csakhogy, minek?
csakhogy, minek?
Orbán beszédét elmondta - méghozzá a budapesti Zsidó Világkongresszus díszvacsoráján. Üres szólamokban bővelkedő, semmit mondó protokollszöveg volt, még akkor is, ha szerinte a világon elsőként foglalták Magyarországon demokratikus alkotmányba a kisebbségek védelmét. Ezzel három baj is van: az unióba ezek szerint egy antidemokratikus alkotmánnyal rendelkező országot vettek fel? A második, hogy a magyarországi zsidók NEM kisebbség, mivel az összes létező statisztika szerint – kb. 4-500 zsidót kivéve – MAGYARNAK vallják magukat, és csak másodsorban zsidók, történetesen hitük, vallásuk szerint. A harmadik: nincs Alkotmányunk, csak egy pálpusztai sajt állagú és szagú alapizénk.
Azzal együtt, amit a kisebbségek védelméről hablatyolt, annak sajnálatos módon a tények, a pártok és az utca embere viselkedése ellentmond. Népnemzetileg mosta kezeit, mivel szerinte anno a zsidók elleni atrocitások a náciknak és a nyilasoknak voltak köszönhetők, elegánsan átlépve azt a tényt, hogy a Horthy-féle adminisztráció nélkül nem lett volna képes se a Gestapo, se az SS több százezer magyarországi zsidót szervezetten halálba küldeni. Ráadásul már 1941-ben intenzíven közreműködött az ország vezetése a zsidók deportálásában (hol voltak akkor még a nyilasok?), aminek Kamenyec-Podolszkij lett a vége. Nem magyar katonák húzták ugyan meg a ravaszt, de ők lökték az áldozatokat a puskacsövek elé. (http://www.degob.hu/index.php?Showarticle=19).
Egyetlen szót sem szólt egy parlamentbe jutott párt nyílt antiszemitizmusáról, de harsányan bizonygatta, hogy sehol a világon nincsenek ilyen biztonságban a zsidók, mint Magyarországon! Nos, Feldmájer Péter a Mazsihisz elnöke, jó kollaboránsként, válaszbeszédében szépen be is nyalt neki, de ez legyen az ő problémája.
Hagyjuk a fenébe Orbán csúsztatásait és pufogó frázisait, foglakozzunk egy kicsit azzal, hogy’ is alakult ez ki ez a magyarországi „nincs antiszemitizmus”, hiszen sem Orbán, sem a Fidesz, sem a Jobbik nem az. De hát akkor mégis, ki, vagy mi?
Az antiszemitizmus sok féle módon jelentkezhet: utálkozó jóakaratban, gyilkos gúnyban, fröcsögő gyűlöletben, hisztériázó hangulatkeltésben, fizikai atrocitásokban, pogromokban. Fajtája is több féle: van elvi, belső, rejtett, történelmi, köznapi, fiziológiai, ki-ki válogathat kedvére. Formái is különbözőek: lehet egyéni, társadalmi, állami. A mi külön nemzeti antiszemitizmusunkkal – ami, mint Orbántól tudjuk, nincs - igencsak széles skálán lehet találkozni a piactól az országgyűlés ülésterméig.
Az antiszemitizmus soha nem cél, hanem mindig csupán eszköz, ami a megoldhatatlan ellentmondásokból gyökerezik. Az antiszemitizmus az egyes emberek, társadalmi berendezkedések és államrendszerek fogyatékosságainak tükörképe. A nemzetiszocializmus, amely az általa kitalált világzsidóságot felruházza a rasszizmus, a világhatalmi vágy, a haza iránti kozmopolita közöny vonásaival, tkp. a saját tulajdonságait aggatta a zsidókra. Jól tükrözi ezt a hazánk újkori nemzetiszocializmusa, nevezzék azt hungarizmusnak, nemzeti érdekek egyedüli képviseletének, bárminek. Antiszemitizmusuk a tehetségtelenségük kifejeződése, mivel képtelenek győzelmet aratni egyenrangú felek párharcában, lett légyen az művészet, irodalom, tudomány, bármi. A hazai antiszemitizmus az emberi tehetségtelenség fokmérője. Nevezhetnénk irigységnek is, de annál azért több.
A hazai antiszemitizmus azon tömegek önkifejezése, melyek képtelenek eligazodni saját nyomoruk és kilátástalan életük okai között. A tudatlan emberek nem az állami, társadalmi berendezkedésben látják bajaik okát, hanem – erős rásegítéssel persze – egyes csoportokra vetítik ki azt. Nem véletlen, hogy társadalmunk alsó rétegeiben vallási előítéletek formájában jelenik meg leginkább.
A zsidóság története ősidők óta összefonódik a világ politikai és vallási életével. Sajnálatos módon már az ókorban is a kirekesztéssel kezdődött: a zsidóknak jóformán csak a kereskedés és a pénzváltás jogát hagyták meg, ma persze, megvannak sértődve, hogy a világ nagy bankjai, kereskedő házai generációk óta zsidó családok kezén vannak.
Csakhogy, arról mintha elfeledkeznének hazai – nem létező - antiszemitáink, hogy az ipar felvirágzása idején számos zsidó alkotott nagyot a technika, ipar és atomkutatás terén. Csak nem azért, mert Ganz, Guttmann, Goldberger, Teller és a többi tehetségesebb volt a versenytársainál? A forradalmi harcok idején – kivéve a fülkeforradalmat – szép számmal akadtak zsidók, akik a forradalom élharcosai lettek. Mondjuk, egy Kun Bélára, egy Rákosira, egy Péter Gáborra éppenséggel nem lehetünk nagyon büszkék, de kétségtelen, hogy a csúcsra jutottak.
Az antiszemiták egyik alaptörekvése, hogy az asszimilálódott zsidókat titkos nemzeti és vallási törekvésekkel, összeesküvéssel, hazaárulással, nemzetellenességgel vádolja akár a kocsmában, akár a parlamentben, akár frakcióülésen. Őket akarják felelőssé tenni saját tehetségtelenségük, tehetetlenségük és az orbáni gazdaságpolitikából származó jövőkép nélküliségük miatt.
Az antiszemitizmus éppúgy összefonódott Magyarország politikai, gazdasági, ideológiai, vallási fő kérdéseivel, mint a zsidóság története. A katolikus középkorban az emberi szellem sötétsége gyújtott máglyákat, rendezett autodafe-t. A XX. században ugyanez a sötétség - a nemzetiszocializmusra építve – gyújtotta be Auschwitz máglyáit, Lublin és Treblinka krematóriumait. Minden világtörténelmi korszakban mind a reakciós, autoriter, félresikerült kormányok, mind az egyes emberek az antiszemitizmushoz nyúlnak, hogy megpróbálják helyrehozni félresikerült életüket. Szerencse, hogy a XXI. sz-i Magyarország antiszemitizmusa vértelen antiszemitizmus. Még. Arról tanúskodik, hogy Magyarországon számosan léteznek irigy bolondok és balfácánok.
A demokratikus országokban is felütheti fejét az antiszemitizmus, jelentkezhet ilyen-amolyan reakciós körök, pártocskák megmozdulásaiban, az azokat képviselő sajtó megnyilvánulásaiban, de ezek – mondom, egy demokratikus országban - jól kezelhetők, és igen gyorsan helyre tehetők, akár törvényi úton is.
Egy autoriter államban – amilyen ma Magyarország – ahol a társadalom kontrollja hiányzik – mit hiányzik: megszüntetve, anullálva, ellehetetlenítve – az antiszemitizmus, mivel se nem orbáni, se nem fideszes, se nem jobbikos, csak állami lehet. A jelenlegi, hazai antiszemitizmus ebből adódóan annak bizonyítéka, hogy az orbáni állam ezen a téren a bolondokra, reakciósokra, balfácánokra, politikai analfabétákra, a tudatlanság, a babonák sötétjére és a kisemmizettek, éhezők haragjára igyekszik támaszkodni.
Ott még nem tartunk, hogy az állami antiszemitizmus – mert az, ha Orbán állítása szerint Magyarországon sem egyéni, sem pártos, sem társadalmi csoportformában nem létezik, akkor micsoda? mert kétségtelenül van, minden nap találkozhatunk vele, hát, ha ennyire nem rendelhető hozzá senkihez és semmihez, akkor, kizárásos alapon csak állami lehet, hiszen az megfoghatatlan, utolérhetetlen – diszkriminatív lenne. Volt ilyen a történelmünkben.
Kétségtelen azonban, hogy már üldöztünk el, ütöttünk meg, mocskoltuk teli szájjal, sértegettünk ocsmány módon, köptünk le embereket, MAGYAROKAT zsidó voltuk okán. Nem személyesen, persze, hanem úgy en bloc, államilag.
