avagy a menekültügyi ismeretek teljes hiánya

avagy a menekültügyi ismeretek teljes hiánya

A legújabb 2/3-os rögeszme: ha valaki biztonságos országból érkezik, az nem jöhet be. Sajnálatos módon – Ukrajnát kivéve – Romániát, Szerbiát  - érdekes, de Horvátországot, Szlovéniát valahogy elkerülik a menekültek, pedig elég biztonságosak – a magyar kormányzat biztonságosnak ítéli, és vissza kívánja vágni az onnan érkező  menedékkérőket.

Már itt akad egy kis gondja Orbánéknak – nem először  - az uniós jogi fogalmakkal, pedig tele vannak dr. titulusokkal. Persze, az is lehet, hogy nevük előtt a dr. ortopéd cipész, vagy egyiptológus képesítést jelent.

Az Európai Unió jogrendszerében van egy fogalom, amit úgy hívnak: biztonságos származási ország, ami eleve megadja a vélelmet, hogy az onnan érkező nem menekült.
Azután van olyan, hogy biztonságos harmadik ország, aminek státusza nem vélelmezi a menekülti helyzetet, de nem zárja ki, hogy az onnan távozó esetleg már folyamodhatott máshol menekülti státuszért egy harmadik országban. Az un. dublini szerződés alapján se Ukrajna, se Szerbia nem biztonságos – Romániát azért nem lehet minősíteni, mivel az EU tagja.

Namármost. Olyan nincs, hogy az említett két államból érkezőket a magyar hatóságok a nélkül kitoloncolják az országból, hogy megkérdeznék, mi a bánatot is akar itt?  Azon felül, hogy erre nincs kapacitásuk, még a határőrizet is gyengébb, amióta Pintér elvtárshoz tartozik, mert úgy 1400 fővel kevesebb rendőr őrzi a szerbiai határszakaszt, mint amikor még ott a határőrség működött.
Azután akad itt még egy apróság, ami ismételten az orbáni nemzetféltés minden jogi alapját nélkülözi, ugyanis az uniós menekültügyi törvény tételesen előírja, mikor, milyen feltételek teljesülése vagy nem teljesülése mellett lehet a menekültet egy biztonságos harmadik országba visszaküldeni. Ismétlem, ebből a szempontból Szerbia nem biztonságos!

Az, hogy az orbáni kabinet kijelenti – uram bocsá’ törvénybe foglalja -, hogy szerinte melyik ország biztonságos harmadik ország, édes kevés. Konkrétan meg kell vizsgálni, hogy az adott menedékkérő személyre nézve valóban biztonságos-e  az a harmadik ország?  Erre nézvést pedig egyértelmű előírások vannak a menekültügyi törvényben, amit, mint tudjuk, Magyarország is elfogadott. Minden esetben le kell futtatni a megfelelő protokollt, és el kell dönteni, hogy az a bizonyos harmadik ország a kérelmező számára biztonságos-e.
Persze, Orbánék megváltoztathatják a hatályos jogot, azonban csak Magyarországra nézve, amivel újabb kupac sz..t húznak csak magukra, mivel – maradjunk most már Szerbiánál – ha a menekülteket nem konkrétan a határsávban csípik el, hanem az ország belsejében, akkor a szerbek dönthetnek úgy, hogy nem veszik át a kiutasítottakat.  Mert mi van akkor, ha a magyar fél hazudik – nem volt ez ritka eddig sem -  és a delikvens Románia felől érkezett?

Valszeg a kormány jogászai se a genfi egyezményt, se az uniós menekültügyi törvényt nem ismerik, ugyanis azok kizárják, hogy minden felülvizsgálat nélkül, csak úgy, szittya izomból kivágják az országból a menekülteket.
Azon felül a kiutasító hatóságnak kell bizonyítania minden esetben az egyént illetően, hogy valóban biztonságos számára az a harmadik ország, és hogy ott valóban megfelelő elbánásban fog részesülni.

Sajnálatos módon Orbánék se sokat ugrálhatnak a tárgyban, hogy mi minősül biztonságos harmadik országnak, mivel az uniós menekültügyi törvény a magyar törvényekbe is beépült.  Ennek köszönhetően minden olyan törekvés, ami egyéni kormányzati kezdeményezésen alapul, vagy a magyar törvényeket, vagy az uniós törvényeket sérti. Igaz, ettől Orbánéknak eddig se remegett meg az inuk.
A dublini határozat kimondja, hogy az Unió tagországai  - elvben – biztonságos országnak minősülnek. Sajnálatos módon az Európai Jogok Bírósága  és a luxemburgi Emberjogi Bíróság ezt Magyarország esetében erősen megkérdőjelezi.

Ehhez jön még Ausztria belengetése, mi szerint majd jól visszaküldenek hozzánk nem nálunk beregisztrált menedékkérőket – amitől azután Kósa apu rendesen maga alá sárgított. Lázár erre rátromfolt, kategorice kijelentvén, hogy nem maradhatnak nálunk olyanok, akiket a Lajtán túlról küldtek vissza. Sajnálatos módon Lázárnak a legalapvetőbb ismeretei is hiányoznak az eljárás jogi hátteréről, de hát, egy egykori táskahordozótól és kifejlett erkölcsi érzékű külföldi szállodalátogatótól miért is kellene ilyesmit elvárni?
A helyzet ugyanis az, hogy lennie kellene egy olyan államnak, aki – jog szerint – köteles lenne az ilyen menekültet visszavenni. Ha nincs ilyen, megszívták, izomból az ilyesmi nem megy, még ha orbáni is az az izom!

Akkor térjünk át egy másik témára: biza, dicső hatóságaink évente több tízezer menedékkérőt jelentenek le az Uniónak. Rendesen fel is veszik utánuk az uniós támogatást, de pl. az elmúlt évben 42ezer kérelmezőből 5ezer esetben zárták le az eljárást – lényegtelen, hogy milyen eredménnyel - de a markukat 42ezer után tartották! A harmincegynehányezer pedig igyekszik eltűnni az Unióban, mert nem kíván visszakerülni a 180%-ban túltöltött bicskei menekülttábor ketreceibe!

Nos, fel van adva a lecke plakátügyben kétségtelenül jobban teljesítő kormányunknak: törvényt fognak sérteni, vagy törvényt fognak sérteni?

Jövő hét szerdáján okosabbak leszünk. Orbánék 19-re lapot fognak húzni.