pedig nem kellett volna meghalnia...

pedig nem kellett volna meghalnia...

Meghalt egy tűzoltó.

Nem az első, és nem is az utolsó. Alábbiakban Róna György jegyzetét inzertáltam postomba.

Menthetetlen menteni induló. Mi történt a Rám-szakadékban?

„Lezuhant turista mentése közben életét vesztette egy esztergomi tűzoltó a Rám-szakadékban péntek este” – erről olvashatunk a hosszú hétvége egyik kiemelt hírében. Amihez legfeljebb annyi érdemit tett hozzá Stolczenberger Klára, a Komárom-Esztergom Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője, hogy elmondta: „egy kirándulócsoport egyik tagja zuhant a szakadékba, a tűzoltók csak gyalog tudták megközelíteni a helyszínt, és a mentést végző tűzoltók egyike is a szakadékba csúszott. Az eszméletét vesztett és életjeleket nem mutató főtörzsőrmestert a helyszínen próbálták újraéleszteni, de belehalt sérüléseibe.”

Hogy történhetett mindez? Nem, nem az, hogy egy turista szerencsétlen járt. Azt kell mondjam, ez már-már szinte mindennapos esemény a Rám-szakadék látogató-könyvében. Mit nekem, vagy ki ha én nem, vagy csak egyszerű megfontolatlanság okán felelőtlenül vágunk neki ennek a gyönyörű, de lássuk be, nem túl egyszerű feladatnak. Az esetek zömében egy kis borzongással és/vagy utólagos fejcsóválással, hogy „mázli”, le szoktuk rendezni. Időnként egyesek nem ilyen szerencsések. De lássuk be, valószínű közröhej tárgyává válnánk, ha biztonsági mászó-felszerelésben jelennénk meg. Ennek ellenére, úgy vélem, egy mentőnek, de legalább is a főnökének, társainak erről is kellett volna gondoskodniuk. Ha már nem írják elő a szakmai protokollok!

Nem szokásom mások írását hosszabban kiegészíteni, rendszerint megelégszem egy pikírt megjegyzéssel. Ebben az esetben azonban többről van szó. Róna György „közröhej” aposztrofálásával nem értek egyet. Az egy turista esetében lenne az.

Lehet, hogy egy főtörzsőrmester – tudjuk, a tűzoltóságnál se nyeretlen kétévesek kapják ezt a rangot, mivel soron, tehát évek múltán érik el, állománytáblának megfelelően – elégséges tapasztalattal rendelkezik, - leginkább a szakmájához tartozó területen, vagyis a tűzoltásban, hó-árvízi- viharkár stb. helyzetben is őket vezénylik ki, de, ha egy kútba esettet kell kimenteni, azt sem szabad mászásban hajtja végre!

Jelen esetben bűnös gondatlanságról van szó, amit a vezénylő elöljárók követtek el. Két eset lehetséges: fogalmuk se volt arról, hogy milyen eljárási protokollt kell követniük ilyen esetben – mert hát, az eset, véleményem szerint, amúgy is a speciális, ha úgy tetszik, hegyi mentőkre (kik megfelelő felszereléssel és kiképzéssel rendelkeznek)  tartozott volna -  vagy, ha tudták, és kiadták a megfelelő utasítást, a vonulók egységparancsnoka követte el a hibát, mi szerint nem tartotta/tartatta be azt.

Arra nem is merek gondolni, hogy megfelelő biztosító felszerelés nélkül küldték ki a csapatot. Arról nem is beszélve, hogy a Rám-szakadék peremén jól látható figyelmeztető táblák jelzik, hogy megközelítése veszélyes! Egy tűzoltó főtörzs ne tudna olvasni? Esetleg nem törődne vele?

Ha nem írja elő szakmai protokoll a módszertant, komoly hiba. Ha előírja, de nem tartják be, még komolyabb hiba. Mindettől függetlenül, kíváncsi leszek, elöljárói felelősségre vonással zárják-e le az esetet, vagy rákenik az egészet a szerencsétlen – nem mellesleg, felelőtlen – főtörzsre? Mert hát, láttunk már ilyet.

Talán a helyett, hogy rendfenntartó feladatra és lövészteljesítményekre képezik át őket, több figyelmet kellene fordítani a kiegészítő képességekkel való felruházásukra.