eltitkolt tények
eltitkolt tények
Megint a sortüzek
A Forradalmi Munkás Paraszt kormány nem ismeri el, hogy munkások és parasztok lecsillapítására a sortüzet tudja érvnek használni. Miért ez az előkelő visszautasítás? Hiszen a lengyel párt történetében 56 óta 3 ízben hasonló sortűzzel oldották meg először a válsághelyzeteket. És mindig csak „huligánokra” tüzeltek az adott időkben, csak később derült ki hogy a ruhaviselet volt csak megtévesztő, mert tulajdonképpen munkásfiatalok voltak a „huligánok”.
Fordítsunk fényszórót ezekre az ismeretlen ellenforradalmi provokátorokra és mindjárt arcot és nevet kapnak. Gyurkó László honvéd őrnagy jelenleg a közlekedés rendészet országos parancsnoka vezérőrnagy, akkor sortűz irányító.
Külön kell beszélni a decemberi miskolci sortűzről, ahol a diósgyőri munkások és perecesi bányászok meg-megújuló követeléseit kívánták letörni a ÁVH-sok. A tűzparancsot Oprendek karhatalmi őrnagy adta ki. Az eredmény itt, is mint több helyen, halottak és sebesültek az úttesten. De egy váratlan magányos géppisztolysorozat leterítette és halálra sebezte Oprendeket. A megtorlás hitleri ízű volt. A helyszínen elfogott tüntetőkből kiválasztottak tíz tinédzser korú fiatalt és statáriális ítélettel kivégezték őket.
A miskolci sortűz is igazolta, hogy nincs olyan gaztett, amelyektől visszariadnának a ÁVH-sok a saját népük ellen.
Névtelen hősök
Épp azért ne feledjük el azt a névtelen orosz páncélos orosz őrnagyot, aki november 4.-én tankegységével Diósgyőrből haladt Lillafüred felé, hogy az ott lévő fontos katonai bunkert és rádióállomást-amelyet magyar katonák és felkelő fiatalok tartottak megszállva, a parancs szerint elfoglalja. Lillafüred előtt Hámor község lakosaiból nők és gyermekek feküdtek le az országútra a tankok elé. E névtelen hősök vállalták az eltiprást, a halált is. Az eleven szőnyeg előtt megállt az élen haladó páncélos. A toronyból kiemelkedő tiszt minden parancsszava hiábavaló volt. A meredek hegyoldalban csak ezen az egyetlen úton lehetett a Lillafüredi erődöt megközelíteni. Az orosz tisztet két nap múlva végezték kis Miskolcon. A bunkert és rádióállomást csak több napig tartó ostrom után tudták elfoglalni az orosz páncélosok.
20 évvel a forradalom után
A forradalom óta húsz esztendő telt el. A Kádár rezsim az országon belül és külföldön kétségtelenül népszerűséget vívott ki, mert a terror után gazdaságilag elfogadhatóbb, viszonylag szabadabb rendszert tudott teremteni, amely a tömb szintje fölé emeli Magyar országot.
Marosánnak még baráti körben is szüksége volt magyarázkodásra, „Képzelhetitek, mit csináltak volna az oroszok, ha mi nem vállaljuk a szerepet, mert csak így lehetett a szelet kifogni valamelyest a vitorlából." Azt hiszem ez a mentegetőzés felesleges. Ahogy mifelénk a spanyol közmondás mondja, „Aki az ördöggel kezet fog ne restellje, ha kormos lesz a tenyere.”
Történelmünk tanulsága, hogy nem lehet kifogni a szelet, csak helyette fújni. A tatár és török dúlást idegenek, ellenségek követték el és ilyen néven került a történelem lapjaira. Gyermekek és sorkatonák kivégzése a sorozatos bántatlansági ígéret után, mérsékelt cselekedet volt-e? Számoljon el mindenki a maga lelkiismeretével.
Egy-két lelkes hazai történész Kádár János konszolidációs politikáját Deák Ferenc kiegyezési politikájával hozta párhuzamba. Azt hiszem, ez a hasonlat is sántít, mert Deák Ferenc a letaposott nemzet képviselője volt Ferenc Józseffel szemben.
Sok mindenről beszélnek a rendszer exponensei, csak a lényegről nem. A névvel, vagy névtelenül elesett hősök és mártírok, egyszóval a forradalom ott kísért örök mementóként minden intézkedés mögött.
Kádár jól tudja - és él is vele- hol van az a tűrési határ, ameddig elmehet a megszorításokban. A legutóbbi hús árak emelését megelőző vitában a végleges döntést Kádár elé terjesztette a gazdasági Bizottság. Ötven vagy hatvan forint legyen a jövő évben egy kg hús?
„Döntsék el Önök,” – volt a válasz- „Én ebbe nem szólok bele, csak 56 ne legyen.” Így mondja a pesti humor és a rezsim 20 éves dilemmáját világítja meg.
Lehet, hogy itt nyugaton elfeledték egy ország legázolását és reményei vérbefojtását. De ha otthon Kádárék és Brezsnyev kezében megáll a toll egy-egy intézkedésnél, akkor talán az áldozat és a borzalom, amivel fizettünk érte, nem volt hiábavaló.
Vége
Kopácsi-Gelberger Judith
