi küldetésünk lényegéről. Sok-sok anyagi kívánságtól gyötörten lemondtunk fokozatosan szellemi igényeinkről, alkotóképességeinkről és egy jelszavakra menetelő egybeolvadt, vélemény nélküli tömeggé kezdünk válni. Pedig az ember földi létének, létezésének nem anyagi, nem pénzben mérhető alapjai vannak. Az emberi élet, vagy létezés első sorban szellemi alapokra épül, vagy ezekre kell szükségszerűen épülnie. Ha az ember nem akarja tudomásul venni, hogy ő egy szellemi lény, akkor következhet be, ami be is következett, hogy a pénz által kínált lehetőségek mind ködbe vesznek, amikor az anyagi értékekkel alapozott világ, felfogás alól kihúzzák az alapokat.
A mai világunk emberével elfogadtatták, hogy ne gondolkodjon kényelmetlen kérdéseken. A mai világ embere elhitte, hogy nem szabad foglalkozni olyan kérdésekkel, amelyekre egy esetlegesen kiderülő, igaz tényekre alapozható válasz, egyes köröket, rétegeket, politikai, vagy vallási, vagy nemzetiségi tömörüléseket sérthet. A mai világ embere egyre inkább megszokta a gondolkodásmentes életet, amelyhez kötelező hozzácsomagolni magatartásunkban a mély hallgatást. Miféle demokrácia az, ahol az oly’ annyira áhított véleményszabadság, szólásszabadság közepette nem „illik” bizonyos dolgokról beszélni? Más dolgokról beszélni pedig egyenesen bűncselekménynek minősül. Így érhettünk el a mai állapotokig, amikor szem- és fültanúi lehetünk a „demokratikus csendnek”. Amikor a többség félelemből táplálkozó mély hallgatására gondolok, akkor nem a szélsőséges megnyilvánulásokkal illik mentegetőzni. Mert az a szabadság jelszavával élés másik véglete, amikor gyilkos fegyverré válhat minden szó.
Éltem már megfélemlített világban. Emlékszem, ha szavamat emeltem az igazságtalanságok ellen, akkor is rögtön belém fojtották a szót. A legérdekesebb része ennek az volt emlékeim szerint, hogy nem a diktatúra szolgáló szerveinek kellett fellépniük, hanem már a szűk családi környezetemben elnémítottak a félelem és aggódás miatt. Ez a ki nem mondott haszna a hatalom megfélemlítésének. Hogy ha megszokottá válik az „illik félni és hallgatni” életmód, akkor már egymást hallgattatja el a sok nyuszi, nem is kell akkora rendfenntartó apparátust működtetni…
Megérhettem azt a napot is, amikor szép hazámban a konzervatív szó tartalmát illetően inkább negatív, maradi, elavult, divatját múlt magatartást sejtet egy emberről, ha ezzel jellemzik, miközben nem szól másról, mint valós értékeket konzerválni, megtartani akaró emberről, magatartásról, életformáról… Mert, akárhogy is fáj, ki kell mondani, hogy vannak valós szellemi értékek is, miközben lubickolunk a „frissen importált” modern értéknek hitt eszmék trágya-tengerében.
A liberálisnak hitt (tév)eszme azt akarja elhitetni az értékek megőrzésére nevelt emberrel, hogy minden választás egyenértékű. Mindenkinek a szava, véleménye, szavazata nem több és nem kevesebb, mint egy döntő szavazat a sok szavazat közül, az összes szavazat közül. A liberális felfogás azt akarja Veled, meg velem elhitetni, hogy a világunk, társadalmunk, életünk, gazdaságunk súlyos kérdéseire nincsenek rossz, vagy jó válaszok, hanem sok-sok egyenként leadott válaszból áll össze majd egy válasz, amelyet gondolkodás nélkül követni kell, mert az a többség akarata. Nem elemzik, hogy időközben egy média által elkábított, meghülyített világ egyéne már megszűnt egyéniség is maradni. A liberális eszme azt sugallja, hogy nincs rossz és nincs jó, hanem van több dolog, amelyek közül választani lehet. Nem a legjobb hasonlattal élve a liberális eszme szerint a tudatlan, vagy utólagos veszélyeket nem ismerő gyerekeimre bízhatnám az életünk irányát, ha esetleg létszámban több egyéni szavazatot biztosíthatnak, mint én, meg a nejem a családban.
Kedves liberális barátaim! A legnagyobb emberi tiszteletem mellett is, amelyet irántatok tanúsítok, ki kell mondanom, hogy nem minden választás tiszteletreméltó. Nem tudom tiszteletben tartani a bűnös életmód mellett letett voksokat, miközben ez más embereket áldozatok szerepébe taszít úgy, hogy az áldozat szerepét azért általában nem választani szokták az emberek. Meggyőződésem, hogy minden kérdésre egyetlen jó válasz létezik. Az ÖSSZES TÖBBI válasz pedig rossz. Akkor is, ha téveszmékre épített, hamis életszemléletet tanítottatok embertársainknak, mert így kívánt tudatlanságot a politikai érdek. Akármennyire fájdalmas szembesülni a leleplezés kínjaival, tudatosítanotok kell magatokban, hogy egyre több ember ismeri fel a mindennapi élet majdnem matematikai pontossággal összehasonlítható működését. Márpedig egy matematikai feladatnak egyetlen helyes válasza létezik. Az életünk nagy kérdéseire is csupán egy jó válasz lehet a megoldás. A többiről ki kell mondani, hogy rossz, akkor is, ha pillanatnyilag kényelmesebb órákat, napokat ígér rövid távon…
Kedves liberális barátaim! Nem kell rettegnetek attól, hogy egyetlen jó válasz létezik minden kérdésre, amely élhető megoldást kínál. Nem kell rettegnetek attól, hogy a jó válasz nem a ti sokszínű táborotok válasz-kotyvalékát forraló üstjéből származik. Örüljetek annak, hogy ha valóban sikerül jó választ találni betegségeinkre, akkor az számotokra is jó lesz. Ha pedig ragaszkodtok továbbra is a társadalmunk betegségeihez, akkor egyre többen fogják megállapítani rólatok, hogy ti magatok vagytok a betegség forrása. Mert egy egészségre törekvő szervezet azon van, hogy kilökjön magából minden kórokozót.
