Mikor a Fidesz vezető típusainak elemzését megejtettem, sokan kifogásolták, hogy panel ízű, általános, nem személyre szabott – bár akadt, aki már akkor is be tudott volna bárkit a típusba helyettesíteni.

Nos, alant olvashatók a konkrét behelyettesítések. Igaz, hogy elmekórtani elemzés alapján, de kétségtelenül a valóság talaján állva. Mivel a kórtani leírásban többször is olvasható Orbán neve (ne strapálják magukat a megszámolással, 23-szor került említésre a neve, de csak azért, hogy lepipáljam a jobboldali sajtó gyurcsányozó/bajnaizó szaporaságát) nincs kétségem a felől, hogy hívei - akik előtt követendő példaként lebeg a kézcsókos hibbant öregasszony és a nem kevésbé mentális zavarral küzdő, Orbánt dicsőítő népdalt zengő mámi - felkapják fejüket, mint huszárló a harci kürt rivalgására, és kapálva-fújtatva rohamra lendülnek: báncsák Népünk Boldogságát!

Meg fognak lepődni azon patológiai elemzésen, amivel azok szembesülnek, akik végigolvassák az alábbiakat. Mindjárt revidiálom is magam: vannak, akik meg fognak lepődni, vannak, akik rezignáltan bólintani fognak, és lesznek, akik habzó szájjal fognak acsarkodni, mondván, mindez gaz, nemzetellenes, hazaáruló, libsibolsikomcsi ármány (az engem érintő jelzőket most mellőzném, dolgozzanak meg becsmérlőim a pénzükért), egy szó sem igaz belőle, sőt, nemzetünk hős vezetői – főleg Orbán - csakis dicsfénnyel övezett, nemzetükért éjt nappallá téve dolgozó, makulátlan, önzetlen, sőt, végtelen szociális érzékenységgel megáldott, pártatlan népszolgák, akikből jó, ha minden száz évben születik egy!

Vegyük sorra, nem éppen fontossági sorrendben. A maffiában is ahhoz, hogy eljusson az ember a Keresztapáig, át kell taposni a capo regime-ken, majd a consiglierin, hogy az ember eljusson a Keresztapáig.

Pintér Sándor

Amikor Orbán Viktor még csak kezdett alámerülni a politikában, Pintér Sándor már mélyen bevésődött módon – enyhén szólva – asszimilálódott az általa hivatalból üldözendő alvilággal.

Önuralma már évtizedekkel ezelőtt is átlag felettien kvalifikált volt. Rideg, számító, céltudatos, aki stratégiai tervezésre és tervei végrehajtására sokkal inkább képes, mint az instabil emóciókkal és érzelmi-indulati hiszterizációval sújtott Orbán Viktor. Pintér Sándor sima - amikor nem támad -, kellemes modorú, behízelgő, megnyerő, számító, rideg és általában kimért, mint 10 dkg. párizsi.

Pintér Sándor az embereket, az országot, a Földet és a világot tárgyakként kezeli, mindent attól függővé téve, mi szolgálja nem csak rövid, de hosszú távú anyagi és hatalmi érdekeit. A Deák-térről történő távozásakor három páncélszekrénynyi Szig. Biz. TÜK anyag kísérte el. Véletlen lenne legújabb, Orbán általi kinevezése? Aligha. Sokat tud ez a fickó, sokakról.

Szinte mindig színészkedik, szerepet játszik, manipulál és hazudik. Tehát itt is kitűnik, hogy klasszikus pszichopata. Adott szava megbízhatatlan és bármikor, bárkit megvádolhat/megvádoltathat, akihez szerinte biztonságosan hozzá fér, és úgy látja, hogy önös céljai útjában áll. Sem Orbán Viktor, sem alkalmazott rendőrvezetői és üzlettársai nincsenek tőle biztonságban. Ha anyagi vagy egyéb érdekét így látja biztosítani, bármelyikükön átgázol.

Pintér Sándornak nincsenek barátai, csak érdekkapcsolatai és bizonytalan kimenetelű érdekszövetségei. A bűnözőkkel való évtizedes harca erősen deformálta jellemét is. Szociális érzékenysége nulla, természete egy kaméleoné.

Talán ismerik a Tasnádi-ügyet. Ékes példája Pintér gátlástalanságának. Mivel Tasnádi – első sorban a józsefvárosi piac tárgyában – az őrző-védő piac újra felosztását kezdeményezte – amiben Pintérnek komoly érdekeltsége van – rálépett a bütykére. Eredmény? Tasnádi úgy jár ki-be a börtönbe, mint a sublótfiók. Bennfentesek szerint ez a csiki-csuki egészen addig fog tartani, amíg egyiküket utol nem éri a vég. Pintér már nem néz ki túl egészségesnek.

Navracsics Tibor és Lázár János

. Orbán Viktor miniszterelnök-helyettese és igazságügy-minisztere rendkívül gyenge, befolyásolható jellem, akinek gyurmaként formálható gerinctelenségét könnyű volt Orbán Viktor akaraturalma alatt ilyen szélsőségesen degradálni. Az alapvetően feminin, nőies Navaracsics Tibor akaratát vesztett, aki valamikor gerinces, különvéleményű egyetemi oktatóból általam ismeretlen okból csinovnyikká vált, aki minden ellenvetés nélkül alárendeli magát urának és rabszolgatartójának, Orbán Viktornak, akinek akarata alatt eredeti mentalitását és személyiségét feladta, elvesztette. Navracsics Tibor esetében láthatjuk, ahogyan a lelkiismeret maradványai már csak abban manifesztálódnak, hogy bármi irányú (pozíció, pénz, megtorlás stb.), alacsonyrendű és rosszindulatú késztetéseivel - mások által - szembesítve gyakran még zavarba jön, de mindenképpen eltökélten és megszállott elszántsággal, össze-vissza hazudozva bármikor végrehajt bármilyen primitív orbáni programot.

Lázár János, az orbáni miniszterelnökséget vezető államtitkár esetében a diplomatikus – ám többségében lenéző - mosoly mögött rejtőző teljesen megbízhatatlan, az őszinteség radikális hiányában tespedő, teljesen szava hihetetlen, állandóan manipulatív, szélsőségesen egoista érdekembert, számító és hazug karrieristát láthatjuk, akinek az intelligens és ravasz, képmutató személyiségből eredő alakoskodása és hazudozása voltaképpen csak az intellektuálisan alacsonyan kvalifikált személyeket képese akár rövid időn át megtéveszteni.

Morális értékrendje sajátosan egyéni, erkölcsi ítélőképessége szélsőségesen hiányos. Mint nála láthatjuk, gátlástalanul eléri célját, mert az együgyű nép primitív csordaösztönével követi a hozzá képest magas intellektusú, jól öltözött, simulékony és megnyerő modorú, számító, ravasz és mindannyiukat kihasználó törtetőt. Az ilyen „politikusok” a köznép bárgyúsága, butasága, képzetlensége, megtéveszthetősége, valamint együgyű gyanútlansága és jóhiszeműsége miatt sikeresek és kerülnek az ország élére.

Kövér László és Rogán Antal

Rogán Antal és Kövér László erős párhuzamban áll. Hozzájuk képest Pintér Sándor csendes ápolt. Politikai életük korai szakaszától kezdve markánsan megmutatkozott bennük a személyiségzavar. Toleranciájuk alacsony, mindig is könnyen ingerelhetők, kritikátlanok, érzelmileg kíméletlenek, triviálisak és közönségesek voltak, akik primitív belső késztetéseiket és embertársaik, valamint a társadalom elleni utálatukat igyekeztek mindinkább és azonnal kiélni. Jól érzékelhetően fellelhető bennük az önimádat, ahol az első az én és az önös, egoista érdek, és ahol minden következtetés az énből indul ki. A nem csak a képmutatásból adódó, hanem a mindennapok szintjén is tapasztalható rendkívül rossz helyzetfelmérő képességet pedig - kettejük közül - Kövér Lászlónál tapasztaljuk inkább, akinek értékítéletei rendkívül megbízhatatlanok, szakértelem szempontjából radikálisan elfogult, aki nagyon gyakran egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy reakciói elfogadhatatlanok és semmiféle logikai és erkölcsi szintet nem érnek el. Kövér Lászlóval szemben Rogán Antal legalább tisztában van azzal, hogy álláspontjai – legtöbbször – teljesen illogikusak és elfogadhatatlanok, de annak érdekében – szerepét vállalva - alakoskodik és hazudozik.

Kövér László jelleme pl. hasonló jegyeket mutat, amiket a kutyáknál látunk: személyiségében nem a racionalitás, hanem az érzelmi elfogultság domináns, aminek frusztrálása esetén az alacsonyrendű ösztönök válaszreakciói jelennek meg, elnyomva a megmaradt értelmes és logikus reakciók zömét. Mivel erősen hiszteroid, ezért ezek az alacsonyrendű, primitív, ősinek nevezett ösztönök elő is törnek, nem hagyva teret az intelligenciának. Pedig hát Kövér elvtárs is jogot végzett, ami azért nem igazán jellemző a buta emberekre. Kövér Lászlónál nem is tudatosodik az ostoba és primitív válaszreakció ténye, és ez a kritikátlanság, a valós helyzet fordított értelmezése egyre inkább rányomja bélyegét „munkásságára”.

Parttalan elfogultságában azért valahol, agya sötétjében még munkál egy elemi ösztön is: a félelem. Tudja, hogy amit tesz, nem más, mint hisztizés, melyet felkent személye, vagy a Ház becsülete, vagy az általa képviselt hatalom elleni vélt, vagy valós támadás vált ki, tehát létre hozatja a pretoriánusokat.

Visszatérve a kutyákhoz: kétségtelen, hogy gyakorolja az erősebb kutya nemi életével kapcsolatosan emlegetett dominanciát.

Végül, de nem utolsó sorban lássuk, ki és mi is valójában a Kárpát-medence géniusza, Népünk Boldogsága, a Kedves Vezető, a Supervisor, Orbán Viktor?

Orbán Viktor esetében, 2010-től kezdve a személyiség olyan radikális és olyan gyors inflációját és hanyatlását láthattuk, amire nem tudunk magyarországi példát legalább a XX. század ötvenes évei óta. Pedig – mint azt Dunst asszonytól tudjuk – ilyen államférfi jó, ha száz évenként egyszer születik! „Haj, szegény Yorick! – Ismertem, Horatio; végtelen tréfás, szikrázó elmésségű fiú volt;… Hová lettek gúnyjaid, bakugrásaid, dalaid? villámló élceid, melyek az egész asztalt hahotára fakaszták? Egy sincs már belőlük, hogy kimajmolnád saját torzképedet…”

A hajdani, klasszikus lázadó Orbán Viktor az első Orbán-kormányt (1998-2002) és az azt követő 8 esztendős ellenzékbe kényszerülést követően, 2010-ben bekövetkezett második kormányra kerülésével a magyar történelemben akár példa nélkül álló módon gyors és maradandó változáson ment keresztül. A rendkívül látványos mentális torzulás - ami Orbán Viktor miniszterelnököt ilyen szélsőségesen átalakította, és ennek folyományaként egész Magyarországot egy már kvázi egzisztenciális csődbe döntötte - magával rántotta az egész kormányát is. Az egyetlen, aki a legtovább és a leginkább tartotta magát, Martonyi János külügyminiszter volt, aki teljesen kilógott abból a voltaképp egyarcúra formált magyar kormányból, ami Orbán Viktor szellemi hanyatlásával kialakult.

A hajléktalanok, a rokkantak, a betegek, a cigányok és a társadalom széles rétegeinek kriminalizálása, megbélyegzése, okolása, hibáztatása, üldözése, jogfosztása mind-mind személyiségzavarának kétségtelen bizonyítékai. A szociális beállítottság és a szociális társadalmi értékrend hiánya, a szociális értékek felrúgása - vegyük ehhez a kilakoltatásokat, a devizakárosultakat és azok lekommunikálását is - tipikus tünetei a szociopátiának. Orbán Viktor és köre a társadalom többi tagja irányában – kivéve az általuk preferáltakat és a szép számú gyevi bírót - közömbös, nemtörődöm, gátlástalan, kritikátlan és nyersen, durván, közönségesen és agresszíven rosszindulatú. Empátiájuk, mások gondjaiba, problémáiba való beleélési képességük alacsony és nem is akarnak ilyesmit. A törvényeket és az emberiség örökölt és programozott belső, erkölcsi értékrendjét nem csak morális funkcionális analfabetizmusból, hanem szándékosan is megszegik, legázolják és felrúgják, kedvük szerint módosítják.

Orbánra nem igazán jellemző a felelősségvállalás. Mindig más mögé bújik, gondosan ügyelve arra, hogy hófehér tógájára még véletlenül se fröccsenjen egy csepp se a felháborodás hullámából. Esetében saját bűneiért és cselekményeiért mindig mások - a magyar társadalom, az EU, az Európa Tanács, Brüsszel, Strasbourg, a világ bármely vagy összes állama és vezetése - okolását és hibáztatását tapasztaljuk. Orbán ugyanis gyűlöli, ha tetteiért felelősséget kell vállalnia, gyűlöli az önkritikát, s mivel perdöntően egocentrikus és narcisztikus - aki mindennek felette és az elfogadott társadalmi normákkal szemben önmagát szereti a legjobban -, ezért minden tettéért és minden sikertelenségéért is másokat okol. Egója nem engedi meg, ami az egészségesebb ember számára természetes, hogy hibáinak és rossz döntéseinek, vagy hirtelen, meggondolatlanul feltört indulatainak legalább egy részét beismerje.

Ahogyan azt Orbán Viktornál és társainál láthatjuk, hibáikból nem tanulnak, és ami politikai, hatalmi és nagyhatalmi, valamint társadalmi összeütközésük ebből az összeférhetetlenségből adódik, azért is mindig másokat okolnak. Hibás ezért számukra a társadalom, hibásak a szegények, a rokkantak, a hajléktalanok, a magyar és külföldi emberjogvédő csoportok és szervezetek, a demokratikus és nemzetközi emberjogi ellenőrző szervek, állami hivatalok és szövetségek. Hibás bárki és bármi, egészen az Istenig, de ők tulajdonképpen sosem, mert a beismerés csökkenti önmaguk előtt önnön roppant hatalmas fontosságukat,  patológiásan elfajult büszkeségüket és attól félnek, hogy mások szemében csökkennek vagy kevesebbekké válnak.

Autoriter  tettei és törvénykezés vezetése, úgy tűnik, mintha spontán lenne, minden látható vagy értelmezhető előzmény nélkül, hiszen az egyéni képviselői indítványok – elméletben – önálló individuumoktól születnek, de kétségtelen: az ezek nyomán meghozott törvények Orbán gondolatgyermekei. A világsajtó hiába próbál tetteiben, szavaiban, napi kommunikációiban, döntéseiben józan észt keresni, nem talál, mert annyira kiszámíthatatlan, ingatag, instabil és megbízhatatlan személyiség, amelyik ezeket megcselekszi és létre hozza. Ne tévedjünk, ezek nem csak az én gondolataim. Legújabb eszement támadásával kapcsolatban Martin Schultz (EP elnök) populista hajlamaira céloz, Orbán sérülékenységéről beszél – ami egyértelmű célzás mértéktelen egojára -, Guido Westerwelle sajnálatos kisiklásnak nevezi – ami a diplomácia visszafogott nyelvén azt jelenti: eszednél vagy, kisfiam? – Ruprecht Polenz (CDU parlamenti képviselő, a külügyi bizottság elnöke) egyenesen kijelenti, hogy Orbán egyre inkább elveszti a valóságérzetét. Nos, egyik sem hízelgő Orbán megítélését illetően.

Gondoljunk csak bele: Orbánnak mindenki, aki nem liheg a hátsója körül, az nemzetellenes, hiszen ő maga a nemzet. Most meg nekirontott legfőbb gazdasági partnerünknek, akiktől erősen függünk. Akkor most, ki is a nemzetellenes? Merkel eddig még csendes diplomáciával tűrte arroganciáját, pedig a Vezér már a főzőkanálhoz is elirányította nem is olyan rég.

Orbánnal valóban gond van: ellenségkeresés és konfliktusgyártás a fő foglalatossága. Úgy tűnik, önön fontosságát és mindennek felette állását hangsúlyozandó, nem szeret békében élni, mert már-már betegesen élvezi a konfliktus, az összeütközés, a gyűlölködés, a háborúskodás szítását, ezért ő és köre is egyszerre visel hadat a társadalom és Európa szinte összes országa ellen. Minden kritikát támadásnak értékel, és agresszív védekezésbe, sőt, ellentámadásba kezd, pedig nem Magyarországot, nem a magyarokat, hanem őt és kormányát kritizálják, még akkor is, ha ő úgy érzi, egy személyben ő minden magyar. Orbánnak kellenek az ellenségek, különben nem tudja beteljesíteni messiási küldetését.

Az, hogy notóriusan hazudozó és megbízhatatlan, csak hab a tortán. Nap, mint nap láthatjuk, hogy Orbán Viktor és emberei teljesen gátlástalanul hazudnak a világsajtó, valamint a világ kormányai előtt, majd gyakran kevesebb, mint néhány órával később az általuk előadottak abszolút ellenkezőjét, mégpedig pszichopátiás indulattal kommunikálják a magyar sajtóban és a magyarországi nyilvánosság előtt. Az egészen súlyosan hazudozó gátlástalan társaság ama gyakorlata ez, akik akkor is hazudnak, ha nyilvánvaló, hogy mind a kormányok, mind a nép előtt azonnal lebuknak.

Kétségtelen, hogy sem a Nemzetvezető, sem csatlósai – sem az általam máshol már taglalt típusok – nem estek át pszichiátriai alkalmassági vizsgálaton. Igaz, nem is volt ilyen követelmény.

Arra azonban kíváncsi vagyok, mikor fognak matracokra vonulni.