Orbán az alkalmazkodásról
Orbán az alkalmazkodásról
Mottó:
„Az ésszerűen élő ember
alkalmazkodik a világhoz.
Az ésszerűtlenül élő ragaszkodik ahhoz,
hogy a világot próbálja magához igazítani.”
(George Bernard Shaw)
Mint azt a hvg.hu kiszúrta, a daliás 2/3isten megint egyszer megcsillogtatta közmondásos műveletlenségét. Hibás és hamis adatoktól, bugyuta szlogenektől és gátlástalan hazugságoktól hemzsegő évértékelőjében alaposan mellényúlt egy idézettel. "A világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig." – ez a gondolat Orbán Viktor szerint Márai Sándortól származik, pedig valójában Ottlik Géza: Iskola a határon c. regényében szerepel.
Nos ez a „mellényúlás” már magában is ciki (persze nem csak neki, hanem az illetékes környezetének is), nem csak a ismertek hiányára, de felelőtlen lustaságra is utal.
Sőt azt kell mondjam igen jelentős butaságra is. Ha belegondolsz az idézetbe és szoktál Márait olvasni (nem csak kellékként cipeled magaddal egy könyvét!!!) egy minimális IQ-színt felett minimum gyanús kell lett volna, hogy ez nem lehet Márai gondolata.
Ugyanis Márai A Füveskönyvben az alkalmazkodásról így vélekedett:
“Munkánkban, napi életrendünkben, a módban, ahogyan a világ jelenségeire jellemünk, értelmünk, ízlésünk felel, mindebben van egyfajta belső törvény, melyet önkényesen megkerülni büntetlenül nem tudunk. Ne akarj másképpen dolgozni, mint ahogy ezt jellemed, képességeid és a munka természete előírja. Ne akarj másképpen boldog lenni, pihenni, vállalkozni, mint ahogy ezt jellemed és idegeid parancsolják. Alkalmazkodj a törvényhez, mely kérlelhetetlenül megszabja helyed, munkád és az élettel szemben való magatartásod. Mindent sorjában kell végbevinni és elfogadni: az örömet, a bánatot, a hivatást, a feladatot, a bukást és a halált is. Alkalmazkodj magadhoz, életed érthetetlen és kemény törvényéhez, mely pontosan előírja cselekedeteid sorrendjét, értelmét és érzéseid hőfokát is. Ne akarj ügyesebb, értelmesebb, boldogabb, tehetségesebb, boldogtalanabb vagy reménytelenebb lenni, mint amilyen vagy. A törvény lángbetűkkel ég életed épületének homlokzatán. Olvasd ezt a törvényt, mindennap, minden pillanatban.”
Ha már az A Füveskönyv, akkor Őfeneségéhez jobban passzolt volna a vélekedés a hiúságról:
„Legtöbbet és legkegyetlenebbül a hiúságtól szenvedtél? Mindig be akartad bizonyítani magad? Értelmed, szellemed vagy más, gyanúsabb és nevetségesebb képességeid, társas biztonságod, fellépésed vagy az emberi dolgok ismeretében való jártasságod? Forgolódtál a világi piacon, s oly nevetséges voltál, mint a clown a cirkusz fűrészporos porondján, mikor utánozza az állatszelídítők és erőművészek veszélyes mutatványait. S miért nem gondoltál soha arra, hogy a tetszés, melyet így arathatsz, egy unatkozó, kaján és gyermekes tömeg alkalmi tetszése csak?”.
Róna György jegyzete
