már, ha lesz ilyen

már, ha lesz ilyen

Kedvenc kocsmámban – ami azért nem nagy kunszt, mivel összesen kettő élte túl az orbáni dúlást, de a másik túl messze van -  az erősen jobbikos kocsmáros – némi józan eszére való apellálás után – felhagyott az egy pohár sör kicsapolása közbeni legalább négyrendbeli zsidózással (ami azért kiflicsücsök szenátorinyához képest is – aki egy lélegzetvételre min. 12-szer mondja ki, hogy bukottbaloldal, bármi is a téma – nem semmi), áttért a plazmatévén vetített Vona-féle évnyitó/programadó beszédre.

Mivel a legrosszabb pillanatban toppantam be, mikor is Vona plazmatévéileg éppen a halálbüntetésről és a kémiai kasztrációról beszélt, majdhogynem médiahatósági beavatkozással fenyegettem a kocsmárost, ha ezt a mentális környezet szennyezést nem állítja le, cserébe kértem, hogy karcolja át nekem e csodálatos jövőképet a pen-driveomra.

Megtette. Én meg végignéztem.  Életem jobbik fele ugyan régen sejttette velem, hogy nem vagyok normális, de hát: audiatur et altera pars.

Nos, a podeszt felirata: Kimondjuk. Megoldjuk.  Persze, egyből izgágáskodik a bennem rejlő kisördög: a pofátok eddig is nagy volt, de mibul oldjátok meg, picinyeim, mibul? Egyéb iránt a háttér érdekes volt: magyar zászló - elenyésző számban - , árpádsávos zászló - többségben -  és valami kék-sárga izé, by side. Ha az a székelyeké, akkor kirekesztő a többi nemzettestvér számára. Csak nem hibázott ekkorát a lánglelkű Vona?

Aztán jön mindjárt az adu-ász – amivel nem nyitna egy rutinos kártyás, még, ha hamis is – : lebutított, gyarmati Magyarország vagyunk, a Való Világ forgatókönyve szerint kábítva! Nade édes fiam, Vona! Nem veszed észre, hogy ezzel a nagy nemzetmentő testvért cikized, párhuzamosan meg a baloldal nyelvén szólsz?  Nem jó ez így, kicsi Gáborka, nagyon nem jó! Nem tetszik az ilyesmi Orbán basinak!

Azután folytatódik az uniós csatlakozás ócsárlásával - ez, mondjuk, annyira stupid, hogy megjegyzést sem érdemel – majd egy bakugrással áttér a szavazási rendszer kritikájára, mely szerint – különös tekintettel Angliára, ahol éppen most állították ki a sarokra, és Kanadára, ahol csatlósa, a nagy érdeklődésre való tekintettel  egy garderobe szobában tartotta meg tájékoztatóját – az orbáni kasztráció fél millió külhoni szavazótól fosztotta meg a Jobbikot!  Na, persze: merjünk nagyot álmodni! Mégis, mire számított? Az angliai, vagy kanadai diaszpóra jobbikos szavazataira? Mind a két tucatra?

Következett az, hogy az összes párt kiárulta a magyar földet, ami azért egy kicsit zavaros, hiszen a Fidesz földmutyija magyar gazdák elől magyar műkörmösöknek, tetőfedőknek, polgármestereknek, sógornak és komának játszotta át a magyar földet, így az magyar kézen maradt!

Ezek után jön a dörgedelem: 24 évet fogunk leváltani – csak éppen a felsorolás hiányzott, kikkel is? Megélhetést fogunk adni – miből is?  Rendet fogunk teremteni – kikkel is?

Csak nem velük?

Vagy velük?

Tekintsünk el attól, hogy Vona tutira úgy nyilatkozott, mint egy kormányzó párt miniszterelnöke, ami azért, lássuk be, eléggé rémálom lenne Európa közepén, de ne hagyjuk figyelmen kívül: hogyan vitelezné ki? Se szakemberei, se anyagi forrásai nincsenek, hacsak ezek a daliák nem dobnak össze nekik valamit…

Most jön a legjobb, a turulban születettek újmagyar idiómája: eurázsianizmus, mint követendő politika, mi szerint mi nem csak híd lehetünk kelet és nyugat közt – figyelitek a sorrendet? – de bástya is! Honnan ismerős ez a fogalom, bástyának lenni? Mert hát, a fő cél: Oroszország, Törökország és Azerbajdzsán (?!) háromszögében az egyensúly szerepét betölteni, ez a mi jövőképünk! szerinte Törökországgal és Iránnal egyaránt jóban kell lenni, mint ahogy Németországgal és Lengyelországgal, dacára a köztük levő ellentéteknek. Csoda kis pávatánc ez, nem igaz? Hozzá itt a tánckar:

A belbiztonsággal kapcsolatosan szólván – mikoron a halálbüntetés visszaállításáról (ha golyó általi, gondolom, a golyó árát és az executio költségeit is kiszámlázzák a delikvens családjának), a csendőrség felállításáról, a kémiai kasztrációról (semmiség, észre sem veszik, nem barbár eljárás - csacsogja. De minek ez a felhajtás? Nyissz, és annyi!) előjött egy kis orbáni félszájas mosoly, meg nyelvöltögetés és szájnyalogatás, ami nem is csoda: tudatmódosító szerek nélkül még a lánglelkű Vona Gábor se nyomhatta volna le ilyen tartalommal a közel másfél órás programbeszédét!

Meg a szokásos jópofizás: mivel annyira szégyenlősek vagyunk szólni a cigánykérdésről, lehet, hogy az fog következni, hogy a cigánypecsenye=romasült, a cigánykerék=etnikai fordulat? Ez az idiótaság a hozzá hasonlóan jópofi hallgatóinak bejött, mert harsány derültség fogadta.

Megígérte, hogy kormányon nem fognak különbséget tenni etnikai, vallási és faji hovatartozás szerint. Ezt a hallgatóság – érthető módon - kibírta röhögés nélkül.

A tisztességes cigánynak jobb lesz, de a tisztességtelennek rosszabb, de nem azért, mert cigány, hanem, mert tisztességtelen. Hát, Vonának, kétségtelen, nem erőssége a logika.

Azért a végére kialakultak a dolgok, őszinteségi rohamában Vona elszólta magát: neki a Jobbik nem cél, hanem eszköz!

Befejezésül megnyugtatott mindenkit: a jövendő Jobbik kormány már megalapozta diplomáciai hátterét, kapcsolatait, méghozzá olyan fontos országokban, mint Azerbajdzsán, Oroszország (hiszen ott több egyetemen is tartott előadást, ugyan, miről?) és Törökország. Valahogy kimaradt Irán, pedig anno még az iráni gárdát kívánta ez a kis huncut Magyarországra hozni, merő rendcsinálási szándékkal.

Most jött maga a katarzis: Vona eldicsekedett azzal, hogy álruhás népnemzeti búvárként alászállott az egyszerű pórok közé, analizálandó hétköznapi életüket!

Volt felszolgáló egy étteremben (az öltözete még gárdista korából megvolt hozzá), közmunkás Gyöngyöspatán (?!), piaci kofa (valami baj lehet a nemi identitásával), bolti eladó, favágó a Mátrában, beteghordó Budapesten, pizzafutár (ezt megértem, jó a jatt), kőműves segédmunkás és idősápoló – egy-egy műszak erejéig.  Mit mondjak, másnak egy emberöltő is kevés ennyi tapasztalat begyűjtéséhez, de a mi Vonánk legalább már tudja, mi is az a …micsoda?

Végül jöjjön a konklúzió: nem csak egy nemzetbe, de egy törzsbe is tartozunk! Gondolom, a turulban születettek törzsébe.

Ráadásul könnyes szemmel harsogja befejezésként: ti vagytok az én véreim!

Köszönöm, de ezt kihagynám. Nem szeretnék vérmérgezésben meghalni.