vegyük már észre!
vegyük már észre!
Olvasói levél.
"Vegyük már észre, hogy Kertész Ákosnak volt és van igaza. Ez a magyar nép alapvetően alattvalói attitűdű. Szereti, ha urai vannak, akiket szolgálhat, akikért lelkesedhet, mint egy gyerek a szülőkért. Vannak ilyen népek, csak nem Európában, hanem valahol azon a környéken, ahol a valahai Levédia volt. Türkmenisztán, Tádzsikisztán. A magyarok tévedésből kerültek ide. Ott kellett volna maradniuk, ott lenne a helyük, ezért van most a sok baj is, mert ez a tévedés véglegesen világossá vált mindenki számára itt Európában.
Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna.
Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról.
Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal, és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!...
Nagyváradi Napló 1902. január 31.
Ady Endre"
Mi változott 1902 óta? Semmi. Csak a nevünk: Orbanisztán lettünk. Bár lehetne a nevünk Hátasztán is. Ahogy EZEK egy vállrándítással elintéznek mindent: kritikát, bírálatot, törvénytelenséget, mutyit, nepotizmust, az is találó lenne.
Menjünk vissza Ázsiába, ott legalább ezer éves szittya múltunk révén különbnek mutathatjuk magunkat a többieknél. Talán lesz, aki el is hiszi. Logisztikailag még csak nem is fog sokba kerülni, mivel úgy mehetünk, hogy maradunk. Európa már úgyis ott lát minket...
Kertész Ákosnak igaza volt.Csakhogy, mi van akkor, ha 8 millió ember, Európa közepén nem akar Ázsiában élni?
Ez az írás az Ellenszék Vélemény Magazin oldalán jelent meg.