Kontrát Károly, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára bejelentette: a tárca törvényjavaslatot terjeszt a Parlament elé az államhatár jogi védelmének megerősítése érdekében.
Az ember már tényleg nem tudja, hogy sírjon vagy röhögjön, a mi nyúlós állagú, csapkodó farkincájú Vezérünk a vasfüggöny felépítése után ismét be kívánja vezetni a határsáv fogalmát.
Hajdan létezett határövezet és létezett határsáv, a határövezetbe fokozott ellenőrzés mellett léphetett be az állampolgár, talán idősebbek emlékeznek még a polgári ruhás járőrökre a Győr-Hegyeshalom vonalon, akik végigmentek minden vonaton és bekukkantottak minden fülkébe, és türelmesen kivárták, ha valakinek sürgős dolga akadt a vagon legkisebb helyiségében.
Még szigorúbb volt a nyugati határon a határ és az elektromos jelzőrendszer közötti területre való belépés, ott csak nappal, munkavégzés céljából lehetett tartózkodni, este mindenki elhagyta a területet a szolgálatban álló határőrökön kívül.
Ennél már csak egy durcásabb hely volt, a Hegyeshalom és Nickelsdorf között húzódó közös út, ahol az út egyik oldala Magyarország, másik oldala Ausztria volt - itt kellett nekem egyszer vigyáznom a közlekedési jelzőtáblát javító karbantartóra, én meg, miközben vigyáztam rá, azon töprengtem, ha a létráról leugrik Ausztriába, akkor mit is tudok én megakadályozni, aztán arra jutottam, hogy semmit, de a fenyítésemet végképp nem.
Aztán a következő évben is sikerült elfognom egy befelé igyevőt, - ő jugoszláv állampolgár volt - akit a szerelem hozott volna ide, de mindenféle anyagi természetű zűrös ügyei miatt kitiltották az országból.
Rég volt, azóta már elbontották az SZ-100-as jelzőrendszert, eladták vadászlesnek a magasfigyelőket, szétzavarták a Határőrséget, és most éppen a melegvíz újrafeltalálása folyik, miközben hálát adhatunk az Úrnak, hogy a szomszédos országok erre szakosodott szakemberei nem lövik időnként géppuskával a magyar határt őrző szedett-vedett népséget-katonaságot, mint Rákosi idején ez divatban volt..
A különbség abban áll, hogy a befelé igyekvő határsértőket legfeljebb átterelni lehet átmenetileg egy másik útvonalra, de lehet, ha mondjuk kiutasítják őket Németországból, akkor majd hátulról jönnek, átmászva a világ összes kerítésén és szögesdrótján, hiszen mi még ebben a fertelmes állapotunkban is jobbak vagyunk egy olyan országnál, ahol - miközben mindenki lövöldöz mindenkire - a fejünkre bombák hullnak, és ha a fejünk megmarad, majd lecsapja a helybéli betyársereg...
Na, ez az, amin nem munkálkodik Viktor, hiszen őt még saját népe is csak annyiban érdekli, amennyiben hozzájárul hatalmon tartásához.
Ennek érdekében semmitől sem riad vissza.
Na, ő se fog november hetedikére jutalmat kapni...
A kormányt ez se hatotta meg, most éppen kivizsgálnak és hülyeségeket beszélnek, de utóbbi fel se tűnik, hiszen ezt hívják ők kormányzásnak.
Hogy ebből van a libamáj a kalácskára?
Viszont Ferenc pápa a Károly díj átadása alkalmából (csak emlékeztetőül, két magyar kitüntetettje is van a tekintélyes ordónak: Horn Gyula és Konrád György...) nem éppen Orbán nézeteit visszhangozta, sőt...
Rossz vége lesz ennek.
Vagy az országnak lesz vége, vagy Orbán rendszerének, és ha nem lesz szerencséje, hát lehet, neki is.
Ezt ma kevesen hiszik, de a többség nincs tisztában a tömegek viselkedésével, itt egyik napról a másikra jöhet olyan változás, mely elsöpri ezeket a bűnözőket.
Tanulhatott volna pedig az arab tavaszokból, hiszen oda járt akkoriban diktátorokkal bratyizni, láthatta, hogy élet és halál dúsgazdag urait hogy erőszakolja meg néhánytíz furcsa ízlésű szabadságharcos.
A helyében rohannék vazelint vásárolni...