Gondolatok, ellenszélben. Aki profi hajós, az ellenszélben is képes előre haladni.

Ellenszélben

Ellenszélben

Bástya elvtárs szemezget (1.)

2010. június 10. - Harun al Rasid

Bástya elvtárs szemezget (1.)


Az új kormány által megszellőztetett - első pillantásra meglehetősen hevenyészettnek tűnő programpontokat a szokásos, előre sejthető fogadtatásba részesítette a közvélemény, a média és persze a politikusok.

Bástya elvtárs szemezget (1.)


Az új kormány által megszellőztetett - első pillantásra meglehetősen hevenyészettnek tűnő programpontokat a szokásos, előre sejthető fogadtatásba részesítette a közvélemény, a média és persze a politikusok.

Annak hangsúlyozására, miszerint a 29 pont gyakorlatilag még csak amolyan ötletelés, konkrét megvalósítási tervek nélkül, viszonylag kevesen tértek ki. Már pedig a részletekben búvik meg a sátán, mint tudjuk (baloldaliaknak Orbán, jobboldaliaknak Mesterházy vagy Gyurcsány), szóval az elemzések, véleményezések úgy kerültek napvilágra, hogy az ördög lakhelyéről szó sem esett...

A balos eleve olyan részleteket vélt előre látni, amitől minden rossz lesz, a jobbos meg fordítva...

Nem kívánok én most itt a huszonkilenc pont mindegyikével foglalkozni, néhányat kiragadnék, aztán, akinek kedve van, vitatkozzon.

1. Egykulcsos jövedelmi adó

Szó nem esett arról, hogy marad-e a - szerintem ostoba - szuperbruttósítás. Utóbbi - szintén szerintem - csak arra hivatott, hogy, mint egy marketingfogás, elkendőzze a lényeget, és kozmetikázza a számokat. Tessék számolni. A jelenlegi szabályok szerint, ha 1,3 szoros, ugye, durván a bruttó bér és járulékokai együttesen, akkor egyszerű matematikai művelettel kiszámítható, hogy a szuperbruttósítás eredménye - nagy vonalakban - annyi volt, hogy a valójában 3.850 eFt-os sávhatárt 5 milliónak, a valójában 22 % -os alsó kulcsot 17 %-osnak, a valójában 41 %-os felső kulcsot pedig 34 %-osnak lehet "eladni". Utána lehet számolni, a Bajnai kormány "adócsökkentési" programja gyakorlatilag ezt takarta.

Ugyanis a szuperbruttósított értékek úgy jönnek ki, hogy a valós sávhatárt 1,3-mal kell szorozni, az adókulcsokat 1,3-mal osztani. Vagyis a valós értékeket úgy kapjuk meg, ha a szuperbruttós sávhatárt 1,3-mal osztjuk, az adókulcsokat meg 1,3-mal szorozzuk.

Ennyit a matematikáról.

Nyilvánvaló tehát, hogy nem mindegy, hogy a 16 %-ra ígért egykulcsos adó szuperbruttós, vagy nem...

A minimálbér megadóztatása korábban is szóba került, most mindenesetre azok siránkoztak a minimálbéren élőket esetleg sújtó terheken, akik átkozták az előző Orbán kormányt, amikor a minimálbért egy alkalommal jelentősen megemelte, és ami egyébként arcpirítóan alacsony, bruttó hetvenakárhányezer forint.

Itt nem tudjuk, milyen minimálbér lesz az új adó idején?

Sokan magát az egykulcsos rendszert bírálták, mondván, aki gazdag, fizessen többet. Csak arra nem gondoltak, hogy ha valakinek tiszta jövedelme van, amiből nem tud megélni, ezért szabadidejét feláldozva külön munkát vállal, akkor az így megszerzett többletjövedelméből az állam eddig még többet vett el, gyakorlatilag több mint a felét elvonta.

Ezután is megmarad az, hogy a szabadidőben keresett többletpénzből az állam is gazdagodik...

Ha az adóhatárok valóban a gazdagságot jelképező jövedelemhatároknál lennének meghúzva, ami szerintem sok tízmillió forintnál kezdődne - emlékeztetőül, 1988-ban, az SZJA bevezetésekor durván 500 eFt volt a legfelső adósáv, ami ma semmiképpen nem a néhány millió forintos határnak felelne meg...

Végül a családi jellegről: a baloldali kormányok gyakorlatilag padlóra küldték a (még) nem nyomorgó nagycsaládosokat. Számoljunk csak: fejenként 80 eFt nettó, ugye nem a rózsadombi gazdagok jövedelme. Egy 5 fős családban ez 400, hat fősben 480 ezer forint, nettóban. A nagycsaládokban sokszor nem egyenletesen oszlik meg a szülők keresete, az anyuka általában vagy otthon van, vagy olyan állása van, ahol biztos nem tud nagy karriert építeni - lévén évekig hol áldott állapotban volt, hol GYED-en, GYES-en, ami nem éppen a szakmai karrierépítés receptje, ergo, 100-200 eFt közötti bruttóval, azaz 70-130 eFt körüli nettóval lehet nála számolni. Ha a legjobb esetet tekintjük, plusz számítjuk a családi pótlékot is, akkor a mama keresete és a csp. együtt akár 160 eFt is lehet. Mennyit kell a papának keresni ahhoz, hogy a létminimum környékére hajazó 80 eFt/fő meglegyen? Nettó 240-et. Tetszenek tudni, az mekkora bruttó? Közel 500 eFt. Ami évi 6 millió, amit büntetőadó ("szolidaritási adó") terhel, ahol semmiféle kedvezmény nem vonható le - így a megcsonkított családi adókedvezmény se, nincs adójóváírás, semmi. Pont úgy adózik, mint a milliárdosok, a top 100-as klub tagjai. A gyerekekre járó adókedvezmény meg átírható a mamára, aki esetleg nem tudja – mert nincs akkora adója – érvényesíteni.

Ha most összevetjük a 3-5 főt eltartó "dúsgazdag" "magas jövedelmű" életszínvonalát azzal, amit elérhet egy egyedülálló, nettó 240 ezerrel, akkor talán látszik, miért család- és gyermekellenes valamennyi olyan adórendszer, amit a szocialista kormányok eleddig kiagyaltak. A szocialisták látóterébe folytonosan csak a nincstelenek, az önhibájukból vagy önhibájukon kívül  munkanélküliek, alacsony iskolázottságúak fértek be. Az a "réteg", amelyik végső soron az ország terheit cipelné, amelyik mértékadó értelmiségieket ad(na) a nemzetnek, amelyet "középosztálynak" csúfolnak - mert más országokban nem a "középosztály" jár turkálókba, piacokra bevásárolni, szóval ez a réteg a szocialistáknak soha nem számított, csak akkor, amikor újabb és újabb terheket róttak rájuk. Eközben persze az elmúlt 20 évben évről évre egyre aggasztóbb népesedési adatok láttak napvilágot, majd "bölcs" emberek kitalálták, hogy a családi adózásnak nincs értelme, a családi adókedvezmény hatása meg nem mutatkozott a demográfiai mutatókon. Mintha évtizedek alatt elcseszett népesedéspolitika, a mára kialakult családnélküliség, szingli életmód, a kilátástalanság felszámolásában nem évtizedes távlatokban lehetne reménykedni.

Tehát ezek a javaslatok jók is lehetnek, rosszak is, a részletek ismerete nélkül kár és felesleges egyből támadni vagy védeni őket.


2. A közszolgálat átalakítása

A közszolgálatban lévő alkalmazottakat ma gyakorlatilag akkor se lehet kitenni állásukból, ha tökéletesen alkalmatlanok a feladatukra. Voltam köztisztviselő 15 évig, volt olyan kolléganő, aki semmit nem csinált, és amikor végre valamilyen ürüggyel kirakták, munkaügyi bíróságon nyert pert 3 év alatt, visszahelyezték úgy, hogy az eltelt 3 évre minden járandóságát - nem csak bért és mozgóbért, hanem ruhapénzt, ebédjegyet is - ki kellett neki fizetni; gyakorlatilag elvitte az intézmény adott évre eső mozgóbér keretét; miközben a 3 év pereskedés alatt természetesen volt állása és keresete...

Ma minden munkavállaló azzal számolhat, hogy 2 hónap a felmondási ideje. Önmagában az, ha ez az állam által foglalkoztatottakra is igaz, még nem baj.

Természetesen meg kellene vizsgálni a kötöttségeket is. Köztisztviselő ugyanis néhány kivételtől eltekintve nem vállalhat másodállást, nem lehet vállalkozása stb. Ha a köztisztviselők kiváltságaihoz - joggal - hozzányúlnak, akkor a kötöttségeken is lazítani kellene.

Nem világos, kikre vonatkozna mindez, hiszen a közszférában dolgozik a köztisztviselő, közalkalmazott, hivatalnok, tanár, rendőr, orvos, ápoló stb.

A korábbi évek közigazgatási "reformjai" sohasem érhettek be, mert a reform, az átszervezések mindig először elbocsátásokkal jártak, ezekre végkielégítéseket kellett fizetni, tehát többlet kiadásokkal jártak. Mire beértek volna, akkor újra hozzányúltak, így egyetlen, adott esetben hosszabb távon költségmegtakarítást eredményezhető intézkedés sem érhetett be.

3. Az egyszerűsített foglalkoztatásról

A kevésbé lényegesnek tűnő javaslatok között szerepelt, hogy adózott jövedelemből, "nem hivatalos" foglalkoztatás esetén fizetett bér adó- és járulékmentes legyen. Itt példa is elhangzott, kert felásása, fűnyírás, ház körüli munkák, stb.

Ezt nagyon lényegesnek tartom, éppen az adómorál javítása miatt. Ma, egy hasonló "szolgáltatásért" mindenki feketén fizet. Megoldhatatlan az adminisztráció, aránytalanul nagy az adminisztrációs teher például egy olyan esetben, amikor a 18 éves lányom párszáz forintos órabérért valamelyik szomszéd házba jár takarítani, kertet gondozni, esetenként bébiszitterkedni. Eddig ez fekete munka volt, tiltott dolog, ugye, tehát tilosban járt ő is, meg a "foglalkoztató kismama, idősebb néni is". És hasonló módon tilosban járt, aki egy ezresért lekaszálta a füvet az árokparton, felseperte a járdát, permetezett, ellapátolta a havat, bukdácsoló tanulót korrepetált stb.

Ebből tehát bevétele nincs, nem is volt az államnak, de szinte mindenki adócsaló volt, adócsalónak számított, pont úgy, mint a milliárdos visszaélők, csak ők - úgymond - kicsiben csinálták - miközben az állami bürokrácia gyakorlatilag lehetetlenné tette e tevékenységek folytatását.

Aki pedig tilosban jár, annak úgyis mindegy - hogy mennyire lépi át a határokat, az mellékes.

Most, ezen intézkedés hatására ezek az emberek -  úgy a "munkaadók" mint a "munkavállalók"  megszabadulhatnak ezektől a stigmáktól, tisztességes becsületes polgárok lehetnek.


folyt. köv.

 

Várom a kommenteket...


Bástya et.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása