kormányzati szinten
kormányzati szinten
Na erről szól a klasszikus vicc. Jó hírét félti a legfőbb ügyész
„A Polt Péter legfőbb ügyésszel és a Legfőbb Ügyészséggel szembeni közbizalmat erodálja a bíróság minapi, nem jogerős ítélete szerint a Népszava állítása: ’az ügyészséget kormánypárti politikus, Polt Péter vezeti’.” – számol be az eseményekről a lap mai írásában.
Nekem a klasszikus vicc ugrott be, a „kérdés a Jereváni Rádióhoz” sorozatból:
Kérdés: „Nagy társaságban nyilvánosan kurvának neveztek, mit tegyek?” Válasz: „Ne menjen olyan társaságba, ahol ismerik!” =))
NAVszerű ellenőrzés. Árnyalt vizsgálatok
A mai reggel egyik MTI híre Suller Attila, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) vám- és jövedéki ügyekért felelős szóvivője a Magyar Nemzetnek adott interjúja arról, hogy A nagyszabású ellenőrzések kezdődnek július 15-e után:
„A pénzügyőrök nyitás előtt minden trafikot felkeresnek, és ha hiányosságot találnak, felszólítják a tulajdonost a hibák orvoslására. Amennyiben ez nem történik meg, az érintett az engedély visszavonását követően akár el is veszítheti húsz évre szóló dohányárusítási jogát.”
„Ellenőrzik a korábban cigarettát árusító boltok, kocsmák, szórakozóhelyeket is Ha valamely vállalkozás a határidő után engedély nélkül árul cigarettát, komoly pénzbüntetésre számíthat, a szankció összege ötmilliótól ötszázmillió forintig terjedhet.”
Tájékozatlan tájékoztatás. A blöffölés nem azonos az improvizációval
Mottó: A régi diák-blödli szerint: Hogy tájékozódnak a tengeren?Megnézik az árboc mohos oldalát!
Nem akarok nagy szavakkal dobálódzni, de attól még rögzítenem kell, hogy a média, mint olyan, a tömegtájékoztatást kell, hogy szolgálja. Ez még akkor is így van, ha nagyon sokszor a tömegmanipuláció eszköze.
A mai magyar média rögvalóságára talán a legjellemzőbb blődli az Ózonetwork eddig a nemrég elhunyt hegymászó, mostanság Kokó által elővezetett kisfilmecskéinek szlogenje: irányt mutatunk. Nincs is ezzel semmi gond, pontosabban nem lenne, ha a derék firkász társadalom nem csak a megfelelési kényszertől hajszolva (azaz propaganda célokkal), de bizonyos fajta önelégültséggel próbál magyarázatokat adni. Azt a látszatot keltve, hogy mindenre van egyszerű megoldás, de legalább is magyarázat. Közben – még a legjobbak is (különbség igazából a gyakoriságban van) – improvizálnak.
Tegnap este Olga asszony és vendégei két esetben is unortodox (az alapvető ismerteket, illetve az azokra való rákeresést nélkülöző) tájékoztatást adtak.
A „tranzakciós illeték” drasztikus megemelése kapcsán megint elővették azt az alapvető marhaságot, hogy a (mocskos tetű) bankok áthárítják. Valójában erről szó sem lehet, hiszen az az illeték, amit a törvényalkotó „megalkotott” az ügyfeleket sújtja - áthárításról akkor beszélhetnénk, ha a szerencsésebb országokban ismert, valódi tranzakciós (nem pontos, de szemléletes megfogalmazásban: bankok közötti ) költségek ügyfélre való szétterítéséről lenne szó -, így legfeljebb arról lehet szó, hogy a bank átvállalja-e. Talán még ennél is nagyobb baki, hogy nem figyeltek oda a miniszter egy igen fontos mondatára, amit az interpelláló képviselő kioktatásra szánt, de valójában egy árulkodó bevallása a mentalitásuknak. Azt válaszolta, hogy olyan banknál kell „bankolni”, akik ezeket a költségeket átvállalják. Nos, ez majdnem így igaz. Csakhogy nem azt jelenti, hogy ügyesen kell válogatni, hanem azt, hogy jómódúnak kell lenned (tudod Waze mindenki annyit ér…), mivel szinte minden banknál vannak ilyen opcióval rendelkező konstrukciók az „egykulcsosok”-nak!
Hasonlóan tájékozódás mentes blöff volt az a lamentálás, amit vendégével együtt előadott a rég elhunytaknak és/vagy az aláíró ívek közelében sem jártaknak küldött köszönőlevelek kapcsán. Az egy dolog, hogy megpróbálták kitalálni, hogy mi okozza (még szakembernek sem igazán menne, vizsgálat nélkül) és eléggé bugyuta magyarázatokat kotlottak össze. Azonban az a jammerolás, hogy miképp lehetne ennek utánajárni, az effektív tárgyi ismeretek és tájékozódás hiányát mutatja. Létezik, gyakorlatban használt, széles körben alkalmazott és közismert az un. aláírás-hitelesítési eljárás, amit pl. az ajánlószelvényeknél, illetve a népi kezdeményezéseknél a törvény elrendel!
Az már ezekhez képest szinte apró tévedésnek látszik, hogy az index.hu azon információját - Orbán levelezési mániája postaköltségét - nemes egyszerűséggel költségnek titulálták. Ezzel egyfelől jelentősen alábecsülték az effektív költségeket és ezzel az okozott kárt, másfelől félrevezették a nézőket alapvető összefüggésekben: a levelek előállítása, címzése, a címek kezelése, a levelek kezelése ill. a válaszok kezelése etc. költségeit elhanyagolhatónak állítva be!
Róna György jegyzete
