Azt, hogy a tanárok tüntetései milyen hatással lesznek a kormányra, még nem igazán tudhatjuk. Igaz, azt sem, hogy a kicsinyesség milyen hatással lesz. Nem a tanároké, hanem a csinovnyikoké. Amelynek legutóbb a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adta az egyik szép példáját. Házidolgozat-témaként.
Természetesen nem a csinovnyikok hatását adták fel dolgozati témának. Holott az apparátus talán ki sem nyilvánított szándékainak túllihegése is lehetne szépen kidolgozható dolgozati téma. Mondjuk, szociológiából. Ezzel szemben, a hírek szerint, az NKE a Közpénzügyek és Államháztartástan című tárgy keretében gondolta a gyurcsányozást feladni, mint témát. Kifejtve az „elvesztegetett 8 év (2002-2010) magyar gazdaságának” elvesztegetettségét. A nemzeti pirospettyes tündérmese-felelős, Matolcsy György tankönyvét felhasználva. Valószínűleg azért, mert az unortodox gazdaságpolitika felkent apostolának munkája az egyetlen, amely alapján a kívánt szemlélet alapján lehet értékelni az említett időszakot. Ha nem is azért, mintha a Gyurcsány-kormány ideje alatt a Duna és a Tisza találkozásánál a tej és a méz keveredésének problematikája jelentette volna a legnagyobb gondot.
Ellentétben a mostani időszakkal. Legalább is akkor, ha valaki a királyi média megannyi szólamát hallja. Illetve nem. Hallani kevés. Hinni kell benne. Lehetőleg vakon, hogy ne lássa az elszegényedett tömegeket. Valamint az esetleg közmunkásként kapott jövedelme, illetve a politikai élmezőny vazallusainak javadalmazása közti nagyságrendekben mérhető különbséget. Miközben a közmunkát ugyancsak a mennybe meneszti a kormányzati kommunikáció. Holott az a kezdetektől nyilvánvaló, hogy a magyar viszonyok közt meghonosított nemzeti, és unortodox workfare egy baromság. Abban az értelemben mindenképpen, hogy a belső kereslet felpörgetésével visszahasson a magyar versenyszférára. Azonban kiválóan alkalmas egy elszegényítési spirál fenntartására. Biztosítva azt, hogy egyre nagyobb tömegek kerüljenek egzisztenciálisan kiszolgáltatott, a mindennapokban nélkülöző állapotban. Biztosítva a nagyságos oligarchák mindennapi szolganépét. Ha itthon maradnak.
Mert nem véletlenül tekinthető az Orbán-kormány a gazdasági exodus kormányának. Még akkor is, ha az NKE tananyagából ez a szempont kimarad. Ellentétben azzal, hogy a közmunkaprogramot, még ha csak lábjegyzetben, de azért kiemeli. Ahogy kiemeli a 2002-2010-es időszakot is. Az a jegyzet, ami talán hivatalosnak tekinthető, de az NKE Közpénzügyi Tanszékének vezetője, Prof. Dr. Lentner Csaba egyetemi tanár, által jegyzett, és az egyetem szerveréről letölthető. Míg el nem távolítják. S nem a tanszékvezetőt. Őt kár is lenne, míg Orbán a vezér. Láthatóan lelkes agymosó szakiparos. Aki, az említett időszakot annak kapcsán emlegeti, hogy „Aktív állami gazdaságpolitikai befolyáson keresztül egyidejűleg kellett megteremteni az ország 2002–2010-es években megroppant pénzügyi stabilitását és a gazdasági növekedési pályát”.
Aki azt hiszi, hogy a megroppanás okaiként, ott helyben kiemelésre kerül a 2006-ban indult világgazdasági válsághullám, az téved. Ahogy hiába keressük ugyanitt annak a megemlítését, amikor a Szijjártó-Kósa páros igen sokat tett, a The New York Times elemzői szerint. a 2010-es valutaválságért. Lentner Csaba minderről talán nem is hallott. Neki megmondták, hogy gyurcsányahibás, és nem azért tanszékvezető, hogy kétségei legyenek. Elvégre ki ő, hogy kétségbe vonja azt, ha neki megmondják, hogy csak 2012-re gyűrűzött be a válság az EU-ba. Mellyel szemben, mint tébolyult permanenciába merevedett gátőr, állt a vártán az Orbán-kormány. Egyik kezével az Uniót támasztva, míg a másikkal nyitja a keleti ajtót, „az orrával orgonázik, a fülével figurázik, a szemével gurgulázik”. Weöres Sándor után. Az utóbbiakat. Az előbbieket szigorúan csinovnyikilag. A szervilis agymosás jegyében.
Amivel a tanszékvezető kartárs koránt sincs egyedül. Jó példa erre a napokban felröppent hír a demokratikus véleményszabadság jegyében kiosztott erkölcstan-karó. Mentelve azon az úton, mely mentén napköziseket striguláztak. Netán diáktüntetőket. Úgyhogy, már lehet, hogy gőz erővel keresik azt, aki a házi-dolgozatot kiszivárogtatta, illetve letölthetővé tette az említett jegyzetet. A hibás nyilvánvalóan ők lesznek. Unortodoxia nagyobb dicsőségére.
