mint púpos gyerek a prés alatt.
mint púpos gyerek a prés alatt.
Csorbul a szabad véleménynyilvánítás joga a tegnap elfogadott, 2014. március 15-én hatályba lépő új Polgári törvénykönyv (Ptk) egy passzusával. Komoly alkotmányossági aggályokat vet legalábbis fel, hogy a közszereplők személyiségi jogvédelmének korlátozhatóságát, azaz bírálhatóságuk mértékét az Országgyűlés újabb feltételtől, a "méltányolható közérdek" fennállásától tette függővé.
A Ptk.-t ugyanis úgy fogadták el, hogy az eredeti javaslat helyett - "közéleti szereplő személyiségi jogának védelme a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogokat szükségtelenül nem korlátozhatja" - az szerepel benne, hogy a "közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét méltányolható közérdekből, szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja.”
Értjük, ugye? Kuss van, emberek, a rovásírásos agyú Papcsákot, a „kijafaszazadajcstomi”-t, az álszent Semjént, a kétszínű Harrachot és a hasonszőrű többieket ez után nem lehet véleménnyel illetni, feltárt disznóságaikat a közösség elé tárni, média nyilvánosságot adni neki. Ne legyen senkinek kétsége a felől, hogy a szükséges és arányos mértéket hol és kik fogják megállapítani. Azon is erősen csodálkoznék, ha ez érvényes lenne pl. a Magyar Nemzetre, vagy a Hír TV-re, de kétségtelen, hogy a törvény teljes szigorával fog lesújtani, mondjuk, Hende, vagy Vajna, esetleg Szász sötét ügyleteinek megszellőztetése esetén. Ennyit a véleménynyilvánítás szabadságáról.
"Kétségtelenül keveredtem már olyan helyzetbe, hogy szocialista képviselőtársaim megvádoltak azzal, hogy nem vezetem részrehajlásmentesen az ülést, de nem értem, miért önök a leghangosabbak" - harsogta tegnap a napirend előtti felszólalások idején Kövér László. A fideszes házelnök dühösen kérdezte az MSZP-s képviselőktől: "Ennyire nehéz megszokni az ellenzéki létet? Hát lesz idejük"
Érdekes az előbbiekkel összefüggésben a hipermozgékony – kétségtelenül mentálisan instabil - Kövér gyűlöletének pultpitusról történő szerte trombitálása. Az nem vonható kétségbe, hogy a házelnök képtelen kultúrember módjára viselkedni, és hatalmi őrületén már igencsak kevéssé tud uralkodni. Bár javára írandó, hogy míg az elmúlt év befejezésekor még azt üvöltötte hasonló tárgyban, hogy:” …ez volt az utolsó, hogy így nyilvánulhattak meg, mert januártól ennek vége!”, ezen impertinencia láttán visszafogta magát, és nem lövetett az MSzP-s képviselők közé. Pedig a hadserege megvan hozzá.
Bár az egész felvetés teljesen komolytalan, de akadt egy tétel a mentelmi bizottság előtt: Orbán ellen magánvádas feljelentés érkezett. Ne csodálkozzon senki, hogy az alázatos csinovnyikok siettek aggodalmuknak hangot adni:
Tájékoztatásuk szerint a bizottsági tagok "értetlenségüknek adtak hangot", miként kerülhetett mentelmi ügyként tárgyalásra egy "lényegileg értelmezhetetlen feljelentés". A testület ezért az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökéhez írt levelet, amelyben kifogásolta a feljelentést, továbbá segítséget kért a hasonló ügyek elkerüléséhez.
Értjük, ugye? Ha eltekintünk attól, hogy a bizottsági tagok szellemi színvonala annyira alacsony, hogy képtelenek értelmezni egy feljelentést, az alázatos seggnyalás ténye jól érzékelhető: micsoda dolog, hogy a Magyarság Fénylő Csillaga, Népünk Boldogsága, A Kard Hordozója, A Zászló Lengetője ellen ilyen aljas merény történhet, hogy bármivel is megvádolják?
A hasonló ügyek elkerülése érdekében – nincs kétségem – az OBH ki fogja mondani a Vezér érinthetetlenségét (van kiindulási alap, hiszen anno, amikor 13-as kulccsal éppen törvényt sértett, senki nem vette a bátorságot, hogy tetten érje, pedig akkor a mentelmi jogának annyi!), és minden ilyen próbálkozást csírájában el fog fojtani.
Van egy sanda gyanúm, hogy hamarosan az alapizébe fogják foglalni a felségsértést, valamint annak büntetését, a fej- és jószágvesztést, a magyar demokrácia legnagyobb dicsőségére.
