vagy inkább ripacs király
vagy inkább ripacs király
Bohóc-király, bár talán a ripacs-király jobban klappol. A helyzet sokkal bonyolultabb
„Az ellenfelei szerint is az utóbbi évtizedek legtehetségesebbnek kikiáltott politikusa, aki állítólag mindig jó érzékkel fogja receptoraival a nép akaratát, most mintha végleg saját virtuális világának foglyává vált volna és nem fogta föl a földügyek - állami földpályázati lenyúlások, földtörvény - súlyát.”.
Ezt a mondatot a mai Népszava egy írásából vettem, de – bár nem csak a földügyek kapcsán – jól mutat rá valamire, még akkor is ha a helyzet sokkalta bonyolultabb annál mint, amit sugall.
Mindenek előtt tisztázzuk a városi-legenda műfaja nem azonos a népköltészettel, de még a nóta terjedésével sem. Határozottan és egy értelműen marketing tevékenység, ráadásul igen erőteljes tevékenység eredménye.
Tehát, hogy mely erdők köreiben milyen nézet terjedt el – az életet nem MiciMackó írja – abban az igazságnak nem feltétlenül van szerepe. Esetünkben az ellenzékiség (a regnáló komcsi belügyér kertjében) meséjétől az oxfordi diploma (Soros tanfolyamon résztvétel, hellyel-közzel) blődlijén át, a tehetséges politikus (most és itt a legnagyobb blődlit a konzervativizmusát nem is veszem elő) bornírt marhaságáig elmondhatjuk, hogy semmi.
Ami pedig a „állítólag mindig jó érzékkel fogja receptoraival a nép akaratát” kitételt illeti, egyszerűen fényévnyi távolságra van a valóságtól. Nem csak hogy nem érzékeli mások akaratát, de nem is érdekli. Se a népé, sem más népeké! Csupán arról van szó, hogy akarata érvényesülése érdekében a hallgatók vélt elvárt retorikáját szajkózza.
De nem ez a derék politológus legnagyobb tévedése, még ebben a megállapításban sem. Hanem az, hogy ki fogja fel jól a dolgok súlyát. Bár nem tagadom, hogy vannak jelek arra, hogy nincsen tisztában a valós tényekkel, de egy dologban sajnos igaza van – s, ha ez tehetség akkor visszavonom a fenti kritikámat – hogy birkák vagyunk: Osz’t jónapot”
Hazugságról és a még nagyobbról. Jó vastag a bőr az 5számú pofáján
Őfenesége ikonikus barátja a Kereszt-papi kedvenc firkásza „Föld”’ ügyben is megcsillogtatja közmondásos – talán csak a daliás 2/3istene által felülmúlt – gátlástalanságát.
Szombat reggelre datált Álláspontjában volt pofája (bocs, de még finom voltam) kifejteni:
Egyfelől; „a hiábavaló, ártó és hazug gyűlölködés csontját vessék azok elé, akik úgysem fogják soha életükben elolvasni”. Nos ezt ugyan a Jobbik földtörvényre történt reakciója kapcsán volt szíves előadni. De teszi ezt ő, aki személyében is ontja magából a mocskolódást az európai reakciók kapcsán, melyek elolvasása ugyan nem kizárt, de hogy felfogni a tartalmát képtelen volt az egyértelmű!
Másrészt (s ez még arcátlanabb); „Hungarikum, ahogy negyven év lumpenproli tobzódása alatt a ’paraszt’ szitokszó lett, a közönségesség, bunkóság, alacsonyabb rendűség szinonimája”. Mindezt mondj az, aki a 80-as évek óta szimbiózisban él az MSZMP-KB által a paraszt-kádereknek rittyentett gyülekezett tagjaival. Arról az apróságról már nehogy megfelejtkezzünk, hogy a paraszt szó ilyetén inflálódása egyértelműen az un. paraszt-káderok viselkedése következménye. Lásd Tanú!
A furcsa páros. Újabb kényszeres harci-szünet
Az MTI kora hajnali jelentése szerint Havasi Bertalan, a kormányfő sajtófőnöke közölte, hogy: „Orbán Viktor miniszterelnök péntek délután hivatalában fogadta Mesterházy Attilát, az MSZP elnökét. […] az egyeztetésen tisztázták a héten elhunyt Horn Gyula korábbi miniszterelnök temetésével összefüggő kérdéseket.”.
Nem jött jól ez a feleknek. Ha nem lenne félreérthető (még valaki azt hinné, hogy bármelyiket is komolyabb szellemi képességgel gyanúsítanám) szellemi ketrec-harcosoknak nevezhető ellenfeleket az árvíz után ismét közös érdek vezérli. Meg kell oldaniuk egy igen csak nehéz kérdést, amiben szinte nincs is különbség az érdekeik között A tisztes búcsúzás látszatát fenntartva a lehető leggyorsabban és a lehető legkisebb hatást kiváltva túlesni az egész hacacárén.
Persze lehet tévedek, s a daliás 2/3isten ezt az alkalmat is felhasználja maga-mutogatásra!
Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de igen csak elgondolkoztató a Magyar Nemzet egy gondolata:
„Tartozunk azonban annyival magának Horn Gyulának is, hogy ne kendőzzük el rosszul értelmezett kegyeletből azt a számos negatívumot sem, ami tevékenységével összekapcsolódott. Tegyük hozzá, az 1994 és ’98 közötti kormányfői működésének megítélése a jobboldalon az idő múlásával érzékelhetően javult, de ez inkább szocialista utódainak súlyos kritika”.
Kétség kívül igaz, hogy – a megszépítő messzeségen túl, s nem csak a jobboldalon – jobban érthetővé és értékelhetővé váltak az elhunyt kormányfő működésének momentumai. Azonban az, hogy ez a szocikra vonatkozóan tartalmaz komolyabb kritikát hát – hogy is mondjam, szóval – az állampárti központi napilap sajátos világlátása. Hogy mást ne említsek Hornnak nem 2/3-a, hanem sokkal nagyobb többsége volt a parlamentben!
Unortodox, azaz az elemi logikát is nélkülöző történetek. Lovas már liba-sorban sincs READING-BLŐDLI –jével
Laczik Erika egy könnyed mozdulattal, vagy a mocskolódás vezérelte tudatlan és tájékozatlan fantáziálásával tette zárójelbe Lovas minapi Readig-es történetét a Magyar Nemzet intenzív hazugságversenyében. Arra azért kíváncsi lennék, hogy ha nem Polt lenne a megfelelő polcon – azt, hogy egy kultúrnépnél, hogy megy azt tudom, mert olvasok egy csomó site-ot -, miből is élne a lap, a kifizetett irgalmat bírságok okán.
A napokban Lovas a derék (igazmondáson eddig még nem kapott) firkász nem többet és nem kevesebbet állított és a Fityesz-KB Központi napilapja, majd a fiktíven sem támogatott párt potentátjai által felkarolt story-vá gyuratott, hogy: Egy előkelő olasz európai potentát sutba vágva a becsületét és a jó hírnevét, pletykálni kezed egy olyan tanácskozásról, amiről ez nem csak egyszerűen nem szokás. A dolog csúcsa az igen-jogos kérdés, ha már ilyesmire is vetemedne: miért pont egy ilyen harmadrangú senkit választana?
Laczik fantáziája még fájintosabb. Nem többet s nem kevesebbet tudott elővezetni mint, hogy Fekete János a világszerte elismert pénzügyi szaktekintély, magyar pénzügypolitika irányítója, az MSZMP legfőbb vezetésének beszélgető partnere egy BM-es kis nyikhajnak story-zott a magyar kormány titkos tárgyalásairól!
Az irkodmány külön érdekessége – vagy alapvető mondandója??? -, hogy „by the way” elmesél egy történetet a mocskos magyar zsidók által kicsempészet magyar vagyonokról!
Nekem egy lassan húsz éves velem megtörtént anekdota ugrott be:
Baráti társaságban szóba került a kárpótlás és annak igénylése, meg hogy mit is kaphatunk. Az egyik hangadó lelkesülten reménykedett, hogy az apja kocsmája után szépen fog kapni kárpótlásjegyet. Hogy mi lett a várakozásaival nem tudhatom, mert azóta nem áll szóba velem. Pedig csak megkérdeztem – igaz egy kis meglepetéssel a hangomban -, hogy miért is hívják azt a kocsmát, pontosabban az épületet még ma is „zsidó kocsmának”! =))
Róna György jegyzete
