”A Bender- logok népe az a nép, amelynek még nyelvük sincs, csak összefüggéstelenül makognak, és folyton szórják a szemetet fenn a magasból, a fa tetejéről. Hosszú szőrös kezük van, amellyel állandóan nyúlkálnak, és mindent ellopnak. Mosdatlanok, és a dzsungel urainak tekintik magukat.”(R. Kipling)
”A Bender- logok népe az a nép, amelynek még nyelvük sincs, csak összefüggéstelenül makognak, és folyton szórják a szemetet fenn a magasból, a fa tetejéről. Hosszú szőrös kezük van, amellyel állandóan nyúlkálnak, és mindent ellopnak. Mosdatlanok, és a dzsungel urainak tekintik magukat.”(R. Kipling)
Rá tud az ember csodálkozni egyes, régről itt maradt gondolatokra, mennyire aktuális is némelyik. Tudjuk már az ókor óta, hogy kétszer nem léphetünk ugyan abba a folyóba, de a partról a vízbe sétálva igen sok a hasonlóság, ha nem is ugyan az már a jelen, mint a múlt. Még távolabb is kerülhetünk az általam nagyra becsült és tisztelt Kipling gondolataitól, ha figyelembe vesszük azt, Bender-lognak lenni nem fizikai, hanem mentális alkat kérdése. Ez nem születés és genetikai determináltság kérdése! Segítő szándékunkat és együttérzésünket vívja ki az, akivel a fátum, vagy nevezzük a természetnek, csúnyán és kegyetlenül bánt el. Aki ilyen élőlényekkel képtelen együtt érezni és kárukra, rovásukra cselekedni, az már Tabaki a sakál kategória. Bender- loggá válik az egyén, saját okosságának hamis tudatában, ellenben Tabaki tudja, hogy ő rossz és rosszat tesz és ebből nem is akar kitörni, hiszen abban az erkölcsi pocsolyában jól érzi magát. Nem nehéz felismerni őket!
Bender- lognak gondot okoznak a szavak. Maga a felsőbbrendű majomlét tudata nem engedi meg, hogy a gondolatok utat találjanak benne, hiszen csak egy igazság van, amiben hisz. Az emberek ezt fanatizmusnak is nevezik, ők ráragasztották a saját címkéjüket, hogy: IGAZSÁG. Nem érdekli semmi őket, csak a saját igazságuk és az is úgy, ahogy a főmajmok ezt a szájukba rágták! Értetlenül állnak más véleményekkel szemben és mivel az önálló gondolkodás nem az erősségük és a sztereotipiák is kifogyóban vannak, jön az utolsó fegyver, szemetet szórnak mindenkire, akiknek nem a természet koronája egy majom. Ők a dzsungel urai, meg vannak győződve és szemtelenül, arcátlanul lepiszkolják a Bagirákat, Akelákat, de még a Hátikat sem kímélik. Párbeszéd nem lehet, hiszen ez a makogás nem lehet vita alap, csak egy érzelem üt át a hangoskodásukon, a gyűlölet. Amúgy sem hallgatnak meg senkit, mert folyamatosan a magukét fújják és megdobálják, akik nem értenek egyet velük!
Megelégelték ezt a farkasok és rámordultak a majmokra, legyen már elég. Ettől a sisera had csak hangosabb és szemtelenebb, mert tanulni képtelenek és viselkedni alkalmatlanok. Telerikoltozták a dzsungelt, azzal a pár szóval, amit megtanultak, hogy a farkasok az ördögök! Vesztükre, már alapból nem hittek az állatok a fennhéjázó majmoknak és amikor kiderült, hogy a dzsungel tisztes lakóit is rendszeresen meglopják, betelt a pohár! A legfőbb tolvajok alatt a Hátik kitörték a fákat és ekkor már nem számított, hogy mit gondolnak magukról, hanem az, amit róluk mások gondolnak. Egyre több fa tört ki és egyre több majom esett áldozatul és bizony alaptörvény az, hogy fa mindig több van, mint majom! Hamarosan eljön a pillanat, amikor minden szemtelenségért, hazugságért számot kell adni és nem lesz ott a bohókás Lajcsi király, hogy megvédje pimasz, gőgös népét.
Amikor végre meg fognak tanulni a földön is járni, levetkezik pimasz arroganciájukat és nem a saját emészthetetlen butaságaikat akarják mindenkire rákényszeríteni, akkor köszönt be a béke! Akkor bátran alhatnak a farkasok között is, hiszen nem az a baj minek születtek, hanem az, amivé telhetetlen pökhendiségük tette őket.
