Az odáig rendben lenne, Orbán folyamatosan hazudik – egy frászt van rendben (meddig hazudsz még,  és kinek hazudsz még ,Viktor) de hát, egész élete egy hazugság, a jelleméről nem is beszélve – de, hogy a nemzet Nr.2 esze, Lázár is azt teszi, az azért nekem még új. Vagy csak rosszul látom? Azt találja keseregni, hogy az EU úgy hagyta cserben a magyarokat, mint st. Pál az oláhokat, mivel semmi támogatást nem adott a menekültekkel szembeni védekezéshez. Az, hogy ez nettó hazugság, nyilván való. Az, hogy ez leellenőrizhető az EU kiadási oldaláról, evidens.  Ehhez képest nem értem Lázárt, mire fel hazudja ezt bele az orcánkba. Az, hogy Brüsszel eleddig nem számoltatta el Orbánékat az erre a célra eddig átutalt több milliónyi euró felhasználásáról, még nem jogosítja fel „annyitisér” Lázárt, hogy orbitálisat hazudjon – hacsak, bele nem áll a kormányzati main stream-be.

Persze, fel lehet ülni Kárpátok szent bércire – hogy ki a bánat szentelte fel, az még titok – fel lehet keservesen üvölteni Csaba királyfi útjára, hogy de-egyedül-is-vagyunk-honvédő-harcunkban, de ettől még – jelen menekültkezelési eljárásunk okán – a humánus nemzetek kurvára utálnak minket az Unióban.

Bár, ha ehhez hozzá vesszük Orbán totális szereptévesztését – mi szerint számon kéri az osztrák államvezetést a menekültügy kezelésével kapcsolatban- ráadásul még fordítva is áll a rajtkőre, mert bejelenti: e témában az osztrák kancellár találkozni fog velem (!). No igen. Ordít az egér. Még az is előfordulhat, hogy a Kárpát-medence géniusza előszobáztatni fogja az osztrák kancellárt. Tőle kitelik.

Most kössünk át kicsinyég a katolikus egyház – mint legfőbb keresztényi testület – menekültügyi állásfoglalására.

Bevezetőleg álljon itt a pápa instrukciója –

ami azért a hazai ábra szerint nem igazán izgatja egyházi álszentjeinket. Nekik ugyanis  – úgy tűnik – nem a pápa, hanem Orbán az elöljárójuk.

„ … az érsek megnyittatta az egyházi intézményeket a menekültek számára, mi több, misét is celebrált a tragikusan elhunyt menekültek lelki üdvéért”. Ezzel csak egy gond van: a bécsi érsekről van szó.

A hazai klérus ez ügyben mélyen kussolt, sőt, heves mosakodásba kezdett. A katolikus főpapok arról beszélnek, hogy miért nem vesznek részt a menekültek segítésében. Mondjuk Erdő Péter embercsempész fantazmagóriájától tekintsünk el, és vegyük olybá, hogy korának előre haladtával már nem egészen van tisztában azzal, mit is mond. Egy olyan központosított szervezetben, mint a katolikus egyház, azért elég mókás ez a másképpen gondolkodás – már, ha ez egyáltalán gondolati alapon áll.

Véleményem szerit ugyanis a magyar katolikus egyház erősen politikaorientált és orbánfüggő. No, az nem fordulhat elő, mint azt a MET-tel eljátszotta, hogy kizárja őket az államilag dotáltak közül, de azért nem véletlen, hogy papai ornátusba öltözött Fidesz-aktivisták a szószékről dicsérik – no, nem az Urat, hanem a Fideszt és az ő nagyságukat.

Rendben, felmérik a szoknyások, hogy egyházi közösségükön belül nem nyer teret a menekültbarát politika, ezért ők is – egyházuk képviseletében – ellenséges magatartást tanúsítanak, de ez egy csöppet szemben áll vallásuk tanításával.  Most akkor, hogy’ is van ez? Akkor ez a magyar katolikus egyház a krisztusi tanok  – vagyis a szegények, nyomorultak, rászorultak segítését, gyámolítását hirdető – szerint működik, vagy a hatalomhoz dörgölődző, pénzhajhász „kereszténység”?

A katolikus egyház mindig is álszent volt, kezdve attól a pillanattól, amikor  – kedvük szerint meghamisítva a vallástörténetet – összeeszkábálták az Újszövetséget. A magyar katolikus egyház újkori történelmünkben – lásd a Horthy-Szálasi érát – különösen álszent és megalkuvó volt. Mi mást is várhattunk volna tőlük ebben a kritikus pillanatban? Persze, megvolt a vezérfonal, amihez igazodni kellett. A magyar kormányzati politika azt nyilvánította ki, hogy nem érdekel, kik vagytok, nem érdekel, honnan jöttetek, nem érdekel, mi volt az oka, leszarunk benneteket, nem segítünk! Akkor most, az engedelmes, szorosan segghez igazodó klérus, ugyan, mit is tehetne? A katolikus egyház – a felebaráti szeretet legfőbb hirdetője – kezdettől kezdve elfogadta a magyar kormány idegenellenes kommunikációját, pedig még egy koalíciós pártjuk is van a parlamentben – hacsak azok nem álkeresztények. Hallgatólagosan beleegyeztek a kormány idegengyűlöletet szító politikájába, és hallgattak, mint szar a fűben.

A magyar katolikus egyháznak megvan a megfelelő infrastruktúrája a menekültek elhelyezésére, csak éppen nem akarnak élni vele. Szűkebb pátriámban, Mogyoródon, a katolikus templom mellett, a parókia területén áll egy egyemeletes épület, valamikor bentlakó papnevelde volt, most mind a 40 szobája 40 éve kong az ürességtől. Tartozik hozzá egy étkező és egy konyha is. Valamiért az atyának eszébe sem jutott felajánlani a menekültek elhelyezésére. Igaz, joga se lenne rá, az egyházmegye rendelkezik felette. Annak se jutott eszébe.

A szomszédunkban az egyház kirendelt minden egyházmegyébe egy menekültügyi biztost, akinek az a feladata, hogy felmérje  az egyházi létesítmények befogadóképességét, és meg is szervezze azok kihasználását. Természetesen csak az után, ha a menekültek regisztráltak. Csak a linzi egyházmegyében 59 (!) helyet találtak, ahol 1300 menekültet – és nem bevándorlót – tudtak elhelyezni. Magyarországon is lenne erre lehetőség, amennyiben az egyház nem sunnyogna. De sunnyog.  Magyarázza, hogy miért ne, holott az egész alaptörvénye arról szól, hogy miért igen.

Máriát is befogadták, pedig menekült volt.