Ejtsd: nagyon piti, avagy egy karaktergyilkosság története.

Adva van egy eléggé mini szterelenök – nevezzük egyszerűen Shorty-nak. Mini termetében – ezzel, ugyebár, valamire való zsurnaliszta nem viccel, de én nem vagyok az, tehát nyugodtan viccelek, lévén célszemélyem tényleg elég vicces – mini mentalitásában is. Magán hordozza minden jegyét az autoriter, egyszemélyi kormányzónak. Kritikát nem visel el, mi több, személye sérthetetlen, mert, ha bárki felkel ellene, az megnézheti magát.

Adva van egy ellenzéki politikus, az igazmondó Juhász (amolyan népmesei alak), aki merészelte felkérdezni nevezett mini szterelnökünk vagyonosodási helyzetét. Nem kellett volna. A válasz egyértelmű volt: mini szterelnökünk  élete egy nyitott könyv – ahogy a vagyoni helyzete is – csak éppen oldalai szamárfülesek.

Tehát ennek a makulátlan embernek tógájára még véletlenül sem freccsenhet sár holmi strómanok által, mindene, ami van, kemény munkával megszerzett jövedelméből van. Vagy nem.

De bezzeg az igazmondó Juhásznak a fene se tudja, miből telik három gyerekével együtt egy luxus bérlakásra – ami azért egy cseppet nem kerül annyiba, mint a hatvanpusztai birtok, kuvaszostól.

De hát, az igazmondó Juhász elkövette azt a hibát, hogy a Nemzetvezető Testvér bokájába harapott. Azt pedig nem illik. Fel is hörkent erre a tv2-nek nevezett lakájmédia, és ellentámadásba indult. Meglehetősen régi, és – mint írásom címe is sugallja – nagyon piti húzás. Csak kérdés, mi marad meg jobban a pórok emlékezetében? Orbánék gazdagodása, vagy az igazmondó Juhász lakásának bére?

Nem kétséges az eredmény.  Mindez csak lakájmédia kérdése.

Ezt hívják ma Magyarországon sajtószabadságnak.