Koszorús házi költőnk, Horváth Lajos rögvest ihletet kapott, amikor elolvasta a nyilván valóan elmeroggyant fűzfapoéta, Sándor Kinga hozsannáját, és simán nevetség tárgyává tett, íme:

Vezesd nemzeted

 Tán Isten küldte őt, ide le a földre,

Hogy legyen nemzetének hű vezére.

Vagy csupán csak egy földi ember,

 Ki, ha kell, küzd, szól, s tenni is mer! 

Kit követnek százak, ezrek, milliók,

Kinek szaván csüngnek, földi régiók.

Kinek első az országa, nemzete, népe,

Kit ezért ütnek a gyűlölködők cserébe!

De áll a gáton, mert ő igaz magyar,

Ő az, ki nemzetének Kánaánt akar.

Százezrek mozdulnak mellé állva,

Egyetlen, kérő, halk, hívó szavára.

Ő az, ki, védi, óvja, elszakadt nemzetét,

És mozdulnak érte mind, egy emberként.

Milliók harsogják, pajzsként állva eléje,

Eddig és ne tovább, magyarok ellensége.

Nem átkozza, nem mocskolja ellenit,

De legyőzi népe hazug ellenfeleit.

Hátára ostorcsapások ezreit vállalja,

Bennünket kímélve, azt büszkén állja.

Vezesd országod, vezesd nemzeted,

Isten talán nékünk ezért teremtett.

Ne halld a kétkedők vádló táborát,

De halld nemzeted, áldó, hívó szavát.

Sándor Kinga

Tán Ördög küldte őt ide fel a földre,

hogy nemzete, legyen hű cselédje.

Vagy csupán csak egy földi ember,

ki ha kell lop, csal, hazudni is mer!

Kit kitömtek százak, ezrek, milliók,

kinek zsebében ülnek földek, régiók.

Kinek első strómanja,nemzette, vére,

kit ezért meglopottak gyűlölnek cserébe!

De áll a gáton ez a reklám magyar,

vő az, és nemzette, kinek Kánaánt akar.

Ezért százezrek mozdulnak sorba állva,

meleg egytálételre számítva, várva.

Ő az, ki tépi, szaggatja “nemzetét”,

hát mozdulunk, futunk az életért,

míg birkák bégetnek pajzsként állva eléje,

nehogy megsérüljön “áldott” heréje!

Csak sumákban mocskolja ellenit,

mindenkit, kik átlátják terveit.

Semmilyen múltját, jelenét nem vállalja,

nem lesz az több majd, mind a Vár alja!

Megvezeted  “országod”,  “nemzeted”,

a pokol végül is ezért teremtett.

De halld a kétkedők vádló táborát,

ne csak a birkát, a hívőt, az ostobát!