avagy a jobboldal végtelen toleranciája.

avagy a jobboldal végtelen toleranciája.

Amikor három évvel ezelőtt létrehoztuk az ellenszek.hu internetes vélemény magazinunkat, az első perctől kezdve jobboldali támadások kereszttüzébe kerültünk. Na, nem írásaink tartalmát vitatták, kritizálták – ahhoz nem voltak meg a hozzánk szólók képességei – hanem személyeskedtek, sértegettek, mocskolódtak, ami a csövön kifért. Tették ezt, természetesen a véleményszabadság fideszes értelmezésének jegyében: én elmondom, hogy te ki és mi vagy, neked meg kuss!

Mivel ez nem volt elég, még arra is vetemedtek, hogy egy ízben feltörték az adatbázisunkat, és gyakorlatilag letörölték a lap tartalmát. Csakhogy, volt biztonsági másolat, így csak egy valamit bizonyítottak be: aljasságért, hogy másnak a hangját elhallgattassák, olyanét, aki nem áll be az „egy zászló” alá, és nem hajlandó együtt bégetni a birkákkal, nem mennek a szomszédba.

Ahogy ezt már akkori oldalunkon megírtam – mivel szerzőtársaimmal saját magunk finanszíroztuk a lap megjelenését -, a lejárt licenszdíjat és egy új szerverre való átköltözést már nem tudtunk pénzügyileg megvalósítani, kértünk és kaptunk lehetőséget a KMH oldalán történő megjelenésre.

Ettől kezdve ott is folytatódott a személyeskedés, a minősítgetés, ami tkp. büszkeséggel kellene, hogy eltöltsön minket, mivel ez azt jelenti, hogy a jobboldal szorosan nyomon követi munkásságunkat. Ha nem izgatná őket, mit is és hogyan írunk, nem törődnének velünk, de hát a tüske a köröm alatt piszkosul tud fájni! Igaz, az írások tartalmához az itteni kommentelők se nagyon szólnak hozzá, de a párt által kiadott utasításnak megfelelően lépten-nyomon igyekeznek dehonesztálni szerzőinket. Hiába, na, egy igazi elvtárs, ha a párt kéri, mindent megtesz a párt érdekében! Mielőtt bárki jobboldali kikérné magának, hogy ő azután nem elvtárs, megnyugtatom: az. Ugyanis azonos elvet vall másokkal, így hát, ha tetszik neki, ha nem, elvtárs. Azonban azon már roppantul fel vannak háborodva, ha valamelyikünk vissza merészel szólni, netán megkérdőjelezi az illető kompetenciáját, vagy józan ítélőképességét.

Mert hát, nekünk egyetlen jogunk van – ha már merészeltük megkritizálni, nevetségessé tenni ártunk és ormányunk egy-egy intézkedését, vagy Népünk Boldogságának kifigurázására vettük a bátorságot – némán tűrni a jobboldaliak beszólásait, mert hát, a vélemény ugyan szabad, de csak az övék! Minden más hazaárulás, komcsi összeesküvés és magyarellenes förtelem! Különösen érvényes ez, ha az ájult áhítattal tisztelt Nemzetvezetőt, a Haza Megmentőjét illeti valaki felséges seggének nyalásán kívül bármilyen kritikával: na, akkor azután elszabadul a pokol!

Érdekes, e tárgyban „hódolóim” különösen engem tisztelnek meg hangzatosnál hangzatosabb jelzőkkel J. Egy barátom azt mondta: hát, ha neked ennyi ellenséged van, akkor már csak lehetsz valaki! Csakhogy – és ez piszkosul nem tetszik nekik – én nem tartom oda a másik orcámat.

Ebből kifolyóan ellenünk táplált érzületüket a jobboldali csinovnyikok kivetítik a KMH-ra is. Amióta írásaink megjelennek, kétszer indult be a kubatovi riadólánc, kétszer tették elérhetetlenné a KMH-t un. túlterheléses támadással, ami ugyan rendkívül amatőr, de kétségtelenül hatásos. Igaz, felettébb múlékony a hatása, de annak demonstrálására alkalmas, hogy jelezzék: nem tolerálunk benneteket, nem tűrjük, hogy kilógjatok a sorból, mindent meg fogunk tenni, hogy ellehetetlenítsünk benneteket!

Teszik mindezt abban a tudatban, hogy hát ez a demokrácia – legalább is az ő demokráciájuk – és hát, tkp. toleránsak, hiszen még mindig élünk – mármint, személyünkben. Pedig – mint ezt már páran hangsúlyozták – kötél általi elhallgattatásunkra lenne igény! De legalább is, kitoloncolásunkra, mint ahogy azt a Nemzet Oroszlánja, a Gábor, aki egyébként Vona, bejelentette. Nem cizellálta, úgy en bloc a haza ellenségeire célzott, cigányokra, zsidókra, idegen szívűekre, komcsikra, libsikre, homokosokra, megfejelve Izrael nagykövetével, szóval, végtelen toleranciájuk jegyében szólva: bárkit, aki nekik nem teszik.

Van ennek a jobboldali demokráciának valami diszkrét bája, kétségtelen. Csak hát, kb. olyan, mint az utcalányé. Amikor odaérsz vele a lámpa alá, bizony, kiderül, hogy a smink alatt ugyancsak ragyás a bőre, a száján a rúzs elmaszatolódott, és büdös a lehelete.