Gondolatok, ellenszélben. Aki profi hajós, az ellenszélben is képes előre haladni.

Ellenszélben

Ellenszélben

Tinnyei István: Összetartozás

2016. június 05. - Harun al Rasid

Kilencvenhat éve írta alá Horthy Miklós delegációja a trianoni békeszerződést, talán hálából, hogy az antant jóváhagyásával és a Budapestre látogató román csapatok lószarát taposva, Stromfeld elrekvirált lovának hátán Horthy bemasírozhatott Budapestre és a hatalomba.
Erről nemigen esik szó, mint ahogy arról sem, hogy egyedül Lenin emelte fel szavát Trianon ellen, mikor így írt: "Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és mészárosok békéje... hallatlan béke, rabló béke... ez nem béke, ezek olyan feltételek, amelyeket útonállók késsel a kezükben diktálnak a védtelen áldozatoknak."
Arról sem beszélünk sokat, hogy a háborút, mely Trianonhoz vezetett tulajdonképpen mi indítottuk, miután őfelsége I. Ferenc József mindent meggondolt és mindent megfontolt - de ezek szerint talán mégsem mindent.

Aztán elvesztettük a háborút és a békeszerződés aláírása után elkezdtük sajnálni magunkat, mint a történelem folyamán már annyiszor - ez töretlen tradíciónk azóta is.
Mint ahogy a bűnbakkeresés is.
Hogy Horthy ezt Károlyi Mihályban, a komcsikban meg Linder Béla hadügyminiszterben találta meg, ezen nem csodálkozom, azon is csak darabideig álmélkodtam, hogy Orbánék is errefelé keresik Trianon okait, - ma már nem tudnak ezzel meglepni.
Mint ahogy azzal sem, hogy saját legitimációjuk egyik talpköveként használják a tragédiát, mely nem azért tragédia, mert a Magyar Királyság nemzetállamokra esett szét, hanem azért, mert Trianon szépen példázza azt az eszmei zűrzavart, mely a mai napig megakadályozza, hogy tárgyilagosan értékeljük a múltat.

Nagyon tetszik, amikor Orbán az európai nemzetállamokról elmélkedik, ezzel párhuzamosan a Trianon által érintett nemzetiségek államalapítási szándékának legitimitását kétségbe vonja, és ebben a vesztett háború óta eltelt száz év sem zavarja.
Ami száz évvel ezelőtt világtrend volt, a nemzetállamok létrehozása - az mára a haladás gátja, és sajnos, a gát építgetésében a mi Áldott Vezérünk, akit az Úr küldött nékünk, olyan szorgalmas, mint liba a vetés csipegetésében.
A Magyar Királyság szétesése nem a háború végén kezdődött, dolgozgattak azon már jó néhányan előtte is, elsősorban a magyar uralkodó osztályok, melyek mereven elzárkóztak a nemzetiségek által igényelt autonómiák megadásától, lenézően nyilatkoztak a nemzetiségekről, a magyarság istentől elrendelt primátusáról és a magyar kultúrfölényről szónokoltak.
A háborúban aztán a szónoklatok mögül elfogyott az erő, és a nemzetiségek ezt azonnal ki is használták, természetesen az ilyen esetekben tapasztalható mohósággal és erőszakossággal.
De ez ma már történelem, és ma a nemzetiségekből létrejött nemzetállamok sokszor követik el ugyanazokat a hibákat, melyeket mi követtünk el velük szemben.
Ezen segíteni nemigen lehet - az ő nacionalistáik éppoly ostobák, mint a mieink.
 
De az azért már mégiscsak pofátlanság, hogy az ünnepelteti a Nemzeti Összetartozást, aki az elmúlt ötszáz évben legtöbbet tette a nemzet szétszakításáért.
A nemzet ugyanis nem földrajzi fogalom, a szocializmus évei alatt sem volt az, hiszen a magyar akkor is magyar volt, ha Romániában, Szlovákiában vagy Ukrajnában, Jugoszláviában élt, más állam állampolgára volt - mégis hozzánk tartozott.
Ma ez már kissé másként van, hiszen Orbán elmúlt évei szembefordították egymással a magyarokat,  ma már vannak magyarok és magyarabbak, van, akikkel közösséget tudunk vállalni és vannak, akiktől kirázza a hideg az összes tisztességes embert - szóval a magyarok helyett ma jelzős magyarok és nemmagyarok vannak, oda-vissza.
Ezt nevezi Orbán nemzeti összetartozásnak, melyet még meg is szeretne ünnepeltetni, láthatólag kevés sikerrel.
Ez a fogalom csak természeti csapások idején működik, de a napi gyakorlatban alig-alig, hiszen nem is igen beszélünk egymással, félve a retorzióktól.
Hogy azonos a nyelvünk, ez nem jelent semmit, merthogy nem lehetünk mi a haza, hiszen a haza nem lehet ellenzékben, mint tudjuk, márpedig mi, ugye...
 
Hogy ez a helyzet hova vezet, azt nem tudhatjuk, de az biztos, hogy elősegítette egy olyan migrációs hullám elindulását, melyre a múlt század eleje óta nem volt példa, és a migránsok mi vagyunk, meg a mi gyerekeink, unokáink, akik rosszul érzik magukat ebben az országban.
Miért?
Mert nincs munkalehetőség, nincs biztos megélhetés, nincs jövő, nincs békesség, állandóan a gyagya fruszrált harcai közepette kell élni, és bólogatni azokhoz a baromságokhoz, mellyel a Vezér és tettestársai traktálnakl bennünket.
Az szép dolog, hogy a gyerekek összetartoznak majd velünk, de a gyerekek gyerekei úgy fognak kezelni bennünket, mint egy szép legendát, tschikósch, fokosch, gulasch meg Teller Ede, jobb esetben.
Addigra úgyis kiderül, hogy Orbán szűznemzéssel született és tulajdonképpen Puskás Öcsi természetes fia, ahogy ezt királyi körökben ki szokták fejezni...

Félreértés ne essék, semmi bajom a nemzeti összetartozással, de azért azt hiszem, hogy az embereket nem ennek alapján kell kategorizálni, hiszen ahogy van tisztességes román ember, úgy van ócska szemétláda, agybeteg magyar is, akivel én nem szeretnék összetartozni, még ha összeköt is bennünket a történelem - még a végén össze akar majd nőni velem.
Anyjával...

Tudom közös nyelv,közös történelem, de ettől még szeretnem nemigen kell őt, hiszen az én értékrendem teljesen eltér az övétől.
Engem nem kellett arra nevelni, hogy a magyart fogadjam el magyarnak, és az erdélyi vagy Szlovéniában élő magyart éppen olyannak tekintsem, mint a szomszédasszonyt.
Ez nekem természetes volt és nem találok rajta semmi ünnepelni valót.
Örülök, hogy amelyik magyar akar, az jöhet hozzánk tanulni, munkát vállalni, élni, de ehhez semmi köze nincs Orbán ünnepének, aki éppen most akarja kivezetni az országot Európából és vasfüggönyökkel szabdalni szét a világot - és a magyarságot is.
Viszont rettenetesen sajnálom, hogy ha meglátok egy komát magántársaságban tarsolylemezes szütyővel, akkor elkezdem megválogatni a szavaimat, mert a kép adott esetben konfliktust ígér, jóllehet én már nem erre szocializálódtam.

Trianon kétségkívül vesztesége a magyar nemzetnek, de éppen most lett volna lehetőség arra, hogy békés egységben éljünk, mi, magyarok, mindenfelé - igaz, nem egy Magyar Királyság, hanem az Európai Unió keretein belül.
Aki ez ellen dolgozik az elárulja a nemzetet, elárulja a magyarságot.
Hát ilyeneknek ünnepeljek én?

Ugyan...

A bejegyzés trackback címe:

https://ellenszelben.blog.hu/api/trackback/id/tr638781292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Harun al Rasid · https://www.facebook.com/istvan.ille 2016.06.05. 14:37:45

na igen, ez olyan nagyon nemzeties dolog. van, ugyebár, mezőségi botostánc, gyimesi csujjogató, meg nagymagyar trianoni kesergő...
süti beállítások módosítása