avagy a tanítvány jelene

avagy a tanítvány jelene

Vannak bizonyos  hasonlóságok. Sztálin egyszemélyi döntnök volt, polihisztor, bár csak egyszerű grúz ragyás arcú cipészfi volt. Orbán egyszemélyi döntnök, polihisztor, egy vidéki  disznónevelő fia. Mindkettő a saját erejéből lett azzá, amivé, igaz, hogy előtte egy kicsit sepregetett az csúcsra vezető úton.

Sztálin indított koncepciós pereket. Emlékszünk? Zsdanovot, Scserbakovot – szerinte -  professzorok, akadémikusok mérgezték meg, vállat a vállhoz vetve. Akkor ezt úgy hívták: az orvosok pere. Orbánnál indult egy Sukoró-per. A többire még nincsenek eléggé felkészülve.  Eléggé figyelemre méltó, hogy a fideszes vádaknak nem csak házmesterek, félig részeg és félig írástudatlan lumpenek, villamosvezetők és cipőfelsőrész készítők ültek fel, hanem értelmiségiek és egyetemi hallgatók is.

Azután itt van a zsidó szál. Sztálin megtisztíttatta a tudományt, a művészeti ágakat a zsidó mételytől.  Orbán csinovnyikjai  - Balog páter, Fekete György, Pálinkás,  Kerényi – ugyanezt teszik, ráadásul Balog páter még örvendezik is, Kerényi meg kijelenti, hogy mindenkinek kuss. A hazai kultúréletet a VOSzK – Vnutrisztranü Obscsesztvo  Kulturnoj Szvjazi sz Zagranyicej azaz a belföldi kultúrkapcsolatokat irányító szervezet uralja.

Sztálin Kelet-Szibériába száműzte az ily módon szelektált zsidókat, ugyanúgy, mint a kalmüköket, a krími tatárokat, a volga-menti németeket, bolgárokat, görögöket és egyéb, nemzetbiztonsági kockázatot képező elemeket. Orbánnak nincsenek kalmükjei, volgai németjei, de vannak zsidói, cigányai és liberálisai. A népharag elől meg ott van számukra  a védőőrizet lehetősége.  Mert hát, a fideszi demokrácia megérti ugyan a népharagot, de nem engedheti meg a parttalan erőszakot és az önbíráskodást.

Sztálinra, és a pártra mindenki egyöntetűen, tétovázás nélkül szavazott, hiszen könnyebb volt kételkedés nélkül szavaznia, mert hitt a párt nagy céljaiban. Orbán esetében ez egy kicsit másképpen néz ki, hiszen a történelem fejlődése már megtanította kételkedni a mélyen hívőket is.  Csakhogy,  mivel sikeresen sulykolták belé, hogy az állam maga Orbán, és az állam elvárásai egyenlőek Orbán elvárásaival – ezt régen úgy hívták, hogy a szocializmusban szükséges az állam diktatúrája – hát belátta: csak nem kételkedni, csak körültekintően szavazni, és akkor nem történhet baj, megmarad a vasárnapi rántott hús az ebédre, meg a söröcske utána.  Hiába, a bőr féltése, a karrier féltése táplálja az eszmei meggyőződést!  Annyira megtanulnak önmaguk előtt is alakoskodni, hogy saját maguk sem veszik észre kétkedésüket, és nem veszik lelkükre a több éves aljasságot, amiben nekik is részük van.

Sztálin esetében a párt katonái hittek egy felsőbb erőben, vak engedelmességgel szolgáltak annak, hiszen annak az erőnek Marx, Engels, Lenin és Sztálin adtak megtestesülést. Ők pedig, a nagy Sztálin katonái, a vezérüknek engedelmeskedtek. Orbán esetében ez egy kicsit necces. Nem állnak mögötte ilyen ideológiai hatalmasságot, meg hát az ő hatalma nem ilyesmiben gyökeredzik. Ő a vakhitet uralja: vedd tudomásul, se anyád, se apád, se nővéred, se fivéred, egyedül a párt létezik számodra! És, ha jól szolgálsz, megkapod méltó jutalmadat!  Vagy egyszer még kérünk tőled valamit, Pelikán elvtárs!

Sztálin kreálta magának belső ellenséget, mivel rájuk szüksége volt a maga elhivatottságának igazolásához. Orbán államilag valósította meg az ellenségképzést. Valódi áldás számára, hogy folytonosan megsértődhet valamiért, valaki mindig rálép a lábára, folyton le kell számolnia valakivel, lett légyen az belső, vagy külső – vélt – ellenség, mert báncsák a magyart!

Sztálin idejében olyanokat helyeztek vád alá, akik ugyan ártatlanok voltak, de megtehették volna, hogy elkövetik a bűnt, aminek elkövetését feltételezték róluk!  Az 52-es paragrafus alapján, ami kikezdhetetlen. Orbán idejében még nem működik így a vádhatóság, de a háttérpropaganda már működik! Minden fórumon sulykolják, harsogják, ismétlik, a csapból is ez folyik: a baloldaliak nemzetárulók, offshore lovagok, kilopják a szemeteket, rárontanak a nemzetre, amúgy meg buzik, istentelenek és gyermekekkel fajtalankodók! A pór meg beszopja. Ha végzünk ezekkel a rohadt libsibolsikomcsikkal, ha örökre kiirtjuk őket, hogy írmagjuk is vesszen, a haza azonnal fényre derül, és beköszönt a jólét!

Csakhogy, aki ellenfél helyett ellenségre mozdul, és annak megsemmisítésére – nem legyőzésére – törekszik, az nem más, mint hóhér. A hóhér se veszi emberszámba áldozatát, de ezzel önmaga is megszűnik ember lenni: önmagában pusztítja el az embert.  Saját maga hóhérja lesz, a tönkretett pedig örökre ember marad.

Sztálin olyan államiságot teremtett meg, mely számára a törvény csupán az önkény eszköze volt, az önkény viszont törvény. Orbán hasonlóan cselekedett, csak ő alaptörvénynek hívatja, valamint módosításai kétségtelenül az önkény – na jó, az autoriter vezetés- eszközei. Viszont Orbán – mivel nincs mögötte egy sztálini birodalom – hazardírozik a hitszegő, képmutató és kegyetlen, bosszúvágyó Ázsiával, és pávatáncol a művelt, demokratikus, de kalmárkodó és megvásárolható Európával.

Sztálin létrehozott egy államot, ahol a szabadság afféle Potemkin-faluként működött, amolyan díszlet volt Sztálin komédiájában. Orbán létrehozott egy parlamentet, ami a gombnyomogató alázatos egybitesek kulisszája. A társadalom, a társadalmi élet, a szakszervezetek, a választások csak szánalmas utánzatai a valódinak. Látszat grémiumok hoznak döntéseket helyi, járási, frakció és pártszinten, még ez utóbbi központi bizottsága is csak egy bábszínház.

Sztálinnak – jelleméből adódóan – szüksége volt ilyen a bábszínházra. Ő húzogatta a madzagokat, ő döntött – személyesen – mindenben. A döntési lehetőségeitől megfosztott államapparátus természetesen igényelte Sztálin ebbéli tevékenységét. Persze, ez fizikailag megvalósíthatatlan volt, ezért állt fel a második vonal, ami átvette a döntések terhét Sztálintól. Csakhogy – és ez nem csoda – ők is Sztálin szellemében döntöttek.  Megkérdőjelezi-e valaki, hogy Orbán esetében ez másképpen működne? Mert bizony, Orbány csinovnyikjai is – mert azért, remélem, annyira nem triviális Orbán mindenek felett uralkodó szakértelme és döntési képessége – Orbán szellemiségének jegyében döntenek. Mert hiszen egyértelmű, hogy Orbán szellemisége, és az állam szellemisége egy és ugyanaz!

Sztálin gigantikus építkezésekben élte ki vágyait, hogy – a piramis már nem lévén divatban – nyomot hagyjon maga után az utókornak. Orbán stadionokat épít. Az is valami.

Sztálin jelleme az általa létrehozott biztonsági szervek működésében mutatkozott meg igazán. Sztálin félt, sőt, rettegett. Orbánnak van a TEK, a palotaőrség, a fegyveres harcra átképzett tűzoltóság. Orbán is fél.

Amikor Sztálin meghalt, egy egész ország ébredt fel lidérces álmából, milliók zarándokoltak el ravatalához. A rossz nyelvek szerint azért, hogy saját szemükkel bizonyosodjanak meg a megváltoztathatatlanról: a Gazda halott! Halála beálltakor szívritmus zavarai voltak és fehérje volt a vizeletében.  Valahogy pont úgy, mint az általa vezérelt állam szervezetében is.

Orbán vizeletének tartalmáról még nincsenek információk.