oktatási tervbe ágyazva
oktatási tervbe ágyazva
Kötelező lesz a testnevelés órák elején a meditáció. Hát, ez nagyon mókás lesz. Maradjunk abban, hogy a testnevelés órák megtartására szakképzett testnevelők (mert ők azért egy kicsit mások, mint a tornatanár, mi több, az általuk elvégeztetett gyakorlatok se merülnek ki az iskola körbe futásában és némi testgyakorlatban a salakos kézilabdapályán, lévén, hogy alkalmas tornacsarnok nincs )– nem igazán vannak kiképezve mentális elrévülések gyakoroltatására. Mert azért az erre szánt 30 órás tanfolyam mintha nem lenne elég, legalább is, ha megkérdezünk egy gurut.
Mert mi is a meditáció? A meditáció rendszerint olyan lelkiállapotra utal, amikor a testet tudatosan ellazítjuk, és szellemünket átengedjük a nyugalomnak és a belsőnkre való koncentrálásnak. A cél a lelki béke, megnyugvás keresése. Ilyenkor sikerül a környezetből kikapcsolódni, úgyhogy pszichológiai szempontból az élményt akár megváltozott tudati állapotnak is lehetne nevezni.
Nomármost. Van valakinek halovány fogalma arról, hogy miként is reagál egy gyerek a kötelezőre? Mennyire kényszeríthető egy épphogy hatodik évét elhagyott gyerek meditációra? Mennyire nem fogja kiröhögni ezt az egészet egy tizennégy éves?
Hol meditáljon? Az kövön, az aulában? A salakon?
Amúgy megkérném a nagyeszű oktatási rendelet alkotóját, keresse már elő vallási környezetük, hitük és gondolkodásmódjuk okán erre predesztinált népek – India, Kína, Japán, Mongólia, Nepál stb. – iskoláiban kötelezően előírt oktatási tervét! Szerepel benne kötelező meditáció, ráadásul a testnevelési óra keretén belül? Meg lennék lepve, ha találnának ilyet.
Tessék mondani, meddig terjed még az oktatás idiótasága?
