A kaméleonember a Kádár-rendszerben is jó káder volt. A Népszabadságban publikált és állítólag munkásőrként tevékenykedett. Ismerjük azt a kort, s tudjuk, hogy egy jó munkásőr hogyan tudott az akkori magasabb vezető beosztású káderek kedvére tenni. Spicliskedéssel, besúgással, sőt, nem kizárt, hogy még a Virág elvtárs veséit is ő rugdosta le, hogy a szerencsétlen hónapokig csak véreset vizelt. Érdemeit elismerték, s munkásságát az akkori hatalom vezetői a legmagasabb állami díjjal jutalmazták. Biztosan megérdemelte.

A rendszerváltás után aztán a kaméleonember köpönyeget váltott és demokrata lett. Lapjában és a médiában folyton-folyvást csak szidja és gyalázza egykori párttársait, s lám, mára ebben a rendszerben is elnyerte méltó jutalmát, mert megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét.

Vesztett sajtóperek sokasága sem szegi kedvét, de ő csak mocskol és gyaláz mindenkit, aki nem tapsikol Orbán Viktor rendszerének. Halkan jegyzem meg, hogy ő volt a legelső „demokrata” aki a holta után gyalázni és mocskolni merészelte a rendszerváltás utáni Magyarország első köztársasági elnökét, a sokunk által tisztelt Göncz Árpádot.

Bencsik András most lovagkeresztet kapott a nálánál becsületesebb, gerincesebb előéletű emberek mocskolásáért és gyalázásáért. Hogy ezek után, ha majd üt az utolsó órája és számon kérik a földi életének tetteiért, miként tud majd elszámolni azokkal a Teremtő előtt, azt nem tudom, de ha hinni lehet a Biblia tanításaiban, akkor Bencsik András a jelleme miatt biztosan a Pokolra fog kerülni. Ő lesz ott az Orbán-kormány első, földi életében lovagkereszttel kitüntetett, ám a gerinctelensége miatt örök kárhozatra és vezeklésre ítéltetett, bűnös lelke.  

Csoda, hogy Bencsik András kiakadt Galambos Tamás, Nagy Imre újratemetése című alkotása miatt? Magára ismert. Ő a kaméleonember.

Carpe diem, kedves Bencsik András kaméleonember lovag úr! Minden nappal kevesebb…