Putyinnak volt rá 15 perce
Putyinnak volt rá 15 perce
Nos, a mi daliás 2/3 istenünk kieszközölte – sok idő múltán – hogy Putyin fogadja. Nem volt semmi, mert úgy nagyjából mindenhol azzal teszik le a telefont, ahol a protokollfőnöke, vagy ki a bánat, aki instanciázni szokott a nevében, hogy köszönjük jelentkezését, de sajnos, csak jövőre van szabad időpont, de ne tessék aggódni, előjegyzésbe vesszük. Pont, mint az SZTK reuma szakrendelésén.
Szóval, Népünk Boldogságát fogadták a Kreml-ben. 15 percre.
Ami, ugyebár, ezen a szinten, hogy’ is mondjam, kicsit komolytalan. A Köpcös úgy vélte, hogy tárgyalni fognak. Miről is, hogyan is, nos, azt már annyira nem gondolta át, ráadásul arról is megfeledkezett, hogy Moszkva nem Budapest. Ott ugyanis az államfői tárgyalásokat komoly előkészítő munka, szakmai konzultáció – brrrr, még hallani is rémes – előzi meg, és utána, 15 percben, a sajtó kedvéért, aláírnak valamit a vakuk villogása közepette.
A’propos: sajtó. Az orosz média megemlítette, hogy jön ide valami magyar miniszterelnök, Orbánnak, vagy ilyesminek hívják, és Putyin fogadja. Csak távozta után nem írtak egy sort sem arról, hogy miért jött, és mi is volt a tárgyalás (?) eredménye. Erről nekem az egyszeri jóasszony panasza jut eszembe: képzeld, Julis, gyött az ember, kitakart, betakart, csak azt nem mondta, mit akart?
Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem történt semmi, ahogy az egyszeri jóasszonnyal sem. A Köpcös előszobázott egy kicsit, majd volt 15 perce. A kérelmezőt meghallgatták, majd mondták: köszönjük, hogy ide fáradt, adja meg a telefonszámát, majd visszahívjuk. Ahogy azt az emberi erőforrás – leánynevén: munkaügyi – osztályon szokták.
Mert nézzük csak, mire is elég 15 perc.
Üdvözlöm, Mihail Viktorovics Orbánov! Tissszteletem, Putyin úr (enyhe pucsítás). Na, jöjjön beljebb, ne ácsorogjon már ott! Köszönöm, Putyin úr, nagyon kedves (összeszorított valagpofákkal beljebb sirülés). Foglaljon helyet! Ide? Igen, oda (elhelyezkedés a fotelben, lehetőleg decensen). Hogy utazott? Köszönöm kérdését, jól, bár a Kalinyin sugárúton…Tudom, tudom, a zöld hullám, elnézését is kérem, az illetékest már keményen megbüntettük, a következő transzporttal már indul is Irkutszkba, fókákat terelni! Na, de mondja, mi szél hozta erre?
Ezzel el is ment kb. 5 perc. Maradt 10. Mire is elég 10 perc? Semmitmondó frázisokra, mosolyra, protokollfotókra, és az öltöny szabásának megdicsérésére.
Ezek után a mi derék ügyintézőnk péntek reggeli hagyományos rádiószózatában bele jópofizza az éterbe, hogy sikeres volt, hiszen járt Moszkvában, és haza is jött! Mégis, mijafaszt gondolt ez a … - na, a jelzőt mindenki helyettesítse be, kedve és szimpátiája szerint – hogy az autó, amelyik szállítja, kifelé menet majd a Butirka, vagy a Lefertovo felé fog kanyarodni? Mégis, mijafaszt gondolt ez a …, hogy jópofa rádiószózata után fél órával nincs ott a fordítás a Kreml-ben? Putyin nem egy amnéziás fajta, jól emlékszik a Köpcös kirohanásaira, még abból az időből, amikor nem volt köpcös. Ezt is szépen becsatolják a kartonjához.
Csak sejteni lehet, miért is járt a Kárpát-medence géniusza Moszkvában: az e.On-tól jó pénzért megvett gáztározók ügyében – mert, ha már van, jó lenne azt olcsó orosz gázzal feltölteni – és a paksi atomerőmű bővítése ügyében. Biztosat nem tudni ugyan, de a politikai logika ezt súgja. Nos, az olcsó orosz gázról lecsúsztunk, mivel Magyarország nem szerepel azon országok közt, amivel a GAZPROM egyedi szállítási szerződést kötött. Orbán 10%-os rezsicsökkentése másodfokon is úgy szállt el, mint május 1.-i lufi az esti szélben.
Ami Paksot illeti, Putyin a sakkban is jártas. Nem cserélt be gyalogot királynőre.
Ez az írás a KMH oldalán jelent meg.
