Na szóval.

Tegnap este kimentem a schwecháti repülőtere, mert egy barátom érkezését vártam. Ahogy az épületbe beléptem gépfegyveres golyóálló mellényes rendőrök hada, voltak vagy 101-en mint a kiskutyák - sétálgatnak körbe meg körbe és fel meg alá. Még farkaskutya is volt velük. Szép értelmes jószág.

Várok, nézelődöm de a repülőgép landolását még nem jelezték, csak annyit: a gép érkezése késik.
Egyszer csak meglátom a barátom leányát három marcona rendőr gyűrűjében, erősen nézegették a személyi papírjait. Mikor elmentek, hozzáléptem, köszöntöttem, és kérdeztem, mi minden történt ezekkel a derék rendőrökkel. Még ki sem mondtam a kérdőjelet, máris ott volt mellettem két szép rendőrlegény revolverestöl, gépfegyverestöl, golyóálló mellényestöl és az egyik köszönés nélkül odaveti felém igencsak szúrós szemmel: Ismeri ezt a személyt? Mondom neki, hogy igen. Na, folytatja a rendőr és mire vár maga itt? Mondom egy repülőgépre, amelyik késik. Ki jön azzal- tette fel a kérdést. Ez keresztkérdés volt. Mondom neki, ennek a hölgynek az édesapja, aki nekem barátom. Akkor mutassa a személyi igazolványát. Odaadtam neki az útlevelemet, majd kipakoltatta a kis hátizsákomat és élénk érdeklődéssel vizslatta a fényképezőgépemet, mintha valami titokzatos tárgy volna.

Mikor megelégedve látta, hogy semmi robbanóanyag nincs nálam, akkor megnyugodva elment szó nélkül, természetesen magával vitte az útlevelemet.

Fél óra múlva megtudtam, hogy a repülő fel sem szállt, mert valami műszaki probléma volt vele. Gondoltam, akkor én nem várok tovább, jövök haza. Megkerestem a rendörömet, aki másik nyolc rendőrrel beszélgetett és kértem vissza az okmányomat. Azt mondja nekem erre, még várjak, mert intézkednek. Mondta úgy, hogy az útlevelem kinyitva a kezében volt és olvasgatja az adataimat. Gondolom, ki volt adva nekik, hogy minden igazoltatott személy adatait magolják be, de nálam biztos problémát jelentett, mert nem tudta rendesen kiejteni azt, hogy Aszalós. Majd újabb fél óra múlva jött egy őrnagy, aki valamit beszélt a rendőrökkel, egy-egy pillantást vetett felém, majd az útlevelemet egy főhadnagynak adta, aki aztán nekem visszaadta.

Gondolom, bajban voltak a fiúk és felvettek a terrorista gyanúsak listájára. Ugyanis az útlevelemben négy beutazási vízum volt Törökországba és egy Marokkóba. Izzadhattak, hogy vajon milyen kiképzésre utazhattam és kikkel találkozhattam?