Társadalmunkat létérdekek mozgatják. Nincs is ezzel semmi baj, ez a világ rendje.

Bíznunk kell: egy köztársaság kormányának szereplőit – ahogy az ellenzékét is – személyes boldogulásukon kívül, az őket megválasztó tömegek boldogulása is vezérli.

A jelenlegi hatalom már csak szavakban és szlogenekben felel meg ennek az elvárásnak.

Aki lát és nem csak hisz, elment az országból. Itt maradt másfél millió hívő és hatmillió tehetetlen, kiábrándult koldus. Ilyen mentális állapotban lévő társadalommal nem lehet értelmes jövőt építeni. Vagy mégis?

A kormányzati szereplőkről eleget írnak a különböző ellenzéki orgánumokban. Inkább foglalkozzunk magunkkal.

 Az ellenzéki osztályok és a belső szolidaritás

 A demokratikus ellenzék legismertebbjeinek megélhetése még biztosított – és igyekeznek is ezt a szintet megtartani. Anyagi helyzetük nem sokkal rosszabb a kormányon lévő vezető hivatalnokokénál. A politikai rutin és kapcsolatrendszer maradékai megmaradtak.

 Ugyanakkor az ellenzéki politikában dolgozó többségnek maradt a kiéheztetett ellenzéki lét: munkahelyi üldözéssel, közmunkával, feketelistával… Ők fizikailag is érzik a leszakadt hatmillió napi kínját.

Létükből valószínűsíthető a radikalizmus, esetenként a voluntarista gondolatvilág, de aktív tagjai zömmel elkötelezettek a demokratikus rendszerváltás és államirányítási modell megvalósítása iránt és mindent megtesznek a kormányváltásért. Ezért a módosabbaknak, akik a kapcsolatrendszer maradékából élnek, szolidaritást kell vállalniuk velük, nélkülük ugyanis nincs esély a változásra.

Ha az a látszata a politikának, hogy csupán színjáték, egy hatalomváltás esetén a lakosság továbbra se fog részt vállalni a demokratikus átalakulásban. Újból rendeleti kormányzásba torkollik az államirányítás. Ez pedig utóbb a tömegek ellenállásába fog ütközni.

 Hitelesség megteremtése

 Hiába a legjobb program, ha a társadalom nem hisz az alkotóinak.

Nem igaz, hogy politikailag káros beismerni hibáinkat. A jelenlegi államvezetés a folyamatos öndicsérettől előbb-utóbb nevetségessé válik. Mi ne kövessük el ezt a hibát!
Ha a jelenlegi politikai vezetés valamit megfelelő módon készített elő, vagy valósított meg, ne féljünk megdicsérni. Ez nem a szervilizmus jele, hanem saját erőnkbe, képességünkbe vetett hit és igazolás.

Az ideológiai következetesség is elengedhetetlen.

Az új közszereplők megjelenése növeli az ellenzék erejébe vetett bizalmat:, a hitelesség lehetőségét. Ne féljünk az új generáció megjelenésétől, kritikai megjegyzéseitől, radikális fellépéseitől. Mintha sokan elfelejtették volna, hogy ők sem konszolidált úriemberként kezdték. A tehetséges fiataloknak viszont anyagi és egyéb védelmi hátteret is kell biztosítani, mert egyébként ellehetetlenülnek.

 Az új egység megteremtése

 Az utóbbi idők időközi nyertes választásai is bizonyították, hogy a különböző demokratikus pártokba, szakszervezetekbe, civil egyesületekbe csoportosult ellenzéknek az együttműködés eredményre vezető módozatairól kell megegyezniük.

Velük és a civil egyesületek segítségével kiépíthető a szolidaritási háló is, amely eljuttat a lakossághoz is.

Legyenek erősebbek a mi pozitív üzeneteink!

 A kormányzat által lejáratott társadalmi párbeszéd valós tartalommal való megtöltése és a közbeszéd irányítása az ellenzék egyik legfontosabb feladata.

 Fel kell ismerni a „ma pillanatát”. A napjainkban zajló szakmai lázadások egyre inkább elérik a társadalom mélyebb rétegeit is, mert a napi életvitelt, a család és az egyén élethelyzetét befolyásolják. Mindezekre a civil kezdeményezések és a jelenlegi szakszervezetek, bár lassan ébredeztek, de rákapcsolódtak.

 Megmutatni és bizonyítani, hogy a jelenlegi rendszer antidemokratikus, és számos, a Btk. szerint is igazolható vétséget és bűncselekményt követnek el.
Fentieket a Magyar Bálint–Vásárhelyi Júlia (szerk.): Magyar polip 3. Noran Libro, 2015 tanulmánykötetben, számtalan szerző tanulmánya igazol, sőt a mai napig elkövetett cselekedeteik zömében nem mások, mint törvényekbe öntött zabrálások. (lásd, pl. az MNB-vel kapcsolatos titkolózás, a különféle alapítványok zavaros elszámolásai, földforgalmi törvény). Eközben a fentiek elfedésére, a kommunikáció továbbra is az idegengyűlöletre épít. 

Ezzel szemben kell bemutatnunk saját elképzeléseinket, következetes kiállásunkat a valódi népképviselet mellett, a szakmai hozzáértésünket a kormányzáshoz. Nem csodatevést kell vizionálnunk, hanem valós alternatívákról kell párbeszédet folytatni a társadalommal.

 Elkerülhetetlen a kulturális harc

 A jelenleg uralmon lévők gúzsba kötötték a kultúrát, annak művelőit és élvezőit.

Csak az van, ami szerintük van. Lassan a „megtűrt” is eltűnik.

A világnézeti harcot nem lehet megspórolni. Egyre több kezdeményezéssel kell bizonyítani, hogy a kultúra a miénk is, ez erősíti nemzeti összetartozásunkat.

A közösségi oldalak (pl. Facebook) leginkább a szimpatizánsok belterjes világát szolgálják. Ezért ne feledkezzünk meg a nyomtatott sajtóról se! A mi gondolatainknak is teret kell biztosítani, a kormánypropaganda irományai mellett.

Végül is a lényeg az, hogy saját magunkról beszéljünk és ne csak a hatalom dolgairól.

Ne ijedjünk meg saját emberi arcunkat megmutatni, máskülönben beleneveljük a választókba, hogy szent idolokat keressenek. Tükröt kell állítanunk, és megmutatni saját céljainkat, kezet nyújtani a társadalomnak, nagyon is valós és betartható szerződést kötni azzal a 6 millió társutassal, akik vágynak egy élhető, az embereket minőségileg is felemelő közösség akaratát érvényesítő igazgatásra, hogy érdemes legyen benne büszke állampolgárnak lenni.

 Akkor lesz erős az ellenzék, ha az összetartozás érzését el tudja fogadtatni a társadalom többségével. Ennek alapját teszi le a DK a Sokak Magyarországa c. programjavaslata.

 A Sokak Magyarországa egy olyan kezdeményezés, amely a fentiekben leírt feladatok összességével esélyt ad a rendszerváltásnak egy élhető szabad köztársaság megteremtésének.

 Ébredjünk fel bénultságunkból! Nem nézhetjük tétlenül a hatalom garázdálkodását, a legalantasabb ösztönök tudatos gerjesztését! Nem maradhatnak 40 évig a nyakunkon!

 Legyetek minél többen, akik részt vállaltok az önkény leépítésében a demokratikus köztársaság megteremtésében! Ne féljetek! Együtt erősebbek vagyunk! Keressetek bennünket!