Tállai államtitkár figyelmébe ajánlom
Tállai államtitkár figyelmébe ajánlom
Okosaink figyelmébe ajánlom, ugyan, menjenek már ki a szolnoki, kecskeméti, debreceni, vagy püspökladányi állatvásárba, és kérdezzék már meg, hogyé’ is az a jószág? Egy gödölye 6,5-8 ezer huf, egy bak 15 ezernél kezdődik, egy jól tejelő húsznál. A mély szegénységben élő vidéki ember meg csak olyan, hogy ezt a kis semmi pénzt előhúzza a bugyellárisából, egymás kezébe csapnak, és már viszi is!
Tételezzük fel, hogy vitte. Ha gödölye, annak bizony oltás is kell, nem is egy, nem olcsón. Ha már felnőtt, az meg legelne, mert fűvel él. Méghozzá, nem holmi kiégett csutkával, hanem jó minőségű, hars fűvel! Az meg nincs. Mert olyan, hogy közös legelő, már rég nincs, mert a nemoligarchák már rég rátették a kezüket. A hátsó udvaron meg, ki tudja, miért, nem terem annyi.
Hát akkor műveljük meg a hátsó udvart, konyhakertileg. Magról szaporítani paprikát, paradicsomot, netán tököt, dinnyét? Lehet, persze hogy lehet. Két nedves itatós közé rakott, ablakba tett babszem is kicsírázik, naná. Csak éppen az így nevelt palánta kis csutfasz termést hoz. Marad, hogy megveszem a piacon. A nagyon okos, szakértő politikusunknak van-e halovány fingja arról, mennyibe is kerül egy előnevelt palánta, és abból mennyi kell, hogy egész szezonban jusson a termésből az asztalra? És akkor még imádkozhatsz, hogy jég ne verje, eső ne rohassza, nap ne égesse!
Ültetsz krumplit? Hát, azt meg permetezni kellene, mert hát krumplibogár, az van bőven, mivel az iparilag művelt krumpliföldekről kiszorul, hát a tiédet rágja. A permet meg drága. Különben is, a földet trágyázni kellene, de mivel nincs marhád, hát trágyád sincs. A műtrágya meg drága. De, ha lenne is marhád, mivel eteted? Mert, ugyebár, a legelőt a nemoligarcha már rég lenyúlta. No meg, ha már trágyáznál, előtte szántani kellene, méghozzá mélyen, mert a kerti kapagép – ami szintúgy több 10 ezer huf – csak a felszínt kapirgálja. De a hátsó udvarban még a kerti traktor – na, arról már ne is álmodjál – se tud megfordulni, de még lóval is – ami olcsóbb, mert a harmadik szomszédnak még talán van - legalább 5 méter sugarú ívben fordulhatsz csak rá a barázdára! A bérszántás amúgy is több 10 ezer forintba kóstál!
De tegyük fel, még sikerült legelőt is, meg veteményest is varázsolnod, csakhogy locsolni is kellene! Mehet csapról, de ugyebár, a vízdíj, meg a csatornadíj, horribilis összeg a szezon végére. Fúrathatsz kutat is – 300 ezernél kezdődik. De a rafinált önkormányzat még akkor is kivet rá valami díjat, amit ugyan nem vízdíjnak hív, hanem környezetterhelési (?!) díjnak, de fizetni kell! A szivattyú meg úgy fogyaszt, hogy majd’ letekeri a villanyórát a falról!
Azután ott van a baromfi. Csak Felcsúton bújnak ki úgy a tojásból, hogy szalmaszál van a seggükbe dugva, amin keresztül pelyhes állapotból konyhakésszé lehet felfújni őket. Szegényéknél, a hátsó udvar említett hiányosságai miatt, nem igen tudnak kapirgálni, tehát táppal, kukoricadarával kell nevelgetni őket. Tudja-e a nagyon okos szakértő politikusunk, mennyi is a táp, vagy a dara kilója?
De hála istennek, ott van az orbáni kegy, a pálinkafőzés joga, ami, ugyebár, szegényéknél leginkább gyümölcsből történik (állam bácsinál krumpliból, de ők megtehetik). Csakhogy, a gyümölcs – cseresznye, körte, alma – igen kényes jószág, permetezni kell, kétszer-háromszor is, ha azt akarod, hogy ne köpje be légy, darázs, de még akkor se biztos. Érik a cseresznye. A szomszéd kétszer is permetezett, a cseresznyelégy mégis megtette a magáét: nincs olyan szem, ami ne lenne kukacos. Leszedett vagy 20 kilót, mondván, cefrének jó lesz. A szőlődarálót kicsit szélesebbre állította, átküldte rajta a cuccot, a mag úgyis leül az aljára, majd leszedi róla a gyümölcs húsát, mehet az erjesztőbe. Csakhogy, más hús is volt benne: úgy 2cm-nyi kikachús úszott fel a zagy tetejére. Kiöntötte az egészet. Hiába a főzőüst 100 fok feletti sterilizáló hősége, elment a gusztusa a lefőzésétől.
Persze, a nemoligarcháknál ilyen gond nincs. A mészároslőrincek, műkörmösök, tetőfedők és cipőfelsőrész készítők, mint helybeli földművelők nem fognak ilyen aprósággal, mint állattenyésztés, vetés, aratás, foglalkozni. Egyrészt, mert nincs az az állatállomány, ami a szerződött területekre kihajtható lenne. Másrészt meg mijafrancnak, amikor az uniótól támogatást kapnak, hogy az istenért, meg ne műveljék! Így a támogatás egyharmadából ugaroltatják a földet, a maradék kétharmadból – na tessék, itt is a 2/3 – meg vidáman gazdagodnak, a nélkül, hogy kapanyelet kellene egyszer is fogniuk! Ami, persze, jobb is, mert az ilyenek kezében még a kapanyél is elsül.
Nos, ezek után javasolom nagyon okos szakértő politikusainknak, hogy számoljanak egy kicsit, és azután jó mélyen szégyelljék el magukat! De legalább ne pofázzanak tovább!
Ez az írás az Ellenszék Vélemény Magazin oldalán jelent meg.
