mindkettő a fantázia birodalmába tartozik
mindkettő a fantázia birodalmába tartozik
Iszony ez a (nem is annyira) új viszony. Balog páter és az ő indoklása
Már-már Matolcsy szintű szórakoztatóipari teljesítményről tette tanúságot Balog Zoltán a Lakiteleki Népfőiskolán, a fiatal politológusok részére rendezett országos találkozón Politikai kultúra Magyarországon címmel tartott előadásában.
A teljesség idénye nélkül néhány elképesztő baromság „az önkormányzatokra, a felsőoktatásra, a köznevelésre és az egészségügyre is”:
„A korábbi rendszerek átalakítására azért volt szükség, hogy polgárbarát, gazdaságos és fenntartható rendszerek jöjjenek létre”,
„Finanszírozhatatlan volt a korábbi rendszer, de alapvetően azért kellett az átalakításokat végrehajtani, hogy új viszony alakuljon ki a polgár és a kormányzat között, a polgár és az állam között”,
„a három évvel ezelőtti kormányváltás után a konfliktus abból keletkezett, hogy a rendszerek, amelyeket működtetni kellett, azok se fenntarthatók, se polgárbarátok, se gazdaságosak nem voltak, sőt a színvonaluk is megkérdőjelezhető volt”.
S a hab a tortán Balog Zoltán andalító önelégült hablatyolása végén reményét fejezte ki, hogy „a változások után bizalmi viszony alakul ki a központi kormányzat és a polgárok közösségei között”.
Azt hiszem nem kell különösebb államigazgatási ismeret ahhoz, hogy megállapítsuk ez az új – ha nem is annyira, mert a legtöbb eleme (főleg a mentalitása) árulkodóan ismerős – viszony az európai kultúra mentalitásának tükrében sokkal inkább iszony, mintsem polgári gondolkodás. A mindenható, gondoskodó állam erőszakos, felkészületlen pártkatonákkal megvalósítva! =))
(A bizalmi viszony kialakítása érdekében mindent meg is tesznek. Pl. a debreceni egyetem rektori posztjára az általa jelölt Szilvási elvtikét ugyan az egyetemi grémium 92:14 arányban leszavazta, a rektori poszt betöltésére alkalmatlannak találta, Balog páter azonban a bizalom jegyében ezt magasról leszarta, és jusztis pártkatonáját terjeszti fel a köztársasági elnök elé. A szerk. megjegyzése.)
Egy kis Torkos-kodás. Matilda mondja, illetve írja, mi meg szívunk, mint az a bizonyos borz!
A fityesz-KB központi napilapja szombati „Nyúlcipő” szellemesnek vélt címmel ellátott vezércikkét Torkos Matild jegyzi. A nép-nemzeti fenomén arról értekezik, hogy „Állítólag menekülésre fognák a dolgot az energiaszolgáltatók a rájuk rótt különadó, illetve az őket is érintő tranzakciós adó mellett a központilag elrendelt tízszázalékos rezsicsökkentés miatt.”.
Már az a rész sem semmi, hogy „A kapitalizmusban a pénzügyi, avagy az úgynevezett szakmai befektető a haszonra hajt, a piacgazdaságban az energiaszolgáltatókat sem tekinthetjük jótékonysági intézménynek, 0 százalékos haszonért dolgozó nonprofit szervezetnek ,vagy akár az átmeneti veszteséget elviselő, szociális célú közös vállalatnak. Lett volna erre lehetőségünk, még mielőtt a baloldalinak mondott Horn-kormány a kilencvenes évek derekán úgy nem döntött, hogy eladja az energiaszolgáltató vállalataink többségi tulajdonjogát nyugat-európai állami tulajdonú áramszolgáltatóknak, illetve az öt gázszolgáltató céget többnyire nyugat-európai önkormányzati tulajdonú gázszolgáltató vállalatoknak.”.
Az azonban már igen csak érdekes kijelentés, hogy „…könnyű belátni, hogy a magyar állam és a magyar energiafogyasztók nagyon rosszul jártak. Az állam lényegében igen magas kamatra kapott pénzt az adóssága csökkentéséhez, ráadásul idegen tulajdonba került a nemzetbiztonsági szempontból is fontos energiaszolgáltató ágazat.” , még akkor is, ha előzőleg azt hazudja, hogy „a privatizációs bevételre az államadósságunk csökkentése érdekében volt igen nagy szükségünk.”.
A közgazdasági zseni szerző (Orbán-Matolcsyzmusból nagydoktorit is írhatna) „A száraz tények makacsul jelzik az igazságot:” felkiáltással kifejti, hogy – szerinte -: a szolgáltatok számára „bőségesen megtérült a beruházás”.
Hogy mennyire szárazak, vagy sem, azt nem tudom, de a „beruházás” címén az elavult, lelakott, hiányos szolgáltatási rendszerért kifizetett összegeket hasonlítja a vélt bevételekhez, ami még az unortodoxia megszokott hazugságait is keményen veri. Azzal sem zavartatja magát, hogy közben a befektetett eszközökre vonatkozó garantált nyereséget is kifogásolja. Ja, hogy milliárdokat érő knowhow–t, technológiát és fejlesztést is invesztáltak, azt, mint elhanyagolhatót nem vette figyelembe. Ahogy a törvényileg kötelező amortizációt és a józan ész követelte felújítási tartalékolást is extra-profitként könyvelte el.
Meg kell jegyezzem, hogy a lelkesült – aki nem az, azt rövid úton törlik - hozzászólók „sorolják” az altruista nyugati szolgáltatók példáit, akik nem nyereségérdekelt állami cégek. Akad néhány vonatkozó cég, melyet jól ismerek, így elmondhatom, hogy igaz, külön hasznot nem is képeznek, de a költségeket korrektül (incl. befektetett tőke hozadéka) elismerik!!!
Róna György jegyzete
