de legalábbis a magyarok

de legalábbis a magyarok

Van egy igen érdekes könyv. John Irving: Garp szerint a világ. Főhőse, Garp tizedes sajnálatos módon megsebesült a fronton. Sebesülésének két következménye lett: egyre kevesebb agyi tevékenységet mutatott és egyre nagyobb merevedést, amit egy éjszakás nővér rendszeresen ki is használt. Az eredményt követi végig a könyv.

Tizedesünk csökkenő agyi tevékenységét a külvilággal való kommunikációjából lehet lemérni. Bármit mondanak neki, egyetlen szóval válaszol – a nevével: Garp. Sajnálatos módon a neve meglehetősen rövid, így, mivel leépülése során elhagyja nevének betűit, mire az összes elfogy, távozik is ebből a földi siralomvölgyből. Mondjuk, szerencséje volt, hogy az USA hadikórházában kezelték. Itthon még nevének kimondására se lett volna esélye.

Garphoz képest a mi Fénylő Csillagunk egészen érdekeseket mond, méghozzá bővített mondatokban, habár nem ápolónői kérdésekre válaszolva. Delirált már ő korábban is a magyarok kiválasztottságáról, mi szerint mi a hunoktól származunk, mi több, Attila vére csörgedez az ereinkben. Itt meg is állnék egy polgári szóra: mégis, melyik ágyasáról is beszélünk? Mert volt neki számos, aki befogadta magját (a’propos, mag: mi leszünk Kazahsztán vetőmagbázisa. Lehet, hogy ilyesmire gondolt? Magra, magyar?)

Keletre Orbán már korábban is kacsingatott, mi több, a keleti származást is meglebegtette 2010 őszén, az első kínai utazása alkalmából. A sanghaji világkiállítás zárónapján mondott beszédében a magyarok ázsiai gyökereiről értekezett. Ugyan nem járt messze az eredettől, de kérdés, ki a francot érdekel ez 1200 évvel az európai jelenlét után, valamint a Dél-Urál vidékét mennyiben lehet Ázsiának tekinteni?

A honfoglalás kori magyarságnak – akiket még csak magyaroknak se hívtak – mennyi köze van a mai magyarokhoz?

Azután következett Ragyogó Csillagunk etimológiai aranyköpése, mi szerint a Hungary országnév a hunok földjére utal. Ettől a rögeszméjétől még a szakértők se tudták eltántorítani, oly annyira nem, hogy a múlt évben Dél-Koreában is hangsúlyozta, hogy a hunok mi vagyunk. Hogy a koreaiakat ez mennyiben villanyozta fel, arról nem szól a fáma.

Az, hogy a szakemberek elutasítják ezt a light baromságot, hidegen hagyja, hiszen ő mindent jobban tud. Fodor István régész tanulmánya foglalja össze a mítoszt, meglehetősen hülyeségnek tartva. Sándor Klára nyelvész cáfolata neki smafu. Nem érdekli, hogyan, ki cáfolja meg a téveszméket. Na ja. Fodor Moszkvában végzett, Sándor meg SZDSZ-es volt, ab ovo nem lehet nekik hinni – mármint, a Tudorok Tudora szerint. Ezért nála sok vizet nem zavart az értelmiségi okoskodásuk.

Erdogannak meg kijelentette, hogy mi Attila unokái vagyunk, ami egyértelműen valamiféle időzavarra utal – hogy másra ne is gondoljak. Az én nagyapámat pl. Istvánnak hívták, mégsem eredeztetem magam attól a bizonyostól, aki ráadásul még Vajk is volt.

A Fidesz álláspontja amúgy meglehetősen homályos nyelvrokonság ügyében is. Szőcs Géza kulturális államtitkár még felülvizsgálta volna a finnugor nyelvrokonságot, Orbán viszont Helsinkiben ténynek, és nem véleménykérdésnek nevezte. Szar ügy. Szőcs helyében elkezdenék aggódni: nem tanácsos a Nemzet Tanítómesterével ellenkező álláspontra helyezkedni.

Persze, ha Orbán állítása a nyelvrokonságról éppolyan gránit szilárdságú, mint az alapizé, akkor a minapi kazahsztáni mondatai a kulturális vagy genetikai rokonság valószínűsítéséről erősen kérdőjelesek.

“Amikor Brüsszelbe megyünk, nincsenek ott rokonaink. De amikor Kazahsztánba megyünk, akkor rokonokat, közeli embereket találunk. (…) Ez egy meglehetősen furcsa érzés, hogy az embernek keletre kell mennie ahhoz, hogy otthon érezze magát.”

Ennek azért már volt némi előzménye: tavaly Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter értekezett az 1500 éves múltra visszatekintő kazah-magyar barátságról és rokonságról, amitől azért hangosan hullhatott a történészek haja, tekintve, hogy a kazahok, mint olyan, csak a középkor vége óta, kevesebb mint 600 éve léteznek. És mivel 1500 éve még valószínűleg a magyar sem volt önálló etnikum, Fazekas talán szintén a hun rokonságra gondolhatott.

Persze, érthető az orbáni kettős beszéd: Helsinkiben finnugorok vagyunk, Ázsiában hun eredetű, mi több, kazah rokonok. Igaz, a Lebédiából történő távozásunkkor erősen nyomtak minket kabarok, de azok azért mégsem kazahok voltak.

Még mindig kérdéses, hogy három éve, minden külső befolyástól mentesen, Budapesten miért nevezte félázsiai származékoknak a magyarokat, akik annyira primitívek, hogy csak erővel lehet őket egy irányba terelni, mert megegyezni képtelenek.

Ő mondta ezt, aki rendszeresen azonosítja magát a néppel…