avagy újabb szociális cumi a kormányzattól

avagy újabb szociális cumi a kormányzattól

Akad itt egy kormányzati  - szociálisnak tűnő – családtámogatás, a csok. Elnevezése okán az emberben felhorgad a gyanú, hogy na, ez már megint a csókosoknak szól, ahogy eddig a kormányzati kezdeményezések 90%-a. De nem, ez isten bizony családtámogatás, méghozzá a demográfiai hullámvölgy okán (fogyik a magyar!). Egy gyerek estében 600ezer, két gyerek esetében 2,6 mille a vissza nem térítendő, lakáscélú támogatás – nem ám elkocsmázni!  Három gyerek esetében 10+10 mille, bevállaltra vagy meglévőre. A 10 mille vissza nem térítendő, plusz 10 mille 25 évre szóló lakáshitel.  Beh szép, beh szociális, beh fideszes – mivel ezzel párhuzamosan azonnal megjelentek a kizáró feltételek – nem teljesen véletlenül.

Most tekintsünk el attól, hogy egy 1 szoba 2 félszobás – ami azért három gyerek esetében (különösen, ha külön neműek) meglehetősen elégtelen nyamvadt panel környezet - min. 14 mille (de hát, nem kell mindenkinek a fővárosban háromgyerekezni, vidéken 20 milléből paloták jönnek ki ) – csak éppen munkahely nincs, aminek béréből 25 év alatt kiköhögd a másik 10 millét.

A gond akkor kezdődik, amikor nem jön be a vállalás. Orvosilag igazolt esetben az eredeti támogatást jóváírással vissza kell fizetni, ami 2 gyerek esetében 7,4 mille, csöndes havi 62ezer forintos törlesztő részlettel, 15 év alatt. Ez csak az első 10 millére érvényes, mert a vissza nem térítendő csak a peremfeltétel teljesülése esetén játszik. Ha megigényeltük a másik 10 millét is – miért ne, így mulat egy magyar úr!  - akkor már a piaci kamaton ketyeg tovább a hitel, ami 16,2 millét eredményez a csok és annak kamatkedvezménye okán (ez utóbbi csak a vállalás teljesülésekor jár, különben kegyetlenül beszámolják).

Ha valaki botor módon nem teljesítené a 3 gyerek feltételét, akkor, biza, 15 éves futamidőre 9%-os kamat ugrana elő, így 51 millét kellene leperkálnia (piaci kamatozás!), amihez az eredeti hitel esetében havi 84ezer hufra,  tartozástörlesztésre pedig 519ezer (!) hufra lenne szükség havonta. Aki akarja, keresse meg a vonatkozó kamatfeltételeket és egyéb nyalánkságokat a kormányzati forrásokban, és számoljon utána. Vidám, mi? Mennyire családbarát is ez ? Kb. annyira, mint a kormány összes eddigi családbarátsága. De hát, a pór nem tud számolni, csak dugni. Figyelj, Julis, ennyi meg ennyi numera, ha ebből ennyi meg ennyi elsül, akkor gazdagok vagyunk!

Más hangok ezzel kapcsolatban arról huhogtak, hogy na, most akkor megindul a határon túli magyarok - ha már megvan a kettősség, miért ne éljenek vele, ne csak az ukrán nyugdíjasok vegyék fel a magyar állam által támogatott nyugdíjukat Magyarországon – beáramlása. Tehát, üzem szerűen  beindult a majré: jajistenem, jönnek a …kik is?

Mivel állampolgársághoz nem köti a kormány ezt a támogatást, hát miért ne buzdulnának fel az erdélyi, vajdasági magyarok? Maradjunk annyiban, hogy ez a törvény nem szociális alapon született, hanem a hatalmi törekvéseket, a klientúra építését szolgálja. Eddig is sz..t a határon túli magyarok fejére – persze, szép szólamok mellett, mert hát, nem egységben tartásuk, hanem megosztásuk volt ott is az érdeke – a kormány, ezek után se fog másképpen tenni. Elfogyott a bázisa. Aki eddig át akart települni, már megtette, kialakította a maga egzisztenciáját, ez a mézesmadzag neki már nem kell. Na persze, a határon túli magyaroknak tb-feltételeket kell igazolniuk – vagyis munkaviszonnyal kell rendelkezniük. Tessék mondani, ugyan, hogyan? Újabb feszültségek keltése révén – mert hát, a hazai munkaerő piac már eddig is tele van „másodrangú állampolgárságú” munkavállalókkal, akikre a törzsökösök ugyancsak gyűlölködve tekintenek, hiszen több esetben alájuk kínálva adják el munkaerejüket!

Egy határon túli fiatal, aki el akar vándorolni, az nem fog itt megmaradni ezért a lehetőségért, simán megcélozza a Lajtán túlit, legrosszabb esetben Prágát, de nem Budapestet. No persze, régiónként itthon is más és más lesz a 10+10 kihasználtsága, de a legszegényebb régiókban tuti, hogy ebből semmi nem lesz – pedig arrafelé az öröm élvezetének lassan nem lesz más forrása, csak a kertészkedés: melegágyban dugványozni…

Kétségtelen, hogy a határon túli magyarok e tárgyban felgerjedt inváziójától nem kell tartani. Amitől viszont igen, az a felelőtlen gyerekvállalás következtében megrokkant anyagi helyzetű családok sora.

Nem másról van szó – lócsöcsöt szociális intézkedésről – mint a magyar lakosság újabb felingerléséről.  Kirakatpolitika.

Költségvetési forrása, persze, nincs, mi több, meg sem saccolható, mekkora tömegek mozdulnak rá. Szokás szerint, valszeg Orbán valamelyik reggeli ébredését követően – na, fiúk, ma valami nagyon szociálisat kellene tenni, mert sajog a bütyköm, ami akkor szokott jelezni, amikor esik a népszerűségem – hoztak egy törvényt, amit azután lihegő utómunkával, improvizálással próbálnak meg jogi környezettel alátámasztani (megvalósíthatósági tanulmány? Szociológiai elemzés? Tanulmány a lakáshelyzetről, a jövedelmi viszonyokról?  Szakmai konzultáció? A rossebet, a hozzáértés rohadt bolsevik csökevény!)

Az ilyen döntések valahogy úgy születnek a parlamentben, mint egy társasházi közgyűlés határozata a közös költségről. Az egyik érintett el se ment, a másik el se olvasta, a harmadik nem is érti, akinek nagyon fontos, az lukat beszél a másik hasába, de mindegy is, a határozat megszületik, ami ugyan senkinek sem tetszik és semmire sem jó, de kihirdetik, azután majd jöhet annak korrekciója, majd a korrekció korrekciója, és a korrekció korrekciójának korrekciója is.

Ősi magyar vircsaft. A lényege a kiszámíthatatlanság, de lehet vele büszkélkedni: a magyar kormány családbarát kormány!

A klasszikus kifejezéssel élve: lószart, mama.