Illetve, járt a szája

Illetve, járt a szája

Őfenesége  a szombati vacsora után - amit természetesen saját zsebből fizetett, mert ő már csak ilyen gáláns - a Facebookon azt posztolta, hogy „azt kéri a Jóistentől, ha már idáig elhozta, sasszárnyon hordozta, most erősítse meg. Azt kéri, hogy tetteit mindig a hűség és a belátás vezérelje”.

Nos, ami az Isten, sőt Jóisten dolgát illeti, erősen megoszlanak a vélemények arról, hogy – ha már mindenképpen rá akarnánk tolni a felelősséget – ezt az elhozatalt, ami inkább turulszárnyon, mint sasszárnyon történt – jóságában, nemtörődömségében  (vagy finomabban fogalmazva: minden szarral ő sem ért rá foglalkozni), avagy megpróbáltatásként, sőt csapásként tette, erősen véleményes. Mi több, az is kérdéses, ugyan melyik istent kérte meg? Az övét, vagy a miénket? Az egyetlen örökkévalót, vagy az egy igaz istent? Allahot? Vagy azt, kinek nevét sem szabad kiejteni? Egyáltalán, egy vallástalan miért is fohászkodik istenhez? Mind1. Kérte, az isten meg igyekezzen teljesíteni, mert a mi Viktorunk csak egyszer kér!

Ami a hűséget és a belátást illeti, sokkal nyilvánvalóbb a helyzet. Ad belátás; nos ebben (is) virtigli autoriter. Legfeljebb arról lehet szó, hogy mindenkinek be kell látni, hogy nem ismer mást, mint a saját akaratát. Még a jóisten is jobb, ha igazodik. Ad hűség; nos, ez az ő esetében még cifrább. Volt ő már MSZMP-s pártitkár KISZ-titkár gyermeke, ifjú liberális (1992-2000 között a Liberális Internacionálé egyik alelnöke), radikális. Majd, mikor a helyzet-belátása úgy hozta, szélsőjobbal kacérkodó magát jobb-középként definiáló.

S most – miközben a gaz ellen egymás ekézésével van elfoglalva – „Elsöprő fölénnyel győzött az európai közép Magyarországon az egy hónappal ezelőtti parlamenti választáson” – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök csütörtökön Berlinben, a WDR német regionális közszolgálati műsorszóró társaság Európa Fórum elnevezésű konferenciáján, „Európa válaszút előtt” című előadásában. Mijafranc győzött itt? Európai közép? Az meg hun van?

„A miniszterelnök virtigli politikai programbeszédet adott elő szombaton a parlamentben. Csak az nem értette meg, hogy milyen jövőt szán Magyarországnak, aki nem akarta” így vélekedik Torkos Matild a Fityesz-KB központi napilapja vezércikkében. Azt most ne taglaljuk, hogy ez a jövő mennyire dermesztő. A derék fírkász azt is ünnepelte, hogy „a rendszerváltozás után először, hogy egyetlen utódpárthoz köthető politikus sem volt jelen a miniszterelnöki eskütétel idején”, lévén az ellenzék nagy része kivonult, szerinte azért, mert: „azzal magyarázták bárdolatlan viselkedésüket, hogy a kormányfő megválasztása előtt nem hirdetett nekik tetsző módon programot”. No igen. Anno, amikor a Fidesz frakció nem kevésbé bárdolatlan módon ösvényt koptatott az ülésterem szőnyegébe a folytonos kivonulásával, említésre se méltó. Nem mellesleg most oly nagyon okosan jövőt rajzoló miniszterelnökünk akkor még csak a fáradtságot se vette, hogy bejárjon a munkahelyére, jelesül a Parlamentbe. A derék firkász nyelvének színéről nem szól a fáma. Szerintem jellegzetesen barna lehetett.

Nos, a hosszas csámcsogás helyett – pedig lenne miről vihorászni – köszönettel tartozunk a szerzőnek, mert felhívta a figyelmet a daliás 2/3isten egy karakteres (őt jól leíró) kijelentésére: „Helyes nemzeti önismeretre, önbecsülésre van szükség, az ilyen országok képesek tiszteletre méltó gazdasági teljesítményre, gyarapodásra”. Nos, az üzenet teljessége is megérne egy misét, de én most csak leragadok a gondolat (na jó: idétlen agyrém) első felénél, az önismeret és önbecsülés párosánál, s nagy naivan megkérdem: mekkora GDP-vel mérik manapság az önismeretet és önbecsülést (amiből Nemzetünk Boldogságának kétségtelenül vastagon jutott, bár jobb helyen ezt egy kicsit másképpen hívják)?

Az alapkérdések eldőltek és a kormány politikája a nemzeti együttműködés, az egység és európai közép megerősítésére irányul majd – mondta a kormányfő. Orbán Viktor hangsúlyozta: a másodszori megerősítés után nem vita az alaptörvény, az emberi méltóság tiszteletére épülő társadalomszervezés, a szabadságot és felelősséget összekapcsoló politika, nem vita tárgya a munkaalapú gazdaság és a nemzetegyesítés politikája sem. A hogyanról és a részletekről lesznek és kellenek viták, de az alapkérdések eldőltek, a választók a vitát lezárták – jelentette ki Orbán Viktor.

Nos, a választók korántsem zárták le a vitát. A vitát Orbán zárta le: mindenkinek kuss van, az van, amit én mondok! Mondjuk, ez benne volt a programjában, ami igencsak lefedte ezt is: folytatjuk! Az emberi méltóságot meg oly annyira azért nem tisztelik, ez pl. a hajléktalantörvényből is kiderült. A munkaalapú gazdaság meg kész röhej: csak nem a közmunkaalapúra gondolt? Nemzetet akar egyesíteni? Tessék már mondani, hogy’ is képzeli el? Mert az eddigi megosztó politikájával ez aligha fog menni!

A miniszterelnök szerint „ez a választás megerősítette a 2010-ben végrehajtott második rendszerváltást, hogy a magyar gazdaság spekuláció helyett munkára épüljön, a liberalizmus doktrínái helyett a kölcsönös felelősség eszméjét kövessék, a globális erők előtti behódolás helyett küzdjenek a nemzeti függetlenség megtartásáért, internacionalizmus helyett a haza szeretetére neveljék a gyermekeket.”

Ezen már csak mosolyogni lehet. A jelenlegi NAT minden, csak nem a haza szeretetére nevelés. Történelemhamisítás, az igen. Múltba révedés, az igen. De tessék már mondani, a Horthy-korszak restaurációja, Wass és mások irredentizmusa milyen hazaszeretetre is nevel? Ráadásul micsoda internacionalizmus, brrr, maga a fertő, hogy gyermekeink nyelvet/nyelveket akarnak tanulni, mivel az által ismerhetik meg a világot! Igaz, a diploma megszerzéséhez szükséges nyelvvizsgánál a lovárit is elfogadják, a maga kb. 600 szavas szókincsével és 12 nyelvtani szabályával…

Orbán beszélt arról, hogy „veszélyesnek és szélsőségesnek tekinti, ha valaki a bűnözők jogait az áldozatok jogai elé sorolja, továbbá az olyan gazdaságpolitikai javaslatokat, amelyek mellőzik az értelem és a józan ész elemi szabályait, valamint azt a politikát, hívja magát akár jobb, akár baloldalinak, amely azért akar pénzt elvenni a dolgozó emberektől, hogy odaadja azoknak, akik bár munkaképesek, de nem akarnak dolgozni.”

Ez teljesen értelmezhetetlen. Illetve, burkolt cigányozás. Ez kell a híveinek, kétségtelen. A gazdaságpolitikai javaslatok terén azonban dicséretes önkritikáról tett tanúbizonyságot. Mert hát, eddigi gazdaságpolitikai elképzeléseik valóban mellőzték a józan ész elemi szabályait. Van még remény…egyszer talán Orbán is feltisztul? A jelenlegi bírósági ítélkezés rendszert meg valahogy nem kívánja megreformálni – hiszen dehogy van joga beleszólni a hatalomnak egy független hatalmi ág dolgaiba, igaz, Handó Tünde? – pedig hát, bőven akad benne az általa kifogásolt elősorolásból.

„Veszélyesnek és szélsőségesnek tekinti továbbá a magyar népre nézve azt a politikát, amely az 1000 éves Magyarországot valamilyen Európai Egyesült Államok oltárán fel akarja áldozni, és idesorolta az unióból való kilépés programját is.” Orbán Viktor azt ígérte, ezen jelenségek ellen következetesen, határozottan és kitartóan fel fog lépni.

Itt akad egy kis ellentmondás. Egyedül a Jobbik vetette fel az Unióból való kilépést, mint programpontot. Az 1000 éves Magyarország meg  – mint érték – (már bocsánat) szart sem ér. Az Unióban a hozzáadott érték az, ami számít, márpedig az 1000 éves Magyarország eddig csak elvett értéket.

„A kormány Európa-politikáját a tisztánlátás, a nyílt párbeszéd és a bátor gondolkodás jellemzi majd„– mondta Orbán Viktor. A kormányfő hangsúlyozta: „Magyarország a NATO és az Európai Unió része, efelől kormányzásuk idején nem lesz kétség.” Orbán Viktor ugyanakkor úgy fogalmazott, hogy „az ország ezen szövetségekben tag és nem túsz, és Magyarországnak megvannak a saját javaslatai.”

Hát persze, hogy megvannak. Hülyeségeket, gátlástalan hazugságokat Orbán bármikor kész mondani, attól függően, hogy kelet, vagy nyugat felé riszálja a hátsóját. A tisztánlátás meg soha sem volt az erőssége. Autoriterként különben sem kíváncsi önmagán kívül senkire.

„A külpolitika középpontjába a gazdaságpolitikai kapcsolatok és markáns nemzetpolitika kerülnek”,mondta. Hozzátette: a Kárpát-medencei magyarokat megilleti a kettős állampolgárság, a közösségi jogok és az autonómia. Mint mondta, mindennek közeli aktualitást ad az Ukrajnában élő 200 ezres magyar közösség helyzete. A gazdaságpolitikáról szólva közölte: folytatódik a keleti nyitás politikája és az ország növelni kívánja gazdasági súlyát a Kárpát-medencében.  ”Magyarország középre tart, Európa közepére” – jelentette ki, hangsúlyosan szólva a középosztály, a magyarok nagy többségének felemeléséről.

A kettős állampolgárságról már tudjuk, mennyit ér, és miért is volt Orbánnak erre szüksége. Most, hogy egy fél mandátumot se tudott kipréselni belőlük -  a hála nem politikai tényező, kicsi Viktor – eldobja őket, mint egy használt intimbetétet. A közösségi jogok más tészta. Meglehetősen komoly felháborodást váltana ki még a legelvakultabb híveiből is, ha az SZTK-ban a sorban egy hirtelenmagyar előzné meg, vagy ugyanolyan BKV-kedvezmény illetné meg, egyéb. alanyi jogon járó kedvezményekről nem is beszélve. Az autonómia harsogása egyenesen külpolitikai ballépés. Köze? Nehogy már beleszóljon Románia, vagy Ukrajna belpolitikájába! Ez utóbbiról szólva, a 200ezer kárpátaljai magyarról is Ukrajna jogosult gondoskodni. Nem mellesleg, bele is rokkannánk, ha nekünk kellene. Ráadásul kemény össztüzet kapott ezzel az autonómia marhaságával kapcsolatban nagyjából az egész Unióból.

Két ehhez tartozó idézet a HVG-ból (még meglehetősen light-os, ahhoz képest, ami a nyugati sajtóban megjelent):

“Orbán Viktor úgy gondolta, hogy megtolja egy kicsit a hangulatot Ukrajnában. Ne legyen ott annyira nyugis minden. Ha már az ország keleti részén autonómiát követelnek az oroszok, miért ne követelne autonómiát az ország nyugati részének a felcsúti tábornok. Jó időben, jó helyen. Az ukránok kissé ingerülten reagáltak, mert az autonómiakövetelés nevében éppen megszállják az országukat, és az utcákon vér folyik. ”

“Na most két eset lehetséges. A nemzet miniszterelnöke a debilitásig inkompetens, és azért kukucskál fáklyával a lőporos hordóba, mert a Habony-féle bullshitgenerátor a létező jobboldal egyetlen ideológiai hátországát jelentő nacionalista-revizionista hőzöngésből ilyen szövegeket párol le. Függetlenül attól, hogy mi lesz ennek a következménye a kárpátaljai magyarok számára, akikre mint árulókra és potenciális szakadárokra tekint innentől kezdve a felbőszült honvédő lakosság. (Orbán közben a lelátón szotyolázik.)

“A másik lehetőség rosszabb. Esetleg komolyan gondolja. A választások óta eltelt egy hónap, a rezsicsökkentésről azóta szó sem esett. Szinte hiányzik. Nyilván nekik is, de kimerültek a tartalékok. Kell az újabb csodafegyver. Valami, ami még nem volt. A magyar társadalom két trauma foglya: a történelmi Magyarország felbomlásáé (Trianon) és az állami gondoskodás visszaszorulásáé (rendszerváltás). A rezsicsökkentés megzenésítette a szocialista ábrándot. Maradt feladatnak a másik. Csakhogy, nincs olyan határmódosítás Európában, amelyhez nem lenne szükség az európai országok jóváhagyására. Azon országok jóváhagyására, amelyek ellen a kormány négy éve szabadságharcot folytat válogatott sértések és gazdasági károkozások közepette. Mégis kik szentesítenék az új felállást? Az azeriek, a kazahok, a katariak – akiket a kormány választott a Nyugat helyett vagy a Nyugat? Velünk kikúrt Franciaország, velünk kikúrt az Antant, velünk kikúrt Európa, velünk kikúrt a világ. Ezért volt Trianon. Mi a nemzeti ügyek kormányának nemzeti stratégiája? Éveken át módszeresen kikúrni mindenkivel, aki egy imaginárius béketárgyaláson nélkülözhetetlen szövetséges lehetne, és elvtelenül hízelegni mindenkinek, aki a nagy nemzeti ügy szempontjából érdektelen.”

A magyarok nagy többsége meg igencsak messze van a középosztálytól. Leginkább szegénynek és mélyszegénynek lehetne nevezni a nagy többséget. Aki meg valóban a középosztály, az köszöni szépen, de nem kér az orbáni felemelésből. Jó nekik ott, ahol vannak. Nomeg, óvják a vezért, nehogy megerőltesse magát.

Lenyűgöző programbeszéd. Csak kicsit későn jött. Ennél egy „csak most ez jutott eszembe” is értelmesebb lett volna.

Na, és most jönnek a csahosok.

„…egy letisztult, világos és egyértelmű, nem bonyolult, nem körülményeskedő, nem balanszírozó, nem politikai egyensúlyra törekvő kormányzati struktúráról” – mondta Lázár János a Magyarország minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat elővezetésekor, amihez hozzáfűzte: ez a létezők legjobbika, hisz „mégis csak Magyarország demokratikus jogviszonyai között kivételesen, három alkalommal megválasztott magyar miniszterelnök terjeszti azt elő”. Mondja ezt úgy, hogy még csak el sem röhögi magát. S most kapaszkodj meg: még erre is rá tudott tenni egy lapáttal, mikor szemrebbenés, s a szégyen legkisebb jele nélkül kifejtette: „nem vagyok abban a helyzetben, hogy az egyes tárcák végleges feladatköréről, hatásköréről az Önök számára megnyugtató és kielégítő tájékoztatást adjak”.

Érthető: erre csak Minden Magyarok Miniszterelnökének, a Kárpát-medence Géniuszának, a Nemzetvezető Testvérnek, a Legfőbb Polihisztornak van jogosultsága. Na, nem a tájékoztatásról van szó. A hatáskörökről.

Ami pedig az emberanyagot illeti, akinek vélhetően bizalmat fog szavazni, álljon itt egy jellemrajzzal is felérő „szakmaiság”.

Ki is mondta? Az akácfa a magyar tájtól, a Kárpát-medencétől idegen, rendkívül kártékony és agresszív növény, amelynek elterjedése kipusztulással fenyegeti őshonos erdeinket. A megfejtésen nem biztos, hogy meg fogsz lepődni: Kövér László. Hogy ekkora szellemi sötétséggel hogy’ lehet valaki az Országgyűlés elnöke, fel nem fogható. Az Országgyűlés fideszes elnökével 2002-ben készített interjút a Magyar Demokrata. Kövér a fenti mondatot azzal kapcsolatban bírta mondani akkor, hogy Medgyessy Péter, egykori szocialista miniszterelnök meghirdette az úgynevezett Akácfa mozgalmat.

Találóbb jelképre a szocialisták nem is bukkanhattak volna: az akác is egy súlyos történelmi tévedés Magyarországon − nyilatkozta Kövér, kiegészítve azzal, hogy az akác nemcsak a bükk- és tölgyerdők meg az aljnövényzet eltűnését segíti elő, hanem felgyorsítja a Magyarországra jellemző állatvilág kipusztulását is. Nos, kétségtelen, hogy Kövér klinikai eset, aki még az akácosokból is képes szocialista ellenes kirohanást intézni. Az, hogy ő pedig szintúgy egy súlyos tévedés – ugyan nem történelmi, de családtervezési – eléggé nyilvánvaló.

A miniszterelnök kegyelmet kért a magyar akácoknak, és José Manuel Barroso ezt meg is adta − ezt már Szijjártó Péter, a Miniszterelnökség külgazdasági államtitkára mondta kevesebb mint egy hete, az után, hogy Orbán Viktor José Manuel Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével tárgyalt Berlinben az energiabiztonság kérdéséről és a magyar akác ügyéről. Ez különösen bájos annak fényében, hogy Orbánék tiltották be a fehér akác visszapótlását:

“A Kormány 125/2012. (VI. 26.) Korm. Rendelete
a fás szárú növények védelméről szóló 346/2008. (XII. 30.) Korm. Rendelet módosításáról.
Konkrétan ebben tiltotta be Orbán a fehér akác (Robinia pseudoacacia) szaporítását és újraültetését 2012-ben.

De maga Kövér László is az akácügyet említette – ismét –  példaként most május elején, hogy ha megvalósulna az Európai Egyesült Államok, akkor a gazdaságpolitikában is éreznénk azt a központi beleszólást, amit az akácnál érzünk. Ahhoz képest, hogy nulla értékű gazdaságpolitikánk van, tán még az is jobb lenne. Volt anno a KGST, az is valami hasonló volt. El is tudtunk adni – hála a központi vezérlésnek – minden szart!

Nem osztjuk azt a véleményt, ami a balliberális oldalon megfogalmazódik, hogy Észak-Amerikából behurcolt özönnövény lenne az akác − ezt pedig Fazekas Sándor, vidékfejlesztési miniszter volt képes megaszondani, aki márciusban írt levelet az uniós környezetvédelmi biztosnak azért, hogy az akácméz alapjául szolgáló fehér akác ne kerülhessen rá arra a listára, amely a behurcolt, nem őshonos, visszaszorítandó állat- és növényfajokat tartalmazza. Értjük, ugye? 2002-ben még csak a szocialista kártékonyság jelképe, ma már a teljes balliberális oldal ármányos és hazug állítása. Mi lesz holnap?

Tegyük hozzá a V4-ek értekezletén elmondott baromságát:

“Katonai természetű, közlekedési és szállítási, valamint energiabiztonsági garanciákra van szüksége Közép-Európának”-károgta Döbrögi ma délelőtt Pozsonyban a Globsec elnevezésű kül-és biztonságpolitikai fórumon.”

Az elit csapat már meg van hozzá:  

Amúgy semmi gond. Orbán beszédét elmondta, azt meghallgatták, amúgy semmi nem változik. Folytatják, ennyi. A Dakota szólt. Uff.

Ahogy elnézem azt a sok üdvözült mosolyt ott mögötte, meg a boldog viháncolást, kezdem azt hinni, hogy EZEK nem is értik, miről beszél a törzsfőnök… 

A cikk eredetije a KMH oldalán jelent meg.